Megállapodtak az eurózóna pénzügyminiszterei az uniós gazdasági csomagról a csütörtök késő estébe nyúló tárgyalások után. Az egyezséget pénteken fogják véglegesíteni egy újabb videókonferencia keretében, amelyen azoknak az uniós országoknak a pénzügyminiszterei is részt vesznek majd, amelyek nem használják a közös pénzt.

A húsz órán át tartó tárgyalássorozatot követően az Eurócsoport elnöke, Mário Centeno 

a koronavírus okozta károk enyhítésében:

• 100 milliárd eurós munkahelyvédelmi program indul az Európai Bizottság javaslatára, amelyre a tagállamoknak nyújtott hitel nyújt majd fedezetet,
• 200 milliárd euró értékben hitelez majd az Európai Befektetési Bank a bajbajutott kis- és középvállalkozásoknak,
• 240 milliárd euró értékben hitelez a tagállamoknak az Európai Stabilitási Mechanizmus, amelyből az egészségügyi kiadásokat lehet majd fedezni.

A spanyol és olasz kormányok legfőbb követelése egyelőre nem teljesül azzal kapcsolatban, hogy közös eurókötvények kibocsátából finanszírozzanak egy új európai Marshall-programot a koronavírus utáni gazdasági újjáépítésre. Ahogy Centano diplomatikus fogalmazott, a tagállamok "továbbra is dolgozni fognak egy gazdaságfellendítési terven".

A 2021-27-es keretköltségvetésről szóló tárgyalásokkor is tapintható észak-dél ellentét éleződött ki végletesen az elmúlt hetekben.  A spanyol és olasz kormányok, illetve kevésbé hangosan a franciák is, hetek óta szolidaritást kértek az európai kollégáiktól. De költségvetési fegyelem iránt elkötelezett államok - főként Németország, Ausztria, Hollandia és Finnország - mereven elutasították a közös adósság ötletét.

Két hétig tartó huzavona után kedden már úgy tűnt, a pénzügyminiszterek meg tudnak állapodni a Centeno által most véglegesített három pontban, de az Európai Stabilitási Mechanizmus hiteléhez kötött feltételek miatt végül nem született eredmény a hét első felében tartott videókonferencián.

Úgy tűnik azonban, hogy csütörtökre mindegyik tárgyalópartner engedékenyebbé vált. Az olaszok és a spanyolok belementek abba, hogy az eurókötvények helyett a 2008-ban kezdődő gazdasági válság alatt létrehozott, az EU-tól független nemzetközi intézményként működő garanciaalaptól kapjanak hitelt.

A tagállamok a GDP-jük legfeljebb 2 százalékának értékében vehetnek fel hitelt, amelynek felhasználását az Európai Bizottság fogja felügyelni. A pénzt csak az egészségügyi kiadásokra lehet fordítani, ami beletartozik a járvány megelőzése és a kezelése is.

Ez azonban nagyon messze van attól a gazdaságélénkítő vagy kárenyhítő programtól, amelyet a legnehezebb helyzetben lévő államok szerettek volna elérni. Noha Centeno szerint ezúttal nem az történt, mint az előző gazdasági válság idején, mikor az EU "túl keveset és túl későn" tett a bajbajutott államok megmentésére.