Index Vakbarát Hírportál

Az EUrologus kis színes rovata jelentkezik, ezúttal az Európai Parlament plenáris terméből. Középen Michel Martelly, Haiti 56. elnöke, az EP díszvendége, alias ‘Sweet Micky’, reggea énekes. A 2010-es elnökválasztáson rövid ideig a Fugees-ből ismert Wyclef Jean is ellenfele volt, amíg utóbbit ki nem zárták a versenyből, mondván hivatalosan nem is lakosa a szigetnek. Ezt követően Wyclef Jean az elnöki székért folytatott versenyben Sweet Micky-t támogatta, ahogy ezt az alábbi felvétel is tanúsítja. Képzeljünk el egy hasonló performanszt Sólyom László és Áder János szereplésével, Szili Katalin háttérvokállal…

Komolyra fordítva a szót, Michel Martelly nem énekelni jött az Európai Parlamentbe, a kis színes rovat itt véget is ér. A Föld egyik legszegényebb országának vezetőjeként azért látogatott a világ legnagyobb humanitárius segélyezőjének parlamentjébe, hogy újra támogatást kérjen országának. Haiti szerencsétlen történelme és földrajzi fekvése miatt szinte folyamatos humanitárius válságban van. A helyzet súlyosságának érzékeltetésére elég az elmúlt öt év eseményeit felidézni. 2008-ban 30 nap alatt négy hurrikán tarolta le Haitit. 2010-ben egy 7.0-ás erősségű földrengés több mint 200.000 ember halálát okozta, további 1,7 millióan kényszerültek otthonuk elhagyására. Az ország teljes infrastruktúrája megsemmisült, néhány hónappal később kolera járvány tört ki. Idén novemberben az amerikai, elsősorban a New York-i események kapcsán elhíresült Sandy hurrikán pusztított Haitin. A Manhattan utcáin hömpölygő víz látványa a híradásokat is elöntötte, arról viszont alig hallottunk, hogy a nyomorgó szigetország lakosságának milyen mérhetetlen szenvedést okozott Sandy.  Az EU évente nagyjából 100 millió euró humanitárius segélyt folyósít az országnak, de a támogatások felhasználását akadályozza, hogy az évről-évre visszatérő természeti katasztrófák miatt szinte képtelenség újraépíteni az alapvető infrastruktúrát.

A Columbia Egyetem kutatóintézete szerint Haiti a globális éghajlatváltozásnak legjobban kiszolgáltatott ország a Földön. A rendkívüli szegénységben élő lakosság, alternatív fűtőanyagok hiányában, szinte minden fát kivágott a sziget nyugati, Haiti által uralt részén. Vegetáció hiányában a sziget kiszolgáltatottá vált a viharokkal, az áradásokkal szemben, a talaj termőképessége legyengült, a helyi klíma megváltozott. Az éghajlatváltozással foglalkozó kutatók szerint először a kis trópusi szigetországok juthatnak Haiti sorsára, ám a szélsőséges időjárási események a világ minden részén jelentkeznek, egyre gyakrabban és egyre nagyobb károkat okozva. Itt az ideje, hogy a világ vezetői végre érdemi lépéseket tegyenek a globális éghajlatváltozás kordában tartására az egy hét múlva kezdődő Dohai Klímacsúcson!

Aránytalanul súlyosnak nevezte a Pussy Riot punk banda két tagjának két éves börtönbüntetését a minap Angela Merkel egy moszkvai üzleti fórumon. A német kancellárasszony szerint a pravoszláv templomban kormányellenes tüntetést celebráló csajbandát soha nem sújtanák két éves börtöntáborban letöltendő szabadságvesztéssel Németországban. Angela azt sem ejtette véka alá: nem nézi jó szemmel, hogy új orosz törvények megvágták a civil szervezetek támogatását, miközben a moszkvai vezetés tovább szigorította az utcai tiltakozókkal szemben alkalmazható büntetési tételeket Oroszországban.

Természetesen Vlagyimir Putyin sem volt rest, kézenfekvően s persze “szép udvariasan“ leantiszemitázta a NDK-ból, ráadásul lelkészcsaládból származó kolleginát. Hogy nem is akarja érteni a szimbolizálást, művészetet és hasonló elvont fogalmakat Vlagyimir, azt világosan tudtára adta beszélgetőpartnerének: “nem tudom tisztában van e vele a Kancellárasszony, hogy a banda egyik tagja korábban felakasztotta egy zsidó képmását és Moszkvát felszólította a zsidóktól való megtisztításra … nem támogathatjuk őket Önnel együtt, olyanokat akik antiszemita nézeteket vallanak”.

Az egyik bebörtönzött Pussy Riot tag, Nadezhda Tolokonnikova ugyanis 2008-ban olyan provokatív tiltakozáson is részt vett ahol magukat zsidóknak, melegeknek és bevándorlóknak tettető performerek - az orosz szélsőjobb tipikus célpontjai - felakasztották magukat szimbolikusan.

Hiába azonban a hűvös hangulat Moszkva és Berlin között évek óta, Németország Oroszország legnagyobb kereskedelmi partnere az EU-ban s az évi 60 milliárd eurós üzletet a rossz kémia sem képes tönkretenni.

Jól mutatja, mennyire kevéssé egységes ország Belgium, hogy még a tegnapi, európai szintű sztrájkhoz is másként csatlakozik az északi Flandria, illetve a déli Vallónia. Magyarország nem a munkabeszüntetések országa, így az európai sztrájk híre hozzánk még a híradásokban is alig jut el, miközben az azt összefogó szervezkedők szerint 23 ország 40 szakszervezete csatlakozott hozzá kontinens szerte.

Európa több országában viszont komoly fennakadásokat okozott a “21. század első nemzetközi sztrájkja” néven emlegetett megmozdulás. Elsősorban a déli tagállamok, így Görögország, Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Portugália baloldali mozgalmai lázadnak a “neoliberális politika”, az “állandósult megszorítások”, a “Nagy Britanniától az Egyesült Államokig húzódó korporativizmus” ellen.

Az Európai Szakszervezetek Konföderációjának kezdeményezése, kevéssé meglepő módon az ibériai-félszigeten vitt a legtöbbeket az utcára. A tiltakozás friss hullámának apropóját az égben lévő munkanélküliség mellett az EB múlt heti gazdasági előrejelzésének stagnálást és rendkívül lassú kilábalást mutató számai szolgáltatták. A tüntetők agyát a küszöbön álló spanyol hitelsegély, és az írek és portugálok hitel-visszafizetési feltételek enyhítése is zsibbasztotta molinóik lóbálása közben.

A portugálok és a spanyolok a tüntetések mellett, iskolákat, gyárakat zártak be, több városban is leállt a tömegközlekedés, de még a légi közlekedésben is fennakadások voltak. A helyi sajtó szerint a tegnapi az ibériai-félsziget első átfogó sztrájkja volt, melyen például a spanyol szakszervezetek szerint dolgozóik 80 százaléka vett részt.

Az olasz fiatalok Turin városában az állami iskoláknak járó támogatások megvágása ellen tüntettek, míg a legnagyobb szakszervezeti föderáció Terni iparvárosban a német acélgyártó ThyssenKrupp tervezett gyárbezárása ellen tüntetett.

Franciaországban a jól bevált sztrájk helyett “mindössze” száz városra kiterjedő tüntetéseket szervezett öt szakszervezet.

Brüsszelben több nagykövetség előtt protestáltak a megszorítások ellen. Ennél is nagyobb figyelem jutott a foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős uniós biztosnak, Andor Lászlónak, akit levélben tüntettek ki a tiltakozók a “Megszorításokért járó Nobel-díjjal”.

A fejlemények ezen a honlapon követhetőek.

EU-s mércével botrányossá sikeredett az eurócsoport hétfő éjjeli sajtótájékoztatója, amikor  is nyilvános ellentétté fajult az IMF és az eurózóna között a görög államadósság fenntarthatóságáról szóló vita.

Az eurózónás pénzügyminiszterek tanácskozása után tartott sajtótájékoztatón Jean-Claude Juncker, a testület elnöke, egy kérdésre azt mormogta, hogy az eredeti célhoz képest két évvel később, 2022-ig kell a görögöknek az államadósságot a GDP 120 százalékára mérsékelni. Kicsivel ezután Christian Lagarde, az IMF francia vezére megragadta az alkalmat, hogy közölje: az IMF továbbra is 2020-at tekinti céldátumnak. Juncker viszont nem ijedt meg, közölte: nem vicc, ő 2022-őt mondott. Erre Lagarde a fejét rázta. Hasonló zaftos nyilvános vitában ritkán van része az uniót figyelő újságíróknak.

Az eurócsoport a várakozásoknak megfelelően nem is döntött a görög mentőcsomag újabb, 31,5 milliárd eurós részletéről, a döntést november 20-ra halasztották. Az IMF azt szeretné, ha az Európai Központi Bank és az európai kormányok elengednék a görög adósság egy részét, ami viszont az európaiaknak politikailag vállalhatatlan. Kérdés, hogyan lehet ebből a lehetetlen körből kilépni. Az eurócsoport abban viszont megegyezett, hogy Görögország két évvel többet kap a költségvetési hiánycél elérésére, 2014 helyett az új dátum 2016.

Juncker és Lagarde valószínűleg nem jó barátok. Juncker, aki 17 éve vezeti Luxemburgot miniszterelnökként már a júniusi eurócsoport találkozó utáni sajtótájékoztatón is meglehetősen tiszteletlen volt a IMF-főnökkel szemben. A labdarúgó EB-re hivatkozva Juncker a sajtótájékoztatón megjegyezte, hogy nagyon drukkol Portugáliának, mert sok portugál él Luxemburgban. Miközben Lagarde összegezte a tanácskozás konklúzióit Juncker elkezdett mutogatni, hogy mindeközben Portugália gólt lőtt, és csöndes, de látványos örömujjongásba kezdett, mit sem törődve a valószínűleg ledöbbent Lagarde-dal.

Az EUrológus ajánlásában perverzeknek: az eurócsopi sajtótájékoztatójának  vonatkozó felvétele!

Bekeményített az Európai Parlament a tagállamok felé, mert többen nem hajlandóak az Európai Bizottság által felvetett többletkiadásokat jóváhagyni az idei költségvetés kapcsán.

Még mielőtt azonban azt gondolnánk, hogy az EP képviselők a saját zsebüket szeretnék tömni, le kell szögeznünk: a szóban forgó 9,7 milliárd eurót a májusi olasz földrengés pusztítását enyhíteni hivatott Szolidaritási Alapra, kohéziós-, regionális-, fejlesztési-, kutatási- és Erasmus-programok támogatására - vagyis végső soron a tagállamoknak szánná az Unió. Továbbá hangsúlyoznunk kell, hogy szó sincs itt új pénzekről, az EP mindössze a már jóváhagyott összegek felhasználását szeretné kiharcolni a Tanácsnál.

Ennek szellemében a parlament nyolc tagállam vonakodására reagálva pénteken közölte, nem hajlandó vitát nyitni a jövő évi EU költségvetésről. Ez pedig azt eredményezheti, hogy a 2013-ra szoló büdzsé-megállapodás jelentette referenciapont megszületése nélkül kezdhetnek neki a Huszonhetek a 2014-2020-as keretköltségvetés megállapodásnak szentelt november 22-23-i csúcstalálkozónak.

“Nem egyeztetünk a jövő évi költségvetésről, ha a tagállamok az idei megállapodást sem tartják be” - mondta a sajtónak nyilatkozva az EP tárgyalódelegációját vezető francia néppárti Alain Lamassoure. Az egyet nem értés nyomán hetek múlva folytatódhatnak az intézményközi alkudozások, azután, hogy az EB leteszi új javaslatát a tárgyalóasztalra.

Ami pedig az EP erejét illeti, a tagállamok jelentős többsége támogatja a meglévő büdzsé végrehajtását. A nyolc nettó befizető régi tagállam érvelése szerint ellenben az EU-ra jelenleg jellemző megszorításpárti nemzeti költségvetések törekvéseit az EU büdzséknek is tükrözniük kell. Akárkinek is lesz igaza, a következő hetek intézményközi költségvetési alkudozásai brutális meneteket vetítenek előre - jelzik az EUrologus pénzszimat-érzékelői.

A sok beszédtől kiszárad az ember torka, megszomjazik. Nem csoda, hogy az Európai Parlament üléstermeiben naponta kb. 7500 palack ásványvíz fogy. Ez képviselőnként átlag tíz üveget jelent, ami meggyőző teljesítmény. A rendeltetésszerű használatot követően a palackok a kukában landolnak, és ez évente nagyjából 900 köbméter, azaz 14 kamionnyi szemetet eredményez. Teljesen feleslegesen, hiszen az Európai Parlamentben, ahogy az Európai Unió szinte minden pontján egészséges, tiszta ivóvíz folyik a csapokból.

Erre hívja fel a figyelmet a Zöld Frakció kampánya, amely teljes egészében száműzné a műanyag palackokat az Európai Parlamentből, helyette ivókutakkal és kancsókkal szerelné fel az üléstermeket. A legnagyobb ellenállást itt sem - ahogy szerte Európában - az ásványvízgyártók lobbija, hanem a fogyasztók, jelen esetben az EP-képviselők csapvízzel szemben táplált ellenérzése jelenti.

 

Van-e bármilyen egészségügyi előnnye az ásványvíz fogyasztásnak a csapvízzel szemben? A WHO szerint a megfelelő infrastruktúrával rendelkező európai országokban nincs. Ugyanerre az eredményre jutottak az Atlanti-óceán túlpartján, sőt még a palackozott vizet előállító cégek nemzetközi főlobbistája is elismerte ezt. Magyarországon egy idei vizsgálat szerint 800 ezer ember esetében nem biztosított a biztonságos ivóvíz, a települések listája itt elérhető. Ha ti a maradék 9 millió 200 ezer magyar közé tartoztok, akkor az EUrologussal együtt igyatok nyugodtan csapvizet. Ingyen van, nem kell cipelni, környezetbarát.

Vonzó-e még az EU tagság? Képes-e az unió magához édesgetni a számára fontos partnereket? Ki tudják-e szakítani a 27-ek Ukrajnát  az orosz befolyási zónából? Ne tévedjünk, az EU-nak ez stratégiai érdeke, nem engedheti meg, hogy egy “második Belorusszia” alakuljon ki szomszédságában.

Az október 28-i ukrán választásokat követően az EU is beszállt a politikai nyomásgyakorlásba. Catherine Ashton,  az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, valamint Stefan Füle bővítési biztos a választások óta üzengetnek. Legutóbb arra buzdították az ukrán hatóságokat, hogy tegyék végre közzé a választás eredményét, amit még mindig nem tettek meg. Mindeközben az ellenzék (a vasöklű Vitalij Klicsko bokszoló UDAR, azaz Ütés nevű pártjával megsegítve) a választások megismétlését követeli 13 választókörzetben. Itt szerintük biztosan csaltak a hatóságok. Viktor Janukovics elnök Régiók Pártja elvileg még akkor is biztosítani tudná a többséget a parlamentben, ha ebben a 13 kerületben az ellenzék nyerne. A választások egészének hitelességét kérdőjelezné meg ugyanakkor, ha bebizonyosodna, hogy súlyos csalások befolyásolták az eredményt. Mindenesetre érdekes politikai csatározás mehet a háttérben és lassan az előtérben is: hétfőn több ezren vonultak a központi választási bizottság kijevi központja elé tiltakozni.

Az EU szokás szerint ‘kivár’, ám ez a kivárás inkább fakad a Huszonhetek döntésképtelenségéből, habozásából, mint taktikai megfontolásokból. A november 19-i külügyminiszteri tanácsülésen (két hét múlva!) veszik elő a témát, és úgy tűnik, a közösség legkomolyabb fegyvere az lehet, hogy nem írják alá Ukrajnával a tavaly tető alá hozott szabadkereskedelmi és politikai társulási szerződést. Ez így a fűtési szezon előtt valószínűleg vállalható áldozat az orosz gázimportnak kitett országban. A bővítési politika mellett érvelők szerint a helyzet sokkal rosszabb lenne, ha Ukrajna előtt nem állna az a bizonyos ‘európai perspektíva’. Az ukrán belpolitika összetettségére hivatkoznak, és arra, talán az EU tagállamainak sem ártana nagyobb engedményeket kilátásba helyezni Ukrajnának.

Az eset rávilágít egy szélesebb problémakörre: az Európai Unióban a mai napig nincs érdemi stratégiai együttműködés a kül- és biztonságpolitika terén. Joshka Fischer, korábbi német külügyminiszter szerint ha ez így marad, akkor az EU szép lassan provinciális szerepbe szorul az USA, Kína, a feltörekvő dél-kelet-ázsiai nagyhatalmak és az egyre erősödő közel-keleti térség mögött. Ez Ukrajna esetében pedig azt jelenti, hogy a narancsos forradalom után látszólag Moszkvával szemben Brüsszel felé húzó Kijev szép lassan visszatér a közép-ázsiai mímelt demokráciák közé. Az ok pedig egyértelmű, az oroszok köbméterre (földgáz) megveszik a kijevi vezetést, Európa pedig nyomásgyakorló eszközök híján újabb külkapcsolati csatát veszít.

Ma lehull a fátyol: a Bizottság soron következő gazdasági jelentése déltájban tétetik majd közzé, s persze ezúttal is nagy az idegeskedés a padsorokban. A magyar kormányoldal éppen úgy viselkedik, mint a rossz tanuló a bizonyítványosztás előtt; masszívan megy már napok óta a tanárok lehülyézése (ld.: “véres dac, lázadó kétségbeesés remeg a hangjában”) nyilvánvalóan az osztálytársak és a szülők figyelmét elterelendő.

Tegnap például megtudtuk, hogy az IMF-logika egyébként tud jobb lenni az uniósnál, stb., ami persze önmagában is indokolná az ötven botütést Varga miniszter úrnak, de azért mégiscsak arcpirító mindez pont a kormány útszéli (és borzasztóan költséges) IMF-bashingje után, amit néhány hete kellett elszenvednie a lakosságnak. Arról az ocsmányságról már nem is beszélve, hogy talán az EU-nak mégis több joga van belepofázni a dolgokba, már csak azért is mert ugye minden klubban vannak szabályok, meg aztán ott az a rahedli kohéziós forrás (idegen népek adóiból), ami mára az ország egyetlen működőtőke-beruházása. De vissza a lényeghez: az EUrologus nem akarja vakítani az olvasóit, beismerjük, hogy nem tudtuk megszerezni a jelentést a Bizottságból – bár nagyon rajta voltunk, ígértünk és fenyegettünk, de nem sikerült (ergo: vagy nem korruptak a bizottsági köztisztviselők, vagy mi nem tudtunk eleget ígérni nekik). Vagyis, mint mindenkinek, mi is a homályban tapogatózunk, szóbeli infókra támaszkodunk (“No surprise, man, your government does stupid things, this will be in the paper.” vagy “Hungary? Oh, leave me alone!”). Meg hasonlók. Mi persze reméljük, hogy a jelentés fair lesz és azért lesznek benne pozitív tételek is. Közzététel után értékelünk.

Addig bemelegítőnek, itt a tavaszi jelentés.

Kétség kívül a hét politikai eseménye lesz Brüsszelben, hogy Angela Merkel német kancellár, minden európaiak úrnője és parancsolója szerdán tiszteletét tesz az Európai Parlamentben, és elmondja, mit is gondol valójában az EU jövőjéről. (Persze minket magyarokat nem ez, hanem az Európai Bizottság gazdasági előrejelzése köt le szerdán, amiből sejteni lehet majd, hogy kikerülünk-e belátható időn belül a túlzott deficit eljárás alól, és lesz-e harmadik Matolcsy-csomag.)

Mivel az EP brüsszeli plenáris ülésterme életveszélyes, másik teremben hallgatják meg az EP képviselők a kancellár-asszonyt. Az újságíróknak külön akkreditálniuk kell az eseményre, s még így sem biztos, hogy bejut mindenki, csak harminc firkásznak jut hely. Halandó emberek itt követhetik az élő közvetítést.

Merkel egyébként elég embert próbáló szerdát nyom: reggel kormányülés Berlinben, beszéd az EP-ben Brüsszelben, majd irány London, ahol David Cameron kormányfőt próbálja majd jobb belátásra téríteni a hétéves uniós költségvetéssel kapcsolatban.

A hétvégén Merkel jelezte: még öt évig is eltarthat, míg túljutunk az euróválságon. Erre mindenki felkapta a fejét, pedig nem beszélt mellé. Ha csak azt vesszük, hogy a Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke által fémjelzett tervezetben szereplő integrációs feladatok közül mit, mennyi idő alatt lehet megcsinálni, Angelanak valószínűleg igaza van. A szerkezeti átalakítások időbe telnek, főleg úgy, hogy az uniós szerződést a jövőre esedékes német választás előtt biztos nem nyitják meg.

Merkelt egyébként Martin Schulz, az Európai Parlament német szociáldemokrata elnöke hívta meg Brüsszelbe. Schulz talán kihívásnak tekinti a felkérést, talán valóbban az EP demokratikus kontrollját próbálja ezzel erősíteni. Az biztos azonban, hogy politikai nagyágyúval tüzel.

Egy Google logo elhelyezése a “saját márkás” találatok mellett nem jelent garanciát a felhasználóknak arra, hogy fogyasztói jogaikat hatékonyabban védi a keresőóriás - figyelmeztet cinikusan az európai fogyasztóvédelmi szervezet, a BEUC. Az Európai Bizottságnak küldött levelében a szervezet a Google egy őszi javaslatára reagált, melyet azután tett közzé a keresővállalat, hogy az EB túlzott piaci befolyással való visszaélés ügyében régóta előtetes vizsgálódásokat folytatott.

A történet hátterét az adja, hogy számos weboldal tulajdonosa panaszt tett a Google találatai kapcsán: szerintük ugyanis hiába az oldalaik jó page rankje, az Google saját márkás szolgáltatásait eleve feljebb sorolja például az éttermek vagy utazási oldalak találatainak megjelenítésekor. A Mountain Viewban székelő vállalat reakciója erre az volt, hogy jó akkor a jövőben a Google termékek találatai mellé feltünteti, hogy azok a Google sajátjai a listán (kvázi reklámként stigmázva).

Az EB-t viszont emellett egy ideje négy témakör is aggasztja a Google machinációi kapcsán: 1. a saját vertikális (tematikus) keresőknél a Google szolgáltatásainak előnyben részesítése; 2. a versenytárs tematikus keresők tartalmainak beemelése saját; 3. a Google által megkövetelt kizárólagosság a hirdetőitől reklámjaik; 4. a Google adWords hirdetési platformjának hordozhatóságára vonatkozó kifogások.

EB források szerint a Google által nyáron megküldött módosítási javaslatok messze nem győzték meg az illetékes Joaquin Almuniát. A szőr mentén simogatásnak most tehát úgy látszik vége, a versenyjogi biztos többszöri figyelmeztetése nyomán ugyanis megindul az első fázisa egy esetleges erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó uniós vizsgálatnak.

A BEUC mindenesetre világossá tette, hogy fontos az informált választás lehetőségének biztosítása (értsd a Google logo feltüntetése a keresési találatok közt) az azonban távolról sem jelent megoldást a a problémára, vagyis arra, hogy a cég feltételezésük szerint durván visszaél überdomináns piaci helyzetével.

Brit civil aktivisták arra vették rá a BBC “The revolution will be televised” című adásának sztárjait, hogy készítsenek videót az élelmiszerár-spekuláció jelenségéről. A World Development Movement azután készíttette el a filmet, hogy a Világbank korábban nyár elején nyilvánosságra hozta statisztikáit, melyek minden eddigi rekordot übereltek. Többek közt mert a gyenge amerikai és orosz termés példátlan, 10 százalékos áremelkedést eredményezett a gabonaárakban egyetlen hónap alatt. Ezek az áremelkedések pedig globálisan milliókkal növelik az éhezők, illetve nem kielégítő mennyiségű élelmiszerhez jutók földlakók számát.

A filmben két jól öltözött Úr arról győzködi az utca embereit, hogy fektessenek a bomba profitot ígérő élelmiszerár spekulációba. A kampány támadásának fő célpontja a Barclays bank, mely a hozzáférhető adatok szerint az utóbbi két évben 500 millió fontot, vagyis 180 milliárd forintot kereset azzal, hogy búza, szója és más gabonafélékkel spekulált.

Ez ismét fellobbantotta a civilek ellenállását, akik jogosan vélik úgy, hogy a pénzintézetek nyerészkednek a globális élelmiszerválságon. A briteknél a mezsgyén  a Barclays a legnagyobb, de globális szinten a Goldman Sachs és a Morgan Stanley mögött csak a harmadik azon bankok közt, akik jó üzletet látnak és nyomulnak is élelmiszerár spekulációban.

De hogy mindez az EUrologusnak miért érdekes: mert az EU pénzügyminiszterei november 13-án az élelmiszerárak felhajtásában érdekelt spekulánsok kezének megkötésével kecsegtető új szabályokat fogadhatnak el. S láss csodát, a brit kormány ezúttal is erősen ellenzi az uniós javaslatot, hiszen mi lesz a City szegény “éhező” bankáraival.

A héten felizzottak a kedélyek az novemberi EU csúcson elvileg finiséhez érkező következő hét éves uniós költségvetés vitájában. Miután a soros elnökséget adó ciprusiak legfrissebb javaslattervezete kiszivárgott, 50 milliárd eurós megszorításra téve javaslatot, megindultak a licitek. S láss csodát a euroszkepticizmust tökélyre fejlesztő briteknél ezúttal akad még héjább tagállam. Svédország ugyanis a britek által követelt 100 milliárd helyett, 150 milliárd euróval csökkentené a 2014 és 2020 közöttre tervezett 1033 milliárd eurós közös kalapot.

Az tétek növekedését (vagy csökkentésének) azonban a számoknál jobban leírja  svéd EU ügyi miniszter kijelentése, aki szerint a ciprusi javaslat alapján aligha lehetséges a megállapodás a büdzsé lezárására hivatott november 22-23-i brüsszeli csúcson. Birgitta Ohlsson érvelése szerint a javaslat az ötvenes évek büdzséit idézi, mely a kutatás-fejlesztésen és a határokon átnyúló infrastruktúra fejlesztésen spórol ahelyett, hogy a mezőgazdasági támogatások elavult rendszerét reformálná meg. Másrészt a lengyelek például több gazdaságélénkítési forrást követlenek.

Jelentős viszont az elégedett hangokat hallatók csoportja is: a franciák az agrártámogatások kevéssé drasztikus vágásának, a spanyolok a kohéziós pénzek szabad felhasználásának, németek meg önmagában annak örülnek, hogy az EB javaslatához képest megindult a végösszeg megnyirbálása.

A britek viszont mai nemzeti parlamenti EU büdzsé vitájuk után lendülhetnek csak igazán bele az alkudozásba, míg a belső tanácsi előkészítő tárgyalások a csúcs elé szintén ma folytatódnak.

Az EUrologus viszont még mindig csak azt tudja mondani, hogy azt a mennyiségű feladatot és felelősség ellátását amit a tagállamok az évtizedek során az EU-ra ruháztak egyre kevésbé lehet az egész európai gazdaság GDP-jének csekély 1 százalékából megoldani. Nem tudjuk nem leírni, az Európai Unió működtetésének fenntartása aránytalanságai ellenére sokkal hatékonyabb, mint bármelyik európai közigazgatási rendszer.

Úgy látszik az Európai Parlament bicskája is beletörik a zavaros közel-keleti viszonyokba. Félig-meddig a színfalak mögött a múlt héten két közel-keleti téma is parázs vitát váltott ki a képviselők között. Az egyik Izrael, a másik az ősellenség, Irán EU-hoz fűződő viszonya kapcsán.

Az Izraellel kapcsolatos dilemma egy kereskedelmi megállapodás megújítása okán merült fel. Az EU és Izrael közötti kereskedelemben évek óta egyezmény rendezi az ipari termékek minősítésének kölcsönös elismerését. Az ipari termékek alatt ebben az esetben leginkább gyógyszereket, köztük több, az európai betegek számára létfontosságú terméket kell érteni. A gond csak az, hogy a két fél értelmezése Izrael területéről és ezzel összefüggésben a kereskedelmi megállapodás területi hatályáról jelentősen eltér. Izrael szerint a 67-es háborút követően elfoglalt területek is az országhoz tartoznak, következésképpen az onnan származó termékek is az egyezmény hatálya alá tartoznak. Az EU hivatalos jogértelmezése szerint ezek megszállt területek, tehát nem érvényes rájuk az egyezmény. A kereskedelmi kérdés pillanatok alatt politikai vitává alakult. A jobboldal amellett érvelt, hogy Izraelnek joga van arra, hogy saját területét meghatározza. A baloldal szerint viszont az egyezmény elfogadása csak további bátorítást adna Izraelnek arra, hogy a megszállt területeken telepeket hozzon létre. A szerdai szavazáson a jobboldali fölény érvényesült, a képviselők szűk többséggel ugyan, de elfogadták az egyezményt.

Irán kapcsán amiatt alakult ki vita, hogy az Európai Parlament küldjön-e hivatalos delegációt az atomhatalmi babérokra törő közel-keleti országba. A korábbi, meglehetősen szeszélyes Irán-politikával idén szakított az EU, és teljes körű olaj-, illetve gázembargót vezetett be a perzsa országgal szemben. Az európai jobbközép szerint az EP delegáció látogatása rossz üzenetet küld, hiszen megtöri a perzsa hatalom teljes elszigetelésére irányuló amerikai-európai kísérletet. A baloldal szerint a delegáció látogatása politikai támogatást nyújthat az iráni ellenzéknek. Különösen úgy, hogy két börtönbüntetésre ítélt ellenzéki aktivista éppen pénteken kapta meg az Európai Parlament emberi jogi elismerését, a Sakharov Díjat. A képviselők küldöttsége vasárnap indult volna, ám a látogatást lemondták. Az iráni rezsim tájékoztatása szerint az előzetes egyeztetésektől eltérően a képviselők nem találkozhatnak a díjazottakkal, illetve az ellenzék képviselőivel.

A határidők be nem tartása, a vállalt intézkedések végre nem hajtása lassan rutinná válik a görög hiteltárgyalások kapcsán. Így értékeli az európai sajtó az athéni kormány és a trojkának becézett EB-EKB-IMF delegáció közötti tárgyalások aktuális állását. Semmiképpen sem kívánjuk lebecsülni a görög nép által tett erőfeszítéseket, de azt azért látni kell, hogy az eddigi görög megszorítások mértéke messze elmarad attól, amit a balti országok, vagy éppen Magyarország tett a válság kezelése érdekében.

Mégis úgy tűnik, hogy a görögök újabb segítséget kaphatnak az olimposzi magasságokba emelkedő államadósságuk finanszírozásához. A trojka javaslata szerint Görögország hitelezőinek le kellene írniuk a tartozás egy részét. Volt már erre példa idén nyáron, amikor a második görög mentőcsomag kapcsán a magán befektetők “vállalták” “önkéntesen” a “tartozás átstrukturálását”- magyarán elveszítették a befektetéseik körülbelül felét. Most viszont a görög állampapírokat birtokló tagállamoktól várnának hasonlót, ami egészen új szintre emeli a tétet. Itt már adófizetői pénzről van szó. Nem a Deutsche Bank és a UBS bukja a befektetést, hanem Jürgen, Sven, Lars és a többi észak- és nyugat-európai adófizető. Ráadásul úgy, hogy 40 milliárdnyi görög kötvénnyel rendelkező EKB nem szállhat be a buliba, mert az eurózóna szabályai tiltják az államok finanszírozását. Hasonlóképp a Nemzetközi Valutaalap sem játszana ebben a körben.

Az ötlet egyébként azt követően merült fel, hogy korábban kiszivárgott: Görögország a korábbiakhoz képest 16-18 milliárd euróval több pénzt kap, valamint további két évet a hitelek visszafizetésére és csökkentik a hitelek kamatait is. Cserébe a görögöknek újabb 150 reformlépést kellene végrehajtaniuk, köztük a foglalkoztatás és elbocsátás szabályainak rugalmasabbá tételét és a minimálbérre vonatkozó előírások módosítását.

Ahogy pedig már megszokhattuk lassan Athén körmére ég a következő hitelrészletről (31,5 milliárd euró) szóló megállapodás. A trojka szerint november 12-én lehetne azt tető alá hozni, míg az ország 16-án válna fizetésképtelenné. A Spiegel cikke azonban azt sem felejti el megemlíteni, hogy a hitelezők egyre frusztráltabbak mivel nem látják megfelelően teljesülni a kiadáscsökkentési lépéseket. Ez számokban kifejezve annyit tesz: a vállalt reformoknak mindössze a 60 százaléka valósult meg, 20 százalékukat vitatják, míg a maradék 20 százalék egyáltalán nem teljesült.

Az ismert körülmények ellenére miért folytatódik tovább Görögország finanszírozása? Az EUrologus szerint az eurózóna meghatározó politikai vezetői komolyan elhatározták, hogy Görögországot az övezeten belül kell tartani. A kiesésével járó következmények ugyanis mind Görögországra, mind az övezet egészére nézve drasztikusak lennének, és ennek esetleges felelősségét senki nem szeretné vállalni.

Végül pedig halkan jegyezzük meg: az övezeten kívül ragadt Magyarországgal szemben sem az EU, sem az EKB, sem az IMF nem lesz ilyen engedékeny. Miért is lenne?

Nasrin Sotoudeh  47 éves, két gyermek anyja, ügyvéd és civil jogi aktivista. A hírhedt teheráni Evin börtönben tölti tizenegy éves büntetését. Jafar Panahi, 52 éves filmrendező, alkotásai szülőhazájában tiltólistán vannak. A cannes-i filmfesztiválon tavaly bemutatott filmjét egy kenyérbe sütött pendrive-on csempészték ki Iránból.

Ők ketten kapták 2012-ben a Sakharov Díjat, az Európai Parlament emberi jogi elismerését. Az Európai Parlament 1999-ben alapította az 50.000 eurós anyagi támogatással és jelentős médiafigyelemmel járó díjat. A korábbi díjazottak között szerepel Nelson Mandela, Kofi Annan és a házi fogságból nemrég szabadult burmai ellenzéki vezető Aung San Suu Kyi is. Az EP képviselők meglehetősen naiv elképzelése az volt, hogy a szombaton Iránba látogató parlamenti küldöttség tagjai találkozhatnak az ellenzék képviselőivel, sőt személyesen adhatják át a díjat a két aktivistának. Az iráni fél, nem meglepő módon, ezt a lehetőséget megtagadta, így az európaiak lemondták az utat. Nem ez az első alkalom, hogy a Sakharov Díj közvetlen diplomáciai incidenshez vezet, az érintett országok menetrendszerű tiltakozásán túl. 2008-ban az Európai Parlament Hu Jia, kínai emberi jogi aktivistának ítélte a díjat, alig néhány nappal azelőtt, hogy az EP küldöttsége Kínába indult volna. A kínai fél azonnal lemondta a látogatást, és a történet éveken át beárnyékolta az Európai Unió és Kína kapcsolatait. Nos, az EU-iráni kapcsolatokon már nincs nagyon mit beárnyékolni…

A díj kritikusai szerint az Európai Parlament az egyedi esetek kiemelésével aláássa a színfalak mögött zajló, az emberi jogi helyzet általános javítására irányuló diplomáciai tárgyalásokat. Az EP szerint azonban a Sakharov Díj és a díjazottak szívszorító történetei ráirányítják a közvélemény figyelmét a szólásszabadságot és a demokratikus alapjogokat korlátozó rezsimekre. Vajon a nyilvános tiltakozás, vagy a politikai nyomásgyakorlás hatékonyabb egy elnyomó rezsim ellen?

20 millió szegénységben élő európai polgár megsegítését vállalta 2020-as céljai között az Európai Unió. A törekvés annak ellenére is ambiciózus, hogy ez a szám csak a hatoda az EU “szegényeinek” : 116 millió európai fenyeget szegénység, közülük 40 millióan a napi megélhetéshez szükséges állandó anyagi gondokkal küzdenek (azaz egyik napról a másikra élnek).

Az EU egyetlen, a fel nem használt agrártámogatásokból működtetett “szegénységi alapja” a Közös Agárpolitika nagyrészt német javaslatra történő áramvonalasítása miatt 2014-ben bizonyosan megszűnik. Az új alap felállítására ma tett javaslatot a Bizottság, amely a válság kitörése óta eddig leginkább a pénzügyi rendszer megrendszabályozásával, vagy az égbe szökött (ifjúsági) munkanélküliséggel viaskodott. Andor László szerdán közzétett javaslata a következő hét évben összesen 2,5 milliárd eurót szánna a rászorulók élelmezésére, illetve közvetlen tárgyi támogatására, amelyet nagyrészt az EU, kisebb részt a tagállamok dobnának össze. Andor szerint jelenleg negyven millió európai nem jut megfelelő élelmiszerhez, 4 millió hajléktalan van a kontinensen, miközben 25,4 millió gyerek él szegénységben.

Hogy mire lesz elég azonban a felpántlikázott pénz, az továbbra is nagy kérdés mely az EUrologust is foglalkoztatja. Gondoljunk csak bele, ha a fenti számok fedik a valóságot az azt jelenti, hogy az elmúlt 25 évben az Unióban évente kiosztott 500 000 tonna élelmiszersegély ellenére, Európa lakosságának 8 százaléka továbbra sem jut kielégítő táplálékhoz. Igen, Európáról beszélünk.

A magyar biztos angol videóüzenete a témában ezen linken nézhető meg (mert az EB videója nem hagyja magát beagyazni).

Nehéz elképzelni unalmasabb dolgot annál, mint statisztikai adatok gyűjtéséről szóló jogszabályt olvasni. Olyan szavak halmozódnak egymásra, mint a népesség, a módszertan, meg a hitelesített adatok. Az EUrologus is épp arra készült, hogy álmos sóhajtással a lomtárba iktatja a COM (2011)0903-es számú jogszabály-palántát, amikor valamin megakadt a szeme.

A Bizottság javaslata szerint az EU Tanácsában zajló szavazásoknál a tagállamok szavazati súlyát az alapján állapítanák meg, hogy területükön hány “szokásos lakóhellyel rendelkező személy” lakik (usual resident). Ilyennek minősül bárki, aki legalább 12 hónapja az adott tagállamban él, de az is, aki ugyan kevesebb ideje, de legalább egy éves helyben tartózkodást tervez. Magyarán azok a jellemzően közép- és kelet-európai polgárok, akik tartósan külföldre, és jellemzően Nyugat-Európába mennek dolgozni, vagy tanulni nem az állampolgárságuk szerinti ország szavazati súlyát növelnék, hanem azét, ahol dolgoznak. Sőt a tanácsi szavazati jog megállapításakor a nem EU-s polgárok szavazatait beszámítanák, amennyiben a fenti kritériumoknak megfelelnek.

A szabály ebben a formában az EU-n belüli és kívülről jövő migráció célpontjának számító nyugatiaknak kedvezne. Kifejezetten hátrányos lenne például Lengyelországnak, Romániának, Bulgáriának, a balti országoknak, és egyre inkább úgy tűnik, hogy Magyarországnak is.

Nem önmagában érdekes, hogy Lettország a balti államok közül másodikként 2014-ben bevezeti a közös valutát. Az EUrologus szerint azt érdemes összevetni, milyen érvek mentén maszatol az euró bevezetése kapcsán a magyar kormány, azzal ahogy Lettország miniszterelnöke mellette tör lándzsát.

Valdis Dombrovskis miniszterelnök az Euobservernek adott interjújában Orbánnal szemben nem azzal odázza el a dolgot, hogy a kormánya támogatja ugyan az eurótérség rendbetételét, de addig nem gondol a csatlakozási szerződésében vállalt euró bevezetési kötelezettségére amíg nincs rend a közös valutát használók gazdaságaiban.

Dombrovskis világossá tette, hisz benne hogy az euró segíti a külföldi befektetők megnyerését, csökkenti a vállalkozásokra kivetett tranzakciós adót, árstabilitást és átláthatóságot hoz hasonlóan a szomszédos Észtországhoz, mely 2011 óta az eurózóna tagja. A lett miniszterelnök szerint nem valutaválság van, hiszen a dollárral szembeni euróárfolyam stabil, ráadásul a globális valutatartalékok 25 százaléka tartósan euróban van. Eközben szerinte nincs helye a déli euróországok által követelt büdzsé könnyítési kéréseknek.

A lettek ráadásul Magyarországhoz hasonlóan - ugyan a válságba jutott EU országok közül elsőként - nemzetközi hitelt kértek, most mégis a térség leggyorsabban növekvő gazdaságával dicsekedhetnek tavaly 5,5, idén 5,9 százalékos növekedéssel. Az ország eladósodottsága és költségvetési hiánya megfelel az EU-s elvárásoknak, míg az infláció 2,9 százalékon áll.

Az EUrologus szerint azonban Dombrovskis Magyarországra nézve legtanulságosabb válasza, hogy: “Amikor egy ország elveszíti a költségvetése felett a kontrollt és pénzpiacok bizalmát, nincs más út”. Először vissza kell állítani a pénzügyi stabilitást, mely a gazdasági növekedés előfeltétele”.

Megint túl vagyunk a csúcson. Mi változott Európában attól, hogy múlt csütörtökön és pénteken az unió legnagyobbjai összedugták az összedugnivalót. Azon túl persze, hogy tojásos-gombás pitét, párolt borjút spenótágyon, és csokoládé triót ettek, s Orbán Viktor egy kisebb polgári lakás áráért érkezett a tetthelyre? Nos, az EUrologustól távol áll a veterán pénzügyi megmondókra jellemző értelmetlen fanyalgás, de a múlt heti eseményeket még mi is unalmasnak értékeljük. Ahogy azt előre megjósoltuk, érdemi döntések nem, inkább csak hosszabb távú politikai vállalások születtek. Jó pár kiskapu nyitva maradt a nagy tagállamok számára, hogy a még idén hátralevő két EU csúcson saját képükre formálják szép fokozatosan az erősödő gazdasági együttműködést. Ezért aztán nem tudjuk, hogy pontosan mikor kezdi meg működését az egységes európai bankfelügyelet, de azt már igen, hogy az Európai Központi Bank részeként fog működni, és év végéig meg kell csinálni az erről szóló jogszabályt. A bankunión Merkel azt is megígérte: tovább folytatják a gazdaságpolitika központosítását.

Azt sem tudjuk, hogy miként fog összeállni az eurózóna külön költségvetése, de szinte biztossá vált, hogy előbb-utóbb lesz ilyen. Bár azt megígérték, hogy nem a 27-es büdzsé kárára jön létre. Majd meglátjuk, az EUrologusnak vannak félelmei… Egy azonban bizonyosnak tűnik: a magyar kormány látványosan távol tartja magát az integrációs meneteléstől. A magyar álláspont az, hogy majd az utolsó pillanatban eldöntjük, csatlakozunk, vagy kimaradunk az egészből. Szerintünk ez hiba, amely jelentős kockázatokat rejt. Olyan hiba ugyanakkor, amelyet csak kormányzati szinten korrigálhatna Magyarország. Erre viszont a kabinet fokozódó szabadságharcos hevületében egyre kisebb az esély. Pedig az EUrologus szívesebben látná Magyarországot az egyre szorosabban integrálódó Nyugat-Európához húzni, mint a dél-keleti perifériával leszakadni a ki tudja hova.

Az EUrologus sokat látott gárdájának eddigi legunalmasabb csúcsának első napja lassan véget ér. A konklúzió tervezetben forrásaink szerint az egységes bankfelügyeletre vonatkozó részben egyetlen szót változtattak. De ez sem módosított azon, hogy az erre vonatkozó jogszabály-alkotásnak be kell fejeződnie év végére.

Ami Magyarországot érinti, az Európai Bizottság jogi szolgálata azt súgta nekünk, hogy megoldható az eurózónán kívüli tagállamok részvétele a felügyeletre vonatkozó törvényhozásban. Ennek lényege, hogy az EKB felügyelő bizottságában helyet kapnának a zónán kívüli országok és a gyakorlatban ez a testület hozná meg a döntéseket a felügyeletről.

Az EKB kormányzó tanácsában ugyan az uniós alapszerződés miatt továbbra sem kapnának helyet az eurózónán kívüliek. Mégis úgy tudjuk, hogy az EB szerint nem gond olyan megoldást találni, amely lehetővé teszi a felügyeleti kérdésekben csak formálisan legyen az EKB kormányzó tanácsa a végső döntéshozó.

A kötélhúzás tehát továbbra is  németek és a franciák (+déli államok) között zajlik arról, hogy mikor váljon valósággá a bankok feltőkésítése. Frau Merkel persze azt szeretné, ha ez csak a 2013 őszi német választások után következzen be. A németek ezért azt szeretnék, hogy “hatékony” legyen a bankfelügyelet. Ezután már csak az a kérdés ki mit ért hatékony alatt.

Az EUrologus reméli, mindettől mindannyian kellően elálmosodtatok. Holnap folytatjuk.

Bónusz: a kormányfők családi fotója.

Gyorsan csúcsra hágott a hangulat az Európai Tanácson, legalábbis a spanyol újságírók közt, akik a képen látható felbolydulással fogadták hírhozó diplomatájukat.

Fontos közbülső csúcs lesz a ma kezdődő Európai Tanács - mondják Brüsszelben az EUrológusnak azok, akik tudják miről beszélnek. Ez azt is mutatja, hogy a téteknél már csak a várakozások nagyobbak, így borítékolható a szokásos csúcs utáni csalódás (cs.u.cs.). Konkrét döntésből nem sok várható, de már az is komoly eredmény, ha a politikai irányvonalakban közös nevezőre jut a 27 vezető.

Az alaptéma megint az EU mélyebb gazdasági együttműködése. A vezetők asztalára Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnökének nevével fémjelzett jelentést készítik be, a vita e körül forog. HVR terve az unió gazdasági integrációjának még szorosabbá szövéséről szól. Ehhez négy építőkockát vázolt fel júniusban: pénzügyit, költségvetésit,  gazdaságpolitikai integrációsat és az ehhez illeszkedő demokratikus kontrollt. Azóta megszondáztatta az elképzeléseket a tagállamoknál és kiderült, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű. Az országok össze-vissza játszanak a kockákkal, farigcsálják őket, meg kicserélik kisgolyóra, ami sehogy sem illik a képbe.

Pedig Van Rompuy építménye tág teret enged a továbbgondolásnak. Egyrészt felsejlik benne az úgynevezett “fiskális kapacitás”. Hogy ez pontosan mit jelent, azt senki nem tudja, csak annyi bizonyos, hogy egy újabb kódnév több pénzre. Állítólag a franciák ihlették a dolgot. A sajtó az “eurózóna költségvetéseként” utal rá, de valójában - azon kívül, hogy az eurózóna tagjainak rendelkezésére állna. Van Rompuy szerint az aszimmetrikus sokkok kiigazítására kell - erről sem lehet tudni, hogy pontosan mit jelent, de azt rebesgetik, hogy ezen a tagállami strukturális reformok finanszírozását kell érteni. A tanácselnök ugyan mindenhova beleírta a jelentésbe, hogy ennek az új eszköznek semmi köze az unió hétéves pénzügyi keretéhez, többek között Magyarország is attól tart, hogy a téma bekavar a büdzsé tárgyalásokba, amiket novemberben kellene lezárni.

Izgalmas kérdés az is, hogy a jelentés felveti, az országspecifikus ajánlásokat, amelyeket a gazdaságpolitikákat összehangoló európai szemeszter keretében javasol a tanács a tagállamoknak, szerződéses formába kéne önteni. Mert így gyorsabban és hatékonyabban számon kérhetőek. Ez persze német ötlet. Bár az uniós alapokmány kitételei miatt “önkéntes” szerződésekről lenne szó, de kötelező erejét jól érzékeltette egy diplomata, aki szerint “az országspecifikus-ajánlás lesz a Bibliánk!”

Többszintes Európa? 

A HVR-jelentés kincstárjegyek tekintetében felveti az adósságok minimális közösségivé tételét, de szerda este úgy tűnt, Berlin még ezt a szolid utalást is kinyírja. A németek nem véletlenül attól rettegnek, hogy a nagy és jól csengő européer szólamok mögött mindenki igazából a pénzükre utazik. Ezt támasztja alá az is, hogy például a bankunió keretében felálló európai bankbetétgaranciával kapcsolatban többen azt szerették volna - például a franciák -, hogy jöjjön létre egy európai szintű alap, amibe persze majd ők csak minimálisan raknak bele, de ha baj van, akkor majd a többiek (értsd Németország) perkálnak. Egy uniós diplomata egyenesen alpárinak nevezte a különböző mechanizmusokról szóló vitát (mindenki a pénzre utazik, nem az EU építésére), és felidézett egy sztorit, mely szerint David Cameron brit kormányfő valamelyik csúcson kerek-perec kimondta azt, ami körül mindenki csak toporgott: “Szóval azt akarjátok, hogy Angela egyszerűen adja oda a bankkártyáját, és még a PIN-kódot is adja meg, jól értem?”

S ha már szóba került: bankunió. Erről sem lesz döntés. Az Európai Bizottság szeptemberi javaslatával rengeteg gondja van az eurózónán kívüli tagállamoknak, mintha elfelejtkeztek volna róluk a tervezet megírása közben… Az övezeten kívüli államok egyrészt szeretnének legalább az Európai Központi Bank (az egységes bankfelügyeletért felelős szerv lenne) felügyelőbizottságába bekerülni, és hozzászólni, ha őket is érintő döntés előkészítése zajlik. A másik fő gond: az európai mentőalap elvileg újratőkésítheti a bankokat, amely komoly versenyelőnyt jelentene az eurózónán kívüli bankoknak, melyeknek ez a forrás nem áll rendelkezésére. Az övezeten kívüliek egyelőre azt szeretnék, hogy az Európai Tanács mondja ki, gond van, meg kell oldani. Elvileg a hatékony bankfelügyeletnek az év végéig be kéne indulnia - ez körülbelül lehetetlen.

Ráadásul az EKB kapacitásával kapcsolatban komoly kérdések merülnek fel. Egyrészt, vajon bölcs dolog minden feladatot a frankfurti szervezet nyakába varrni? 1600 szakértő kéne csak a rendszerszintű bankok felügyeletére, miközben a tagállamok folyamatosan az EU bürokrácia létszámának csökkentéséért sírnak. Ráadásul az EKB szakemberei jegybankokra koncentrálnak, míg az új feladatkörhöz kereskedelmi bankokkal foglalkozó szakértőkre lenne szükség. Mindezek tetejébe ha az EKB felügyelete alatt valami gáz lesz bármelyik bankkal - ami, tekintve, hogy a jelenlegi javaslat szerint 6000 bank felett kéne bábáskodni, elkerülhetetlen - akkor az az EKB, mint központi bank hitelességét is kikezdheti.

Nem kevés feladat egy szolid vacsorához, meg egy éjszakai szeánszhoz: az uniós vezetők várhatóan ismét hajnalig tárgyalnak csütörtökön, hogy péntekre már csak olyan “könnyed” témák maradjanak, mint Kína, vagy Szíria.

Az EUrológus végig ott lesz.

http://www.youtube.com/watch?v=bDVWLltGS40

Belső piac - Húszéveseké a világ?

A számok szerint nem. Az sem kecsegtet sok jóval, hogy a “nagy” és az “X” után a mai huszonévesek egyelőre az “elveszett” generáció becenevet kapták. Egyidősek egy furcsa képződménnyel, amit jobb híján belső piacnak neveztek el. Ahol nincsenek határőrök meg munkavállalási engedélyek, de van euro, ERASMUS, meg olcsóbb mobilozás.

A belső piac elméletileg az Unió leginkább megfogható vívmánya, mégis szinte lehetetlen közérthetően és érdekfeszítően elmagyarázni, hogy mit is jelent nekünk.

Meg lehet próbálni így. Vagy élőben ma Budapesten a Millenárison.

Az EUrologusnak viszont legjobban az alábbi kisfilm tetszett, amit egy 20 éves lány dobott össze saját tapasztalatai alapján. Végül is nem baj, ha öt megkérdezettből egyik se tudta, hogy mi az a Belső piac, a lényeg, hogy elégedett végfelhasználóknak tűntek.

Ha a kocsisor mellett állva a szokásos szmog helyett gyorséttermi sültkrumpliszagot érzünk, akkor tudhatjuk, hogy valaki biodízelt tankolt. Erre még a hardcore környezetvédelmi aktivisták méregzöld szíve is megdobban, és széles mosollyal intenek a bringa nyergéből a sofőrnek.

De nem mind arany, ami fénylik, és nem minden bioüzemanyag jó a környezetnek. Például az olajos magvakból és délkelet-ázsiai pálmaolajból előállított biodízel széndioxid lábnyoma nagyobb, mint a hagyományos társáé. Ráadásul, ha ehető alapanyagból készül a biolötty, akkor emeli az élelmiszerek árát. Akkor meg minek támogatjuk? - kérdik évek óta a zöld szervezetek.

Úgy tűnik, az Európai Unió az éghajlatváltozás elleni küzdelemben saját csapdájába esett. Az EU 2020-ig 10 százalékra kívánja növelni a bioüzemanyagok arányát a közlekedési ágazatban, hogy ezzel csökkentse az éghajlatváltozást okozó gázok kibocsátását. A szabályozás 2009-ben született de az elmúlt években végzett kutatások sorra arra jutottak, hogy ez a jelenlegi módszerekkel nem fog menni. A Bizottság ezért radikális lépésre szánta el magát, amit a várakozások szerint ma délben jelentenek be. Az új szabály szerint az élelmiszer-alapanyagokból gyártott üzemanyag legfeljebb a teljes mennyiség felét teheti ki. Ezt az arányt azonban a legutóbbi becslések szerint az iparág már el is érte.

A bejelentés felkorbácsolta az indulatokat: a bioüzemanyagosok veszni látják az évi 17 milliárd eurónyi támogatást, és perelnék a Bizottságot. A zöldek kicsit még mindig elégedetlenek (mint mindig), az indonéz őslakosok képviselője pedig örül, hogy kevesebb pálmaolaj ültetvény lesz, mert így nem kell havonta arrébb költözniük az erdőben.

Mi a tanulság? Gyalogolj, biciklizz, tömegközlekedj, és csak akkor ülj autóba, ha muszáj!

Bónusz: Itt mindenki kiszámíthatja, hogyan csökkentheti minimálisra saját közlekedési CO² lábnyomát.

John Dalli uniós biztos váratlanul és azonnali hatállyal lemondott kedden délután. Az egészségügyi és fogyasztóvédelmi portfólióért felelős máltai politikus azután döntött posztja feladása mellett, hogy az EU korrupcióellenes hivatala, az OLAF idén májusban vizsgálatot indított ellene a Swedish Match dohánygyártó panasza alapján.

A cég azt állította, hogy egy vállalkozó anyagi ellenszolgáltatásért cserébe azt ígérte, hogy képes befolyásolni az egészségügyi biztost a tubák, másnéven burnót, megint másnéven snüssz európai szintű tilalmának feloldásáért. Állítólag pénzmozgásra nem került sor, de az európai biztosnak tudni kellett, vagy tudnia kellett volna az esetről, és azt jelentenie kellett volna az illetékes hatóságoknak. 1999, a Santer-bizottság bukása óta ez az első eset, hogy egy európai biztos lemondásra kényszerül.
Sajtóforrások szerint Dalli utódjaként a legkevésbé ellentmondásos jelölt a jelenlegi külügyminiszter, Tonio Borg lehet. Az eddig máltai biztos a második Barroso bizottság tagjaként 2010 eleje óta volt biztos. Előtte megmászta az egész szigetországi politikai létrát, volt pénzügy- és gazdasági miniszter és képviselő a nemzeti paramentben is. 2004-es választási veresége után ugyan volt három hónapig külügyminiszter is, de utóbb hamisnak bizonyult egészségügyi gépvásárlási korrupciós vádak nyomán le kellett mondania.
Az EUrologus szerint lapításra utal, hogy Dalli csak azután mondott le, hogy tegnap az OLAF megküldte jelentését az Európai Bizottságnak. Mindenesetre EUrologus címkés bögrét sorsolunk ki azon kommentezők között, akik a magyar politikai életből hasonló eseteket tudnak idézni.