A 2008-ashoz mérhető gazdasági válság fenyegeti az Európai Uniót a koronavírus miatt, figyelmeztet egyre több közgazdász és politikus, például Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke. A pontos hatást még nehéz látni, de Paolo Gentiloni uniós gazdasági biztos arra hívta fel a figyelmet, hogy

Visszasírhatjuk a 2008-as válságot

Mások még borúlátóbbak. Dalibor Roháč, a konzervatív Amerikai Vállalkozói Intézet nevű think-tank kutatója arra figyelmezetett, hogy a koronavírus akár szét is verheti az EU-t. A szlovák közgazdász részben arra alapozta a figyelmeztetését, hogy épp azok a tagállamok a leginkább érintettek, amelyeknek a legszűkebb a gazdasági mozgástere: Olaszország, Spanyolország és Franciaország.

Magyarország ebből a szempontból első ránézésre jól áll. A gazdasági növekedés az EU élvonalában vagy egyenesen az élén állt, a költségvetési hiányt és az államadósságot pedig – miután Orbán Viktor miniszterelnök tervezett költekezését 2010-ben megakadályozta az Európai Bizottság – az elmúlt tíz évben sikerült kordában tartani.

Ennek ellenére hazánk különösen kiszolgáltatott az uniós piacnak, mert a tagállamok között a keleti és déli nyitás ellenére is az egyik leginkább EU-függő a kereskedelme. A behozatalunk és a kivitelünk nagyjából háromnegyede is a többi tagállamhoz köthető a 2019-es adatok szerint. Tagállamra leszűkítve Németország tarol: az összes import negyede, az exportnál még ennél is nagyobb a részesedése. Az összesítés szerint ezzel a magyar kivitel holtversenyben a harmadik legkiszolgáltatottabb a német piacnak.

Mindez azért nagyon rossz hír, mert Németországban bődületes, akár húsz százalékos visszaeséssel számol a müncheni Ifo Gazdaságkutató Intézet. Az intézet ezt részben arra alapozza, hogy a német gazdaság – a magyarhoz hasonlóan – erősen épít a kivitelre, és épp az ehhez szükséges piacokat és szállítói láncokat zilálja szét a vírus. A tömeges elbocsátások, a – pánikvásárlások mellett sok árutípusnál – visszafogottabb fogyasztás, a közlekedési fennakadások hatása mind végiggyűrűzik a tagállamok között.

A koronavírus Schengent is legyűrte

A betegség terjedését határlezárásokkal és belépési korlátozásokkal próbálták fékezni a tagállamok, így a belső ellenőrzés nélküli Schengen-övezet csütörtökön azzal ünnepelhette a 25. születésnapját, hogy ideiglenesen épp nem működik. A fellépő logisztikai problémákkal az EU alapját adó közös piacot is megtámadta a vírus, négyből két pillérét, a munkaerő és az áruk szabad mozgását is kilökve. A mostani bizonytalan, torlódásokkal tűzdelt helyzet komoly ellátási fennakadásokkal fenyeget.

Az Európai Bizottság egyrészt óvatosan jelezte, hogy nem feltétlenül a leghatékonyabb módszer a határok lezárása, ha már egyszer egy adott tagállamon belül elkezdett burjánzani a vírus, ráadásul a szabályok alapján előzetes értesítésre is szükség lett volna, de ennél jobban nem rugóztak a korlátozásokon és a jelenlegi helyzetben nem is lett volna ennek sok értelme. (Több nyugati ország amúgy már évek óta finoman szólva az uniós jogot feszegetve kezdte ki a belső határok szabadságát, és itt se tiltakozott túl hangosan az uniós testület.)

Inkább kifelé próbáltak egységet mutatni, miután az Amerikai Egyesült Államok megtiltotta a külföldiek beutazását a belső határok nélküli schengeni övezetből. Cserébe az EU is külső határzárat rendelt el. Emmanuel Macron francia elnök annyira lendületbe jött a közös uniós választól, hogy mintha hirtelen elfelejtette volna, hogyan működik az EU.

Az Európai Bizottság úgy próbált érvelni, hogy a külső határzárral lehetővé válna a belső határellenőrzések elengedése, ami furcsa érvelés egy oldallal azután, hogy elismerik, a megbetegedések gócpontja jelenleg az EU-n belül van. Egyelőre nincs is sok jele annak, hogy a tagállamok visszavennék a korlátozásokat és a Politicónak egy uniós forrás elismerte, hogy ez „sok tagállamnak gond lesz”, azaz egy jó ideig még biztosan tetszhalott marad a schengeni övezet.

A közös külső fellépés mellett azt próbálja elérni az EU, hogy

Az Európai Bizottság „zöld folyosók” létrehozására kéri a tagállamokat az uniós szinten kiemelt útvonalakon, és itt csak az igazán szükséges ellenőrzésekkel lassítsák az árukat, és légi szállításra adott ki ajánlást. A javaslatok mellett nem sokat tudnak lenni, mert a határellenőrzés nemzeti hatáskör, így legfeljebb a Földet megfigyelő uniós tudományos programmal követik többek között azt, hogyan torlódtak fel a kamionok Hegyeshalomnál.

Példátlan mozgásteret adtak a tagállamoknak

A tagállamok közé dobták a gyeplőt a támogatások terén is. Alapesetben szigorú szabályok vonatkoznak arra, hogyan élénkíthetik a kormányok a saját országuk gazdaságát, nehogy valamelyikül a többieket hátrányba hozva turbózza fel a saját cégeit. Az előírásokat betartató Európai Bizottság lazított és gyorsított, így szép sorban születnek is a támogató határozatok akár egy-kétnapos elbírálással. Paolo Gentiloni gazdasági biztos kedden arról beszélt, hogy az összesítésük szerint a nemzeti programok az uniós bruttó nemzeti össztermék két százaléka felett tartanak.

A tagállamok ugyanakkor hiába költenének arra, hogy felpörgessék a gazdaságukat, sokukat satuba szorítanák a kiköltekezést akadályozó uniós szabályok. Az EU plafont szab az államadósságra és a költségvetési hiányra (azaz hogy egy államnak mennyivel lehet több a kiadása, mint amennyi a bevétele). Így próbálják megakadályozni, hogy a közös piac és valuta berogyjon egy-két felelőtlen kormány miatt és ne a többieknek kelljen őket kimentenie. A 2008-ban kezdődött válság alatti mentőövek miatt tovább szigorítottak a szabályokon. Az előírások viszont a közgazdászok jelentős része szerint csak tetézhetik a bajt egy krízisben, mert ekkor épp költekezéssel lehet pénzt pumpálni a gyengélkedő gazdaságba.

Olaszország már a betegség európai megjelenése előtt is látványosan küszködött a szabályokkal, és olyan pártok kaptak többséget, amelyek nem nagyon akarták betartani azokat. Nem véletlenül Giuseppe Conte olasz miniszterelnök lett a leghangosabb szószólója annak, hogy kezeljék rugalmasan az előírásokat.

Az Európai Bizottság kihasznált egy általános kivételt, amelyet épp súlyos gazdasági visszaesésekre találtak ki, és

A plafon elengedésére az uniós pénzügyminiszterek is áldásukat adták.

Ismét felpörög az EKB-s pénznyomda

Csakhogy a pénzszórást nem szórakozásból igyekezett visszafogni az EU. Minél kevésbé tűnik fenntarthatónak egy ország adóssága, annál drágábban tudja eladni a kötvényeit, ami csak tovább ront a helyzetén. Az előző gazdasági válság idején szintén gyenge helyzetben volt Olaszország, és az Európai Központi Bank (EKB) kellett hozzá, hogy visszarántsa a szakadék széléről. Mario Draghi akkori EKB-elnök kijelentette, hogy kerüljön bármibe is, az uniós jegybank megvédi az euróövezet gazdaságát. Már ez az egy mondata megnyugtatta a piacokat, mielőtt elindított egy kötvényvásárlási programot. Nem csoda, ha Mario Centeno euróövezeti elnök szó szerint ugyanazt a fordulatot használta most, és valószínűleg nem ő lesz az utolsó.

Elsőre viszont pont az nem találta a megfelelő szavakat, akinek igazán kellett volna. Tavaly Christine Lagarde volt IMF-vezető került az Európai Központi Bank élére. Többek között az Index is azt emelte ki, hogy a nem közgazdász végzettségű jegybankelnöknek elsősorban a politikai képessége, a kommunikációja az erőssége. Ehhez képest különösen meglepő, hogy mennyire rosszul megfogalmazott üzenetekkel, a nemzeti kormányok felelősségén rugózva nyitotta a koronavírus miatti válságkezelést. Azóta már ő is úgy fogalmaz, hogy

„nincsenek határai az euró melletti elkötelezettségünknek”,

és egy 120 milliárd eurós kötvényvásárlási program mellett egy 750 milliárdost is bejelentett.

Rendkívüli átcsoportosítással segítik a tagállamokat

A tagállamok ennél közvetlenebb, bár kisebb segítséget is kaphatnak a járvány elleni védekezéshez. Az Európai Bizottság példátlan módon 9 milliárd euró visszafizetendő uniós előleget hagy a tagállamok zsebében, amiből a meglévő támogatásokkal összesen akár 37 milliárd euró fel nem használt vagy visszafizetendő támogatás átcsoportosítására ad lehetőséget a koronavírus elleni küzdelemre. A pénzt így egyszerűbben fel lehet használni, mintha átfolyatnák az uniós pályázati rendszeren, ráadásul arra lehet fordítani, amire égető szükség van: orvosi felszerelésre, kis- és középvállalkozások támogatására, rövid távú munkanélküliség elleni intézkedésekre. Magyarországon viszont a kormány már előre igyekezett teljesen kitolni a támogatásokat, és Gulyás Gergely szerint csaknem minden forrást lekötött.

Két út is lenne, de az elágazásnál vakarják a fejüket

A már meglévő pénzek átcsoportosítása, a tagállami támogatások, valamint az EU-hoz köthető bankok segítsége mind-mind enyhíthetnek a gondokon, de ezeknél a 2008-as válság idején is több erőfeszítésre volt szükség, most pedig az akkori bajnál is nagyobban lehetünk.

Pedro Sánchez balközép spanyol miniszterelnök a Nyugat-Európát a második világháború után talpra állító program után uniós Marshall-programot kért.

Nevezzük Marshall-tervnek vagy [az Európai Bizottság elnöke után] von der Leyennek, aminek akarjuk, de Európának komoly gazdasági helyreállítási terv kell

– csatlakozott a felvetéshez António Costa portugál kormányfő.

A korábbi krízísből ugyanakkor két ötletet és az egyik mögé egy óriási pénzhalmot is örökölt az EU. Az Európai Stabilitási Mechanizmus egy mostanra 410 milliárd eurós „bazooka”, amit azért hoztak létre, hogy mentőcsomagokat fedezhessenek vele és ne úgy kelljen összeimprovizálni, mint ahogy a 2008-as válság alatti mentőöveket. A „klasszikus” csomag mellett közvetve feltőkésíthet megszorult bankokat (így segített Spanyolországban 2012-től) vagy akár közvetlenül is, vásárolhat államkötvényeket, mint az EKB (ezt is akár közvetlenül), és adhat „elővigyázatossági hiteleket”. Ami ezekben a lépésekben közös, hogy mindegyikhez valamilyen feltételeket kötnek. (Az Európai Befektetési Bank felvetette, hogy az EU első, kisebbik mentőalapját, a 60 milliárd eurós EFSM-et is bevonhatnák.)

A másik, elrugaszkodottabb ötlet, hogy közösen bocsássanak ki adósságot. Ez már komoly lépés lenne az európai integráció elmélyítésében, aminél nehezen úsznák meg, hogy az EU kvázi-alkotmányához nyúljanak. A kötvényekkel nem léphetne fel olyan helyzet, mint amikor a válság alatt egyes tagok csak nagy kamattal tudtak kötvényeket kiadni, a németek megúszták negatív kamattal (azaz nekik fizettek azért, hogy náluk parkoltassanak pénzt), de így mindenki egy csónakban evezne, amit meglékelhet egy-egy felelőtlenül költekező tag. Egy korábbi szakértői elképzelés úgy lendülne túl ezen a problémán, hogy csak az uniós szabályokban előírt 60 százalényi GDP-arányos államadósságig lennének közösek a kötvények, afelett már minden tagállam egyénileg felelne a saját részéért.

A kétféle megközelítés akár kombinálható is: Paolo Gentiloni gazdasági biztos szerint az ESM lenne a leginkább alkalmas arra, hogy kibocsássa a kötvényeket.

Ursula von der Leyen, az uniós kvázi-kormány elnöke óvatosan pedzegette, Giuseppe Conte mostani olasz miniszterelnök pedig kifejezetten szorgalmazta a „koronakötvényeket”, és nyolc kollégájával együtt levélben álltak ki a terv mellett. A másik oldalon Hollandia és Németország a leghangosabb szószóló: Olaf Scholz német pénzügyminiszter március közepén még az ESM bevetését is korainak nevezte.

A kérdésről a legmagasabb politikai szinten a tagországok állam- és kormányfői tárgyaltak, és végül csak annyit tudtak kipréselni egymásból, hogy majd később térjenek vissza rá. A csütörtöki ülésük végkövetkeztetései szerint két héten belül ismét foglalkoznak majd a témával, miután az euróövezeti pénzügyminiszterek foglalkoztak vele.

Giuseppe Conte olasz miniszterelnök kis híján kihátrált a közös nyilatkozat mögül, miután német és holland kollégája nem volt hajlandó engedni a kötvények kérdésében. A spanyol Pedro Sanchez is kiállt az olaszok mellett azzal, hogy a 2008-as válság hibáit nem ismételhetik meg. A Politico egy uniós forrása szerint „érzelmes” vitában, három órás csúszással sikerült kialkudni a végső kompromisszumot.

Angela Merkel a csúcs után egyértelművé tette, hogy ő inkább az ESM-et használná.

„Tisztában vagyunk egyes tagállamok leveleivel, amelyekben koronakötvényeket képzeltek vagy képzelnek el” – nyilatkozta. „Elmondtuk német és más [tagállamok] részéről, hogy ez nem az összes uniós ország véleménye”,

de az ESM-mel „van egy olyan válságkezelési eszközünk, amely számos lehetőséget nyit meg előttünk”.

(Borítókép: A képen az Európai Tanács tagjai közötti, 2020. március 26-án Párizsban, Elysee-palotában látható videokonferencia-beszélgetés látható, amelyben megvitatják a COVID-19 kitörésének kezelésére irányuló uniós erőfeszítések összehangolását. Fotó: Ian Langsdon / AFP)

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!