Szomszédai hajlamosak úgy tekinteni Indiára, mint egy arrogáns elefántra, ami a kelleténél hamarabb veti be teljes testi erejét a vitás kérdések rendezésében. Ha ez a múltban így is volt, az elmúlt hónapok során az indiai vezetés gyorstalpaló kurzusokat végzett diplomáciából, és sorra hívta vendégségbe az eddig semmibe sem vett szomszédjait, írja az Economist.

Rövid, de véres konfliktusok

Az elmúlt fél évszázadban India főként Pakisztánnal volt elfoglalva, háromszor is háborúztak, kétszer a vitatott hovatartozású muzulmán többségű tagállam, Dzsamu és Kasmír sorsa miatt. Kasmír, bár jellemzően az iszlámista szélsőségesek fellegvára, egy időben még Kína érdeklődését is felkeltette. A két ország a hetvenes évek közepén rövid, de annál véresebb, százezres emberáldozatot követelő háború után hagyta rendezetlenül a kérdést.

Pakisztánnal, amióta mindkét ország atomhatalom lett, folyamatos párbeszéd alakult ki, így más problémák vették át a konfliktus helyét. Az elmúlt pár hónapban azonban India észrevette, hogy vannak más szomszédjai is. Az eddig legfeljebb határokon átnyúló infrastrukturális beruházásait zavaró tényezőként számon tartott Nepál, Banglades, Mianmar és Sri Lanka egyre több gondot okoz a delhi vezetésnek, írja az Economist.

A maoisták már a spájzban vannak

Nepál például gyakorlatilag a maoisták ellenőrzése alá került. Bár hivatalosan még királyság, a hetvenöt nepáli megyéből hatvannyolc már a maoista lázadók kezén van. Az ország 1135 rendőrállomásából alig száz működik, és reménytelennek tűnik, hogy a demokratikus erők valaha is visszaszerzik az ellenőrzést az ország felett.

Nepál királya, Gyandera, bízva India katonai támogatásában még mindig hisz a katonai győzelemben. Az indiai elemzők szerint erre azonban semmi esély, a vezetésnek sokkal inkább a békéről kéne már tárgyalnia. Bár már így is valószínű, hogy a maoista lázadók már legfeljebb a hatalom átvételének feltételeiről lennének hajlandőak tárgyalni.

Márpedig egy nepáli maoista fordulat tragikus következményekkel járhat. Indiában is egyre erősödik az itt naxalitizmusnak nevezett maoizmus, írja az Economist. A naxalita lázadócsoportok az 593 indiai körzet közül már 157-ben képviseltetik magukat - tavaly még csak ötvenöt körzetet fertőztek meg a kommunista lázadók. Még aggasztóbb, hogy a két legerősebb naxalita-maoista csoport, a Nép Háborus Csapata és a Maoista Kommunista Központ összevonta erőit. Igaz, a két csoport tárgyalésokat kezdett Andra Prades tartomány vezetőivel, de tovább folytatta harcát.

A maoisták nepáli győzelme biztos nagyon megerősítené a naxalitákat is.

Fanatikus szomszédok

És akkor ott vannak még az iszlámista szélsőségesek. Kasmírban gyakorlatilag India függetlensége óta tart a lázadás, az ország keleti részén azonban csak az utóbbi időben erősödtek meg a lázadó csoportok. India vádjai szerint az asszámi lázadócsoportok bangladesi bázisokon készülnek fel, írja az Economist.

Banglades, melynek kormányfője novemberben Delhibe látogatott, tagadja ezt. A külföldi megfigyelők szerint is legfeljebb egy-két, gyengén felszerelt kiképzőtábor lehet Banglades indiai határszakaszán. Az mindenesetre aggasztó, hogy az egyik kormánypárt nyiltan szimpatizál a vallási fanatikusokkal, akik az ellenzéki pártok vezetői elleni merényletekkel hálálják meg a támogatást.

Mianmarral már más a helyzet. A katonai diktatúra túlzottan is el van foglalva saját ellenzéke féken tartásával ahhoz, hogy komolyan vigyázhassa határait. Az ellenőrizetlen vonalakon zavartalanul folyik a kábítószer- és az embercsempészet, és az iszlamista szélsőségesek is nyugodt hátországra találtak.

Nem véletlen, hogy India a nemzetközi közösség és a jogvédők rosszallása ellenére is fogadta Than Shwét, a diktatúra első számú vezetőjét. Delhi ráadásul Kínával is versenyben van Mianmar barátságáért, a kormány így egyszerű pragmatizmusként állítja be a diktátor vörös szőnyeges fogadását.

Versenyeznek

Hiszen India legfőbb vetélytársa a térségben végső soron Kína. A két ország viszonya ennek ellenére meglepően baráti, egyfajta egészséges versenyszellem fűti a riválisokat. India példának tekinti a kínai gazdasági fejlődést, az olcsó munkaerőre alapozott iparosodást. Kína mindeközben az indiai szoftveripar csodáját próbálja lemásolni. A könnyűipar és a termelőmunkák terén behozhatatlannak tűnő kínai előnyt ugyanis India a világ szoftvergyártóinak elcsábításával, a bangalore-i csodával ellensúlyozta. Az egykor technikailag elmaradott ország most a világ egyik legnagyobb szoftvergyártója.

A novemberi diplomáciai nagyüzemmel pedig talán a jövő békéjét is sikerült valamellyest biztosítani.