Mit gondol, miért nem került fel az EP-listára?
Nyilvánvalóan több tényező játszott szerepet. Hosszabb távon az a kontraszelekció, amely az MSZP választási vereségeinek is fő oka: a kiválasztásnál nem a politikai teljesítmény a legfőbb szempont az emberi tisztesség mellett. A Magyar Szocialista Párt az ellenfél képére formálta magát, megszűnt a fékek és ellensúlyok intézményének demokratikus rendszere, a pártvezetés rákényszerít döntéseket a tagságra. A tényleges és átlátható pályáztatási rendszer helyett „listamutyi” döntött az országgyűlési és EP-listáról. A pártelnök a saját döntését követően, a velem folytatott rövid beszélgetése során semmilyen érdemi politikai kifogást nem fogalmazott meg delegációvezetői munkámmal kapcsolatosan.
Az MSZP vezetése a párt megújítását tűzte ki célul, amelynek része a személyi megújulás is. Ön ezt nem így látja?
Az MSZP „megújulása” mögött egy nemzedéki puccs zajlott le. Ennek legbeszédesebb tanúbizonysága, hogy az MSZP országgyűlési és EP-listáján nincs egyetlen nyugdíjas korú sem, miközben a nyugdíjas választók szavazataira számít a párt. Sajnálatos, hogy még a fiatalok közül sem az igazán tehetségesek vagy autonóm módon gondolkodók kerültek előtérbe.
Mit gondol az MSZP esélyeiről az EP-választáson? Milyen eredmény lenne az, amit sikerként lehetne elkönyvelni?
Az MSZP számára a mostani helyzetben sajnos csak egyetlen „eredmény” fogadható el, ha képes lesz több EP-képviselői mandátumot szerezni, mint a Jobbik. Ellenkező esetben erősen kockáztatja esélyét, hogy a Fideszt 2018-ban leváltani képes politikai erő legyen. Ezzel párhuzamosan az Európai Szocialista frakció számára is súlytalanná válik. Uniós érdekérvényesítő képessége minimális lesz, mivel nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy az Európai Szocialisták frakciója legyen a legerősebb az Európai Parlamentben.
Mi a véleménye Szanyi Tiborról? Próbálja-e előkészíteni neki a terepet Brüsszelben?
Nem tisztem Szanyi Tibor értékelése: megmérettetik majd jövőbeni európai tevékenysége alapján. Az elmúlt háromnegyed évben Szanyi számos lekicsinylő, sőt alantas nyilatkozatot tett a jelenlegi MSZP EP-delegációjának munkájáról, mindezt nem kommentáltam, most sem teszem azt. Szanyi és társai számára a „terep” elő van készítve: a mérce elődeinek kiváló teljesítménye és megbecsültsége. Talán szerénytelenség nélkül a magam eredményeit is ide sorolhatom.
Ön tíz éve EP-képviselő és a szocialisták delegációvezetője Brüsszelben, ezért meghatározó szerepe volt az MSZP Európa-politikájának alakításában. Milyen Európai Uniót szeretne az MSZP?
Megítélésem szerint a megújult MSZP-nek nincs kiérlelt, dokumentumban rögzített, hivatalos álláspontja az Európai Unió jövőjéről. Az unió az európai nemzetállamok föderációja irányába halad, amelyben több területen valósul meg közösségi politika, és a tagállamok közötti koordináció mindinkább szorosabbá válik. Különösen érvényes ez az iparpolitikára, a kutatás-fejlesztésre, a felsőoktatásra és az energiapolitikára. Meggyőződésem, hogy a több Európai Unió több Magyarországot jelent.
A közeli évtizedekben az EU még nem válik valódi föderációvá. Ennek előfeltétele az európai népek támogató akarata, az érdemi közös költségvetés, az uniós intézmények tagállami és európai parlamenti demokratikus ellenőrzése. Az EU-nak emellett égetően szüksége van új kommunikációs stratégiára, új „önmarketingre”, az életszerűtlen euroblablától való megszabadulásra.
Az elmúlt évek során kiéleződött a magyar kormány és az európai intézmények viszonya. Ebben része volt az EP-ben készülő Tavares-jelentésnek is. Mit gondol a jelentésben foglaltakról, illetve a magyar kormány reakciójáról?
A magyar kormány minden állami és pártközi diplomáciai eszközt bevetett, hogy a jelentés elfogadását megakadályozzák, és annak kritikai élét lényegesen csökkentsék. Az Orbán-kormány jelentős tekintélyvesztésnek fogta föl a három EP-állásfoglalást és a Tavares-jelentést. Maga a miniszterelnök is aktívan bekapcsolódott a diplomáciai offenzívába. Ez azonban eredmény nélkül végződött. Az EP végszavazása során kulcskérdésekben a néppárti képviselők egyharmada nem követte a frakció szavazólistáját, nem vállalt szolidaritást a Fidesz politikájával.
A kormány totális kommunikációs háborúba lendült. Igyekeztek felkorbácsolni a magyar sérelmi nacionalizmust, „bántják édes hazánkat”, és bőszen hazaárulóztak. Odáig menően, hogy az Országgyűlésben a Fidesz frakcióvezetője és maga a miniszterelnök követelte az MSZP-től, hogy ezeket a szocialista EP-képviselőket ne küldjék vissza Brüsszelbe. Orbán e kérését az MSZP elnöksége, választmánya és kongresszusa három héten belül teljesítette is.
Herczog Edit képviselőtársa szerint a Tavares-jelentés "kételyeket ébresztett itthoni – párton belüli – megítélésünkben". Ön is így érezte? Milyen szerepük volt a jelentés készítésében?
A Tavares-jelentés a teljes európai nyilvánosság előtt készült az EP állampolgári, és jogi bizottságának másfél éves munkája során. Öt olyan előzetes jelentésen, munkadokumentumon alapult, amelyeket Rui Tavares mellett a különböző frakciók, a néppárti, a szocialista, a liberális, a konzervatív és a baloldali frakció illetékes képviselője közösen készített, és fogadta el azokat a szakbizottság.
Rendkívül sajnálatos, hogy Herczog Edit hitelt adott az MSZP-n belüli alantas aknamunkának. A háttérben nyilvánvalóan folyt a hatalmi harc, a furkálódás az MSZP EP-lista összeállítása előtt.
Szeretném egyértelművé tenni az MSZP EP-delegációja végig fegyelmezetten követte a pártvezetés iránymutatásait. Herczog Edit képviselőtársamat ezek a fenti körülmények vezették ahhoz a megfontolatlan lépéséhez, hogy önmagát mentve pályázatában valótlanságot állított, amikor a Tavares-jelentés „összeállítójaként” tüntette fel Göncz Kingát és személyemet. Nagy kárt okozott ezzel az MSZP-nek, a demokratikus ellenzéknek. A kettőnk személye elleni jobboldali lejárató kampányt, gyalázkodást semmi nem teheti jóvá, még az ő, azóta elhangzott személyes bocsánatkérése sem. Jó lenne, ha ezt megtenné a nyilvánosság előtt is.
Külön sajnálatos, hogy a demokratikus ellenzék egyetlen személyisége sem vette észre és nem lépett fel a méltatlan rágalmazások ellen: nem Göncz Kingát és Tabajdi Csabát kellett volna személyesen megvédeni, hanem az ügyet. Tisztázni kellett volna végre azt az elvi kérdést, amit egyetlen alkalommal sem tett meg egyetlen balliberális politikus, újságíró és véleményformáló értelmiségi, hogy Brüsszel nem külföld. A magyar érdekérvényesítésnek éppúgy terepe az Országgyűlés, mint az Európai Parlament. Fontos különbséget tennünk a magyar társadalom többségének javát szolgáló tényleges nemzeti érdek és azon nemzetinek címkézett érdekek között, amelyek pártpolitikai vagy kormányzati hatalmi érdekeket takarnak.
Ha egy mondatban össze kellene foglalnia, hogy ön szerint miről szólt ez a jelentés, az hogy hangzana?
A Tavares-jelentés a magyar emberek jogbiztonsága érdekében született, azért, hogy egy a Szent István által kijelölt nyugatos, modern Magyarországon élhessenek. Azon fideszes érvelésnek, miszerint a jelentés a rezsicsökkentés ellenében, a magyar bankok védelmében született, semmilyen valóság tartalma nincsen.
A magyar kormány és az uniós intézmények konfliktusa miatt felmerült, hogy az EU kialakít egy mechanizmust, amivel fegyelmezni tudná a jogállamiság alapvető szabályai ellen vétő tagokat. Ön ezt reális lehetőségnek tartja a következő öt évben?
Eltérően a magyarországi értelmezésektől a Tavares-jelentés legfőbb vívmánya az Európai Unió szempontjából az, hogy javaslatot tett egy közösségi szintű demokrácia-ellenőrző mechanizmus létrehozására. Reálisnak tartom, hogy ez a következő öt évben létre is jöjjön, bár nagymértékben függ attól is, kialakulnak-e újabb demokratikus deficitek az EU-ban.
Valóban szükség van ilyen európai eszközre? Nem inkább arról van szó, hogy az MSZP politikai lehetőséget látott, és azt igyekezett kihasználni?
Fontos, hogy az EU képes legyen nemcsak a költségvetési, de a demokratikus deficiteket is kezelni, sőt azokat meg is előzni. A folytatásra reményt ad, hogy az Európai Bizottság márciusban közzétett közleményében kötelezte el magát a demokrácia-ellenőrző mechanizmus létrehozása mellett, illetve négy ország – Németország, Finnország, Hollandia és Dánia – is támogatja az elképzelést. Az Európai Parlament a mostani ciklus vége előtt a Fidesz EP-delegáció által is támogatott Michel-jelentéssel fejlesztette tovább az elképzelést. Nekünk, magyaroknak nemcsak belpolitikai okokból, de az uniós kisebbségvédelem hiányosságai miatt is elemi érdekünk egy ilyen mechanizmus létrehozása.
Milyen mérleget vonna a magyar uniós tagságról tíz évvel a csatlakozás után? Melyek voltak a legnagyobb sikerek és kudarcok?
Magyarország tízéves tagságának egyik legfőbb vívmánya, hogy megtanultunk „európaiul”. Nevezetesen azt, hogy egyedül nem megy: állandóan szövetségeseket kell keresnünk, új és új koalíciókat kell kötnünk. Magyarország az elmúlt 15 év elhibázott gazdaságpolitikája miatt az uniós tagság által teremtett esélyeknek csak a töredékét használta ki. Az EU-támogatások nélkül lényegében nem került volna sor közpénzből érdemi fejlesztésre, beruházásra az országban. Fel kell tennünk a kérdést: mire mennénk az európai uniós tagság nélkül?
Az elmaradt haszon kategóriájába tartozik az is, hogy Magyarország „nem találta ki uniós önmagát”. Nem dolgozott ki ugyanis egy nemzeti fejlesztési stratégiát, amelyhez lehetett és kellett volna rendelni az unós támogatásokat. Nem a kabáthoz varrtuk a gombot, hanem fordítva. Egyetlen érdemi kísérlet volt egy nemzetgazdasági fejlesztési koncepcióra 2006-ban, amikor Gyurcsány Ferenc meghirdette az Új Magyarország Programot, amelyből sajnálatos módon alig valósult meg valami.
A kudarcok közé sorolható, hogy a magyar politika tíz év alatt nem találta meg a megfelelő és hatékony magatartásformát az uniós döntéshozatalban. Hazánk számára éppúgy zsákutca a „gyarmatosító” Európai Unióval szembeni fideszes-jobbikos szabadságharc, EU-ellenesség, a kuruckodás, mint a balliberális eleve megfelelni akarás, a Nyugat előtti hajbókolás, a labanc behódolás. A demokrata hazafiság és az európaiság egymást kölcsönösen feltételező és kiegészítő magatartás: egyik sem helyettesítheti a másikat.
Hogyan kéne elképzelni az MSZP által követelt uniós minimumbért és minimálnyugdíjat?
Az uniós „minimálbér” és „minimálnyugdíj” egységes bevezetése ez EU-ban felelőtlen ígérgetés, populista politikai ábránd. Kérdéses és tisztázatlan, hogy mi legyen a tagállamok közötti minimálbér megállapításának rendező elve. Tény, hogy sem a bérpolitika, sem a nyugdíjpolitika nem közösségi hatáskör.
Az európai minimálbérrel szemben ellenérvként fogalmazódik meg, hogy a külföldön munkát vállaló magyarok elhelyezkedési esélyét csökkenti. Önnek mi a vélemény erről?
A magyar szocialistáknak és a többi új tagállami politikusoknak észen kell lenniük. Minden csalogató vonzása ellenére az uniós minimálbér bevezetése mögött sanda szándék is van néhány nyugat-európai politikus részéről. Amikor a „szociális dömpinget” emlegetik, annak egyértelműen az a mozgatója, hogy az új tagállamok munkavállalói kevésbé jelentsenek konkurenciát alacsonyabb bérigényükkel a nyugat-európai munkaerő piacon.
Igaz az, hogy az EP-ben dolgozó magyar képviselők gyakran félreteszik a politikai küzdelmet, és a magyar érdekek szempontjából fontos szakpolitikai kérdésekben együttműködnek? Ez mennyire változott meg az elmúlt három évben, különösen a Tavares-jelentés körüli politikai csaták következtében? Szóba állnak még egymással?
Az elmúlt tíz év során egyetlen fontos szakpolitikai kérdésben sem sérült a nemzeti érdek az MSZP és a Fidesz európai összehasonlításban is páratlanul feszült és rossz viszonya miatt. Az európai parlamenti viszonyok ugyanis eddig is egyértelmű együttműködési kényszert jelentettek és még inkább jelentenek a jövőben a szocialista és fideszes EP-képviselők között. Kizárólag együttműködve lehetett esélyünk a mögöttünk lévő két legnagyobb pártfrakció támogatásának megnyerésével, a szükséges parlamenti többség megszerzésére. A Tavares-jelentés körüli szembenállás a szakpolitikai egyeztetést nem akadályozta meg.
Mit fog csinálni a mandátum kitöltése után, mennyire marad politika közelében?
A politikai fordulatokat tudomásul kell venni, én is ezt teszem. Júliustól egy év munkanélküliség jön, majd nyugdíj. Semmilyen konkrét ajánlatom nincs. Az eltelt háromnegyed évben az MSZP vezetése részéről semmilyen jelzés nem érkezett, miszerint bármilyen formában is számítanának több évtizedes külpolitikai, kisebbségügyi, európai uniós és vidékpolitikai tapasztalatomra.
Június 10-én befejezésként még részt veszek egy ünnepségen: kezdeményezésemre és a német Szociáldemokrata Párt delegációvezetőjének támogatásával termet neveznek el Horn Gyuláról az Európai Parlamentben. Hornnak múlhatatlan érdemei vannak a német újraegyesítésben, az NDK-s menekültek kiengedésében, Európa újraegyesítésében és Magyarország euroatlanti integrációjában. Erre minden magyar demokrata büszke lehet, ahogy arra is, hogy Antall Józsefről, volt magyar miniszterelnökről épületszárnyat neveztek el Brüsszelben. Mindkettőjüknek – akárcsak Pozsgay Imrének, Németh Miklósnak, Szűrös Mátyásnak – egyértelműen a közös nemzeti történelmi emlékezetben van a helyük. Amiként majd Gyurcsány Ferencnek és Orbán Viktornak is egyszer. A törtető politikai törpéket pedig betemeti a történelem.
