Ha nem a szülővárosába megy, akkor nyaralásnak érzi az itthoni létet, írta nekünk Levente Londonból. "Otthon, Kazincbarcikán és Salgótarjánban nem nyaralás van, az ott a valóság a sok szembejövő problémával, amiket ha ott vagyunk, akkor próbálunk segíteni megoldani vagy legalább tanácsot adni. Minél hosszabb ideje élünk külföldön, annál inkább érezzük magunkat aliennek otthon. Mi is változunk, az otthoniak is, és kicsit kimaradunk egymás életéből, így lassan, de kicsit távolodunk egymástól."

Néha nem könnyű az itthon töltött néhány hétbe mindent belezsúfolni, írta a szintén Londonban élő Eszter. "Gyermekkorunk nyaralóhelyeire visszatérni a gyerekeinkkel elképesztő érzelmi hullámvasút, ők is, mi is nagyon élvezzük, mesélünk nekik a régi dolgokról, majd együtt realizáljuk a változásokat! Ez a része nyilván mindig fantasztikus, de a sok jövés menés miatt magunkkal foglalkozni, valójában pihenni és leereszteni nem tudunk. Mindenki nagyon ráérős amikor előre próbálunk egyeztetni időpontokat,de aztán mikor már itthon vagyunk és nem fér bele több, akkor mindenki megsértődik és erőszakoskodik. Pont ma kezdték mondogatni a gyerekek, hogy hiányzik már nekik London, a lakásunk, a szobájuk, a suli, a saját kis kiegyensúlyozott életünk."

Vendéglátás: "hogy ez nem kebab, az tuti"

• "Sok minden változott, de nem fejlődött igazán semmi. A vendéglátóipart néhány kellemes kivételtől eltekintve a nemtörődömség, néha a rosszindulat jellemzi. Emblematikus példája ennek a reptéri étterem, ahol öten kértünk mindenkinek ebédet és italt is, és plusz egy kancsó csapvizet. Erre a pincér előadást tartott nekünk, hogy “nem tud hozni, folyton az van, hogy jönnek ezek a britek, és kérnek egy kancsó vizet citrommal, mi nem vagyunk erre felkészülve”. Végül 5 feles pohárnyi langyos vizet kegyeskedett felszolgálni nekünk. Mondtam volna, hogy nem adok borravalót, de kötelező 12,5 százalékos szervizdíjat számolnak fel." (Bori, London)
• "A nemzetközi kaják csak árnyékai az igaziaknak vagy még azok sem. Debrecenben is meg Tiszaújvárosban is ettem a strandon olyat, ami csak nevében hasonlított mondjuk a gyrosra. Előbbi helyen gyakorlatilag brassói aprópecsenye volt pitában. Utóbbi helyen a gyros tál ez volt: a tányéron sültkrumpli, sült vagdalthús valami fűszerrel, ketchup, majonéz, csalamádé. A pofám leszakad. Vagy Egerben a kebab: volt abban minden, finom volt, de hogy nem volt kebab, az tuti." (Levente, London)
• "Voltunk Budapesten kifejezetten jónak számító, felső-középkategóriás éttermekben, de minősíthetetlen volt. Az egyik helyen a Várban a felszolgálók traccspartiztak, a vécé büdös és koszos volt, a kaja pedig súrolta az ehetetlen kategóriát. Négy nap után be kellett látni, hogy a legjobb burgert a McDonaldsban lehet enni. De voltunk például egy cuki kis reggelizőben, ahol egyetlen lány volt a kiszolgáló, aki szívvel-lélekkel csinálta. Voltunk két olyan étteremben is, ahol tök profi a kiszolgálás, és nem próbálkoznak nyugati ételekkel, hanem csúcsminőségű hazai, magyarost csinálnak vérprofin." (Gyuri és Eszter, London)
• "Nekem elég kettős, amit otthon látok. Egyik részről jó hazamenni, otthon lenni, kicsit turistáskodni Budapesten, mert sok a jó hely, és alapvetően szeretek ott napközben mászkálni (amire munka mellett akkor sem volt idő, mikor otthon éltünk), ugyanakkor általában már vagy Ferihegyen, vagy legkésőbb a városba érve ér valami kellemetlen meglepetés. Nem egyszer érkeztünk már úgy meg, hogy a reptéri busszal, vagy a taxival azonnal volt egy kis incidensünk." (Réka, Egyesült Királyság)

Árak: "mindig ledöbbenek"

• "Régebben olcsónak számított Magyarország a nyugati turistáknak, de most már egyáltalán nem az. A felkapott helyeken nyugati az árszínvonal. A kiszolgálás nem feltétlenül." (Bori, London)
• "Rendelek egy pohár sört, aztán fizetek. - 890 forint lesz. - Uh, az jó drága, Londonban is olcsóbb. - Igen, de itt a pohár csak 100 forinttal több." (Gyuri, London)
• "Érezhetően egyre többe kerül egy este, meginni pár sört vagy egy jobb üveg bort, elmenni vacsorázni mondjuk egy közepesen jó helyre. Nem olyan olcsó már, mint pár éve volt. A londoni árakhoz képest Budapest azért még így is egy jó ár-érték arányt tud hozni, és reméljük ez meg is marad. A kedvező ár érték arány azért még nagy fegyvertény a külföldiek számára, és sokat nyom a latba egy mondjuk nem sokkal drágább Portugáliával, Dél-Olaszországgal, Görögországgal, Albániával stb. szemben." (Bence, London)

• "Az árakon még mindig ledöbbenek. Négy éve költöztem el Magyarországról, és azt vettem észre, hogy bizonyos termékek simán a kétszeresébe kerülnek. A kiszolgálás a régi. Otthon senki sem szeret kiszolgálni. Az éttermek kurva jók. Legalábbis azok, amiket nemrég próbáltam. A vegetáriánus felhozatal ugyan a legtöbb helyen még mindig megmaradt a rántott sajt-sült krumpli vonalon, de néha érnek kellemes meglepetések. A sajtos-tejfölös lángos a Rákóczi téri piacon az alap." (Noémi, London)

Bevásárlás: "polcon maradt selejt"

• "Az árak sok esetben döbbenetesen alacsonyak a kintiekhez képest, de ez termék- és szolgáltatás függő. Ami nekem idén nagyon szemet szúrt, hogy nagyon széles az alternatív élelmiszer választék. Stevias, cukormentes, gluténmentes, diétás csokikra, müzlikre, kekszekre gondolok." (Eszter, London)
• "Londonból érkezve megdöbbentő az ételek és alapanyagok minősége: a hús, a zöldségek, a gyümölcsök sokkal rosszabbak, drágábbak és kevésbé frissek, mint amit megszoktunk. A Balatonnál különösen nehéz jó zöldséget és gyümölcsöt vásárolni, és amit kapni lehet, az gyakran külföldi. Salátából csak jégsalátát kaptunk, a Lidlben nem volt piros vagy sárga alma, csak zöld, a retek pedig Olaszországból érkezett. A teljes kiőrlésű kenyérben egy fémdarabot találtam. Szabadtartású tojást sem a Balatonon, sem Pesten a Déli Sparban nem kaptam, utóbbiban csak mélyalmos ketrecest. Sajtból próbáltam magyar ementálit és brie-t venni, de nem sikerült, csak a forgalmazó volt magyar, a gyártás helyét fel sem tüntették a csomagoláson." (Bori, London)
• "Sokat vásárolunk, és a nekünk megszokott áruk elképesztően drágák. Nyilván van olcsó alternatíva, Arany Ászok sör, meg löncshús konzerv, meg ilyesmi, de az meg pokoli minőségű. A hentespult undorító, a zöldségek/gyümölcsök a nyugati áruházakban polcon maradt selejtnek tűnnek." (Gyuri, London)
• "Ha itt (Angliában) állsz egy pékárus pult előtt és nem tudod eldönteni, hogy mit egyél, akkor mindenki szépen kivárja, amíg választasz, sőt, magad elé engeded azokat, akik már döntöttek, és ugyanez fordítva is igaz. Amerikában az eladó azt is elmondja neked, hogy neki melyik a kedvence, hogy ezzel segítsen, otthon meg valószínűleg a hátad mögött hallod az elégedetlenkedést, az eladó pedig valószínűleg be is szól, hogy miért nem eleve úgy mentél oda, hogy tudod, mit akarsz. Ez sajnos nem tud otthon változni, valahogy a türelmetlenség még mindig divat." (Réka, Egyesült Királyság)

Hivatalok: "customer service az nem létezik"

• "A hivatalokban, ügyvédi, orvosi, postai, önkormányzati szinten sokszor végtelen elutasítóak és a szabályzatok hangoztatásával vannak elfoglalva, nem pedig a lehetséges megoldásra törekednek, de ez megint nagyon egyéni." (Eszter, London)
• "Az ügyfélszolgálat meg, na... a profizmus nem igazán ismert. Boltban, bankban, vonatállomáson is volt már rossz tapasztalatunk, hogy nem úgy bánnak az ügyféllel, mint külföldön. Customer service az úgy nem létezik." (Levente, London)
• "Nekem a nyaralás alatt kell elintéznem a bürokráciát, mert évente csak egyszer érek haza, és meglep, hogy a hivatalos iratokban miért idéznek számomra értelmezhetetlen paragrafusokat az Izlandon megszokott egyszerű igen vagy nem helyett. És meglep, mert már elfelejtettem, hogy hazatérve a gyerekek fülét be kell fogni, mert olyannyira része a káromkodás a mindennapi életnek, hogy azt lehetetlen elkerülni." (Kati, Reykjavik)
• Egy demokráciában a bürokrácia úgy épül fel, hogy feltételezi, mindenki őszinte és szabálykövető, ez a rendszer viszont azt feltételezi mindenkiről alapban, hogy csaló, és neked kell bizonyítanod az igazadat. Semmi nem kiszámítható, és nem lehet előre tervezni, mivel a szabályok akár havonta változhatnak. Az egész mérhetetlen mennyiségű frusztrációt okoz mindenkinek minden nap, emelt stressz-szinteket és a fórumokban és a közlekedési kultúrában jól megfigyelhető agresszivitást. (Bori, London)

Budapest: "egyedülálló hely"

• Végigsétáltam a Jászaitól a Szabihídig, és egy nyugati liberális országban jártam, tele mindenféle színű külföldivel, kigondolt virágágyakkal, bárokkal, és egy emberek elfoglalta híddal, ahol csodás a panoráma a lemenő nap fényében. (Z. Berlin
• "Elkezdtem úgy (is) látni a várost, mint egy turista, de talán sokkal szembetűnőbbek azok a változások és az a folyamatos fejlődés is, ami évről évre figyelhető meg a Budapesti élet szinte minden területén, néhol kicsit jobban, néhol talán kevésbé. Eddig is gondoltam, de igazán csak mostanában kezdem megérteni, hogy miért is egyedülálló hely Budapest, és hogy mik lehetnek azok az okok, amiért szinte kivétel nélkül rajonganak érte az oda látogatók, többek között én is. Ha mostanában Magyarországról, Budapestről beszéltem külföldön - valamiért egyre többször adódik rá ok - , sokszor használtam a “unique atmosphere” kifejezést." (Bence, London)

• "A városképet érintő és kifejezetten szembetűnő építészeti és infrastrukturális fejlesztések, a város éjszakai (főleg a Duna menti) képe, a kivilágított Budapest néha elérzékenyítő. Részemről elismerés jár érte! Jó érzéssel tölt el látni, hogy épül, fejlődik és szépül a város. Még akkor is, ha ismerem azokat hangokat is amik azt mondják és néha mondatják is velem, hogy lehetett volna a pénzt jobb helyre is tenni, vagy hogy rendes közbeszerzéseken kellett volna megvalósítani ezeket a fejlesztéseket." (Bence, London)
• "A gasztronómiai és kulturális fejlődés teljesen egyértelmű, érezhető és élvezhető, sőt mintha kezdené Budapest a saját hangját is lassan kitalálgatni és nem csak egy nyugatmajmoláson keresztül másolgatná azt, amit külföldön is lát. Az egyéni hangok kialakulása akár azt is jelezheti, hogy talán valami komolyabb is elkezdődhet vagy kialakulhat az országimázs vagy a brandépítés területén." (Bence, London)
• "A legfeltűnőbb változás – ami lehet hogy nem változás, mert esetleg mindig is ilyen volt – az a rohadt nagy szürkeség. Nincsenek zöld területek, csak a betondzsungel. A nagykörút számomra egyre nyomasztóbb. Londonban rengeteg park van, és ehhez nagyon könnyű hozzászokni." (Noémi, London)

Hangulat: "csendben beletörődtek"

• "Amíg Magyarországon éltem, azt gondoltam, hogy az emberek imádnak panaszkodni, de meg is van az okuk rá, hiszen a bőrömön éreztem a mindennapok szorítását. Most, ha hazautazunk, nem tapasztalom azt a panaszáradatot, mint 3 éve. A tenger kettévált: azokra, akik szerint minden rendben van, és nem lehet velük beszélgetni, és azokra, akik csendben beletörődtek, és már ezért nem lehet velük beszélgetni." (Kati, Reykjavik)

• "Ami elszomorító, hogy a barátok többségéből ömlik a panasz: átverések, lenyúlások, kigolyózások, fenyegetések történetei." (Z., Berlin)
• "Amikor elköltöztünk, igyekeztem tudatosan asszimilálni az új társadalom értékrendjét. Ha hazautazunk, válik igazán érezhetővé az a paradigmaváltás, ami az életemben bekövetkezett: meglep a rám förmedő bolti eladó, akitől kedvesen érdeklődöm, hogy tud-e váltani papírpénzt. Meglep a ruhaboltban a zárás előtt betérő vásárlóra zúduló hangos szitokszó. Meglep az a mindennapi nyomor, ami valaha az életem része volt." (M., Reykjavik)
• "A barátok, családtagok elmeséléséből egy totális diktatúra képe rajzolódik ki, ahol ha nem vagy a rendszer része, bármikor megfélemlíthetnek, ellehetetleníthetik céged működését, elhallgattathatnak. A szabályokat senki sem tartja be, de az establishment részeként ezt büntetlenül megtehetik egyesek, míg másokat rögvest meghurcolnak miatta. A szabályok nem követése mindenkit támadhatóvá tesz, és ezt ki is használják. Ha valaki követi a szabályokat, akkor hátrányba kerül azokkal szemben, akik kijátsszák a rendszert, nem fizetnek adót vagy zöld rendszámmal száguldanak a buszsávban." (Bori, London)
• "Jó látni, hogy egyre többen sportolnak. Kazincbarcikán rengetegen futnak, versenyekre készülnek, spartan-tréningek vannak. A fiatalok egyre többet utaznak érdekes helyekre és nem csak a jól bevált vízparti lerészegedés van már meg. A Balaton egyre jobban teret hódít újra otthon, sokan járnak arra túrázni, kerékpározni. Belföldön is egyre több a lehetőség a különféle nyaralásokra akár aktívan, akár passzívan szeretné tölteni azt az ember. Szerencsére lassan kikopik az a régi szokás is, hogy egy évben csak egyszer mennek nyaralni, amikor a kényelem van a középpontban. Egyre többen mennek ide-oda aktívabb hosszú hétvégékre is, túrázni a hegyekbe, feltöltődni egy fürdőbe. Sok színes nyári program, fesztivál is van szerte az országban." (Levente, London)

(Borítókép:  Mohai Balázs / MTI)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!