Gergő szülei magyarok, de ő az Egyesült Államokban született, és amerikai állampolgár lett. Négyéves volt, amikor szüleivel hazajöttek Magyarországra, és ő Budapesten nőtt fel. Az amerikai óvodából nagyon basic angolt hozott haza magával, de szülei itthon is sok gondot fordítottak arra, hogy megtartsa és megtanulja a nyelvet. Egy ideig otthon is angolul beszélgettek, aztán Gergő nagyrészt úgy tanult meg angolul, mint a legtöbb itthoni gyerek: az iskolában, különórákon, majd pedig gimnazista cserediákként Észtországban, később ösztöndíjas egyetemistaként Finnországban és Olaszországban. Amerikában négyéves kora óta csak egyszer járt addig. 

Álmaiban ott volt Amerika

A Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakának elvégzése után itthon kezdett el dolgozni egy kisebb tanácsadó cégnél, de valami hiányzott neki. „Nagyon vonzott Amerika. Arról álmodtam, hogy ott élek. Miután itthon is nagyon szeretem a természetet és az erdőt, az egészet úgy képzeltem, hogy egy erdőben, az igazi amerikai vadonban fogok dolgozni." Úgy gondolta, hogy amíg fiatal, miért ne vágna bele a romantikus kalandba álmai megvalósítására.  

A választás nem a pénzről szólt. Magyarországon is jól élt, és nem merült fel benne, hogy az Államokban fog meggazdagodni. Nagyon sok helyre beadta a jelentkezését Magyarországról, de a dolog nem ment könnyen. „Teljesen nyilvánvaló, hogy ha te Budapestről jelentkezel egy ilyen helyre, akkor nem te leszel az első a listán a lehetséges jelöltek között." Már majdnem feladta, de az utolsó pillanatban mégis elfogadták a jelentkezését az egyik helyre. 2015 májusában Pittsburgh mellé mehetett ki dolgozni egy erdős kirándulóhelyre. Fizetett önkéntes volt, ami annyit jelent, hogy a lakhatását, utazását és az élelmezését fizették.  

Szerencsés helyzetben volt, mert amerikai állampolgárságával nem kellett a vízum miatt aggódnia. Park ranger lett egy erdőben. Ezt a szót magyarra talán természetvédelmi őrnek fordíthatnánk, de Gergő feladata nem az őrködés volt, azt mások végezték. Ő leginkább a túrázók felvilágosításával, útbaigazításával foglalkozott, programokat szervezett, hogy élménnyé tegyék az oda látogatóknak a túrázást.

 

A medve egyszer csak ott terem előtted

„Ha már egy helyen elkezdtél dolgozni, onnantól sokkal könnyebb váltani. Az USA-ban nagyon fontosak a jó ajánlások, a munkaadók is megkeresik a korábbi munkahelyed és érdeklődnek rólad. A főnökeim elégedettek voltak velem, így könnyen tudtam váltani." Gergő végül a négy év alatt három helyen dolgozott. Másutt is volt ranger, de dolgozott egy erdészetben is, ahol a térképeket pontosították, túraösvényt építettek vagy éppen láncfűrésszel ritkította az erdőt. „Ezt napi tíz órán keresztül csinálni elég fárasztó, és nagyon észnél kell lenni a kezedben a láncfűrésszel. Kint vagy a semmi közepén, és ha csak egy kicsit is belevágsz magadba, benne van a pakliban, hogy elvérzel, mire orvoshoz érsz.”

Az utolsó két évet a keleti part középső részén, az Appalache-hegység déli nyúlványainál töltötte Észak-Karolina államban. „Ezt a területet talán az erdélyi havasokhoz lehetne hasonlítani. Nincsenek nagy sziklás hegységek, csak nagyon zöld, buja növényzettel borított, kétezer méteres hegyek, és sokat esik az eső.” Gergő itt többször is belefutott medvébe.

A fekete medvék kisebbek, mint a barna medvék. Őket általában meg lehet győzni arról, hogy te vagy az erősebb. El kell kezdeni hangosan tapsolni, ordibálni, köveket hajigálni. De mindig a frászt hozták rám. A medve nem olyan, hogy énekel az erdőben, és messziről hallod, hogy közeledik, hanem egyszer csak ott terem előtted.

Amikor 2015-ben Amerikába érkezett, egészen odáig azt hitte, hogy jól beszél angolul. Kint hamar kiderül, hogy van még mit fejlődni. „Úton-útfélen rádöbbentem, milyen különbséget jelent, hogy nem ott nőttem fel. Nem értettem a kulturális referenciákat, poénokat, óhatatlanul megvolt a szakadék. Ez az idő elteltével aztán oldódott, de kitörölhetetlenül hiányzik az a 10-15 év, amit Magyarországon töltöttem. Ha valakinek azt mondtam, hogy én gyerekkoromban uzsonnára párizsis zsömlét ettem, az értelmezhetetlen volt egy amerikainak, mint ahogy nekem is, amikor ő mesélt a gyerekkori uzsonnáiról."

A nyelvtudáson kívül Gergőnek hozzá kellett szoknia a kommunikációs különbözőségekhez is. Amikor feltették neki a klasszikus „How are you?” kérdést, az elején természetesen ő is elkezdte ecsetelni, hogy kicsit fáradt, mert nem aludt jól az éjszaka, de hamar látta, hogy döbbenten néznek vissza rá, mert tényleg csak annyit vártak: köszi, jól vagyok. És te?

Nem téma, hogy honnan jöttél

Nagyrészt vele egykorú emberekkel dolgozott, akiknek csak nagyon homályos fogalmaik voltak Magyarországról, bár az egyik női munkatársa magyar felmenőkkel rendelkezett és magyar vezetékneve is volt.

Néha váltottunk egy-két szót Magyarországról egymással, de Amerikában ez tényleg nem szokás. Annyian jönnek különböző helyekről és háttérrel, hogy ez legfeljebb egy érdekes kérdés a sok közül, és ebbe nem is nagyon illik elmélyedni, pláne nem kutakodni. Nem én voltam a magyar srác, akit lehetett ugratni a kiejtése miatt, vagy azért, mert nem mindent ért meg elsőre. Nagyon tiszteletben tartották, hogy te más háttérből jössz, más akcentussal beszélsz, de ez semmi problémát nem jelent, te attól még ugyanúgy elvégzed a munkád. Ezt nagyon korrekten kezelték.

Gergő a négy év alatt valamennyire megismerte Amerika  jó és a rossz oldalát is, így Magyarországot is más perspektívába tudta helyezni. „Itthon nagyon megszoktam, hogy ha valami bajom van, bármikor elmehetek a háziorvoshoz, az megvizsgál, és felír egy receptet. Ha Amerikában nincs jó egészségbiztosításod, 150 dollárt fizetsz azért, hogy az orvos 10 percig vizsgálgasson, aztán újabb 30 dollárt, hogy felírjon egy receptet. Tudom, hogy a magyar egészségügy nem habos torta, de onnan nézve megvannak az előnyei."

Gergőnek szívügye a környezetvédelem, de azt tapasztalta, hogy erre Európában nagyobb hangsúlyt fektetnek. „Szívesen mentem volna biciklivel vagy busszal dolgozni, de tömegközlekedés nincs, kénytelen vagy mindenhova autóval járni. Az emberek nagyon sok szemetet termelnek a vásárlásaikkal, és nem olyan környezettudatosak a döntéseikben." Amerikai ismerősei felületes szinten hihetetlenül barátságosak és segítőkészek voltak, de Gergő ott látta meg, hogy Magyarországon mennyivel gyorsabban el lehet jutni az őszinte szintre a beszélgetésekben, szívből szívhez szólni.

A négy év alatt nem nagyon figyelte a magyarországi híreket, de a családdal és a barátaival aktívan tartotta a kapcsolatot. Barátai a 2018-as választások idején poénból azért kiküldtek neki egy nagy paksaméta választási szórólapot azzal, hogy ő se maradjon ki semmi jóból. 

Az új kaland: Budapest

Gergő az egyik munkahelyén ismerte meg barátnőjét, egy amerikai lányt, akivel már három éve vannak együtt. Tavaly tavasszal kezdett el azon gondolkodni, hogy szeretne hazajönni. Amerikai barátnőjét immár saját tapasztalatai alapján tudta meggyőzni arról, milyen jó buli, ha az ember nagyon más környezetbe megy, és ott próbálja ki magát. Miután Gergő az amerikai munkák elnyeréséhez addigra igencsak komoly rutint szerzett az állásinterjúkban, jó ötletnek tűnt, hogy így megszerzett képességével most megint valami egész másba kezdjen, csak fordított irányba: az erdőből tért vissza az iroda világába.

Megpályázott egy állást a Prezi magyarországi központjába, és felvették. „Sokat tanultam az amerikai állásinterjúkon. Ott nemcsak  arra kíváncsiak, hogy mik az erősségeid, hanem arra is, hogy hogyan kezelnél helyzeteket, te hogyan látod magadat és mások hogyan látnak téged. A korábbi állásinterjúk során többször kellett Skype-on is megnyilvánulnia, ami az elején nagyon nehezére esett, de ebbe is belejött. „Egy online állásinterjún nem tudsz kezet fogni a másikkal, ott egészen máshogy kell meggyőznöd a másik felet arról, hogy  magabiztos vagy.”

Gergő megkapta az állás, január óta a Prezi support részlegén dolgozik, ahol a termékekkel kapcsolatban segít a felhasználóknak a világ minden részéről. Nagyrészt most is angolul él, hiszen angolul beszél otthon a barátnőjével, angol nyelven dolgozik, és prezis kollégái nagy részével is angolul tud érintkezni. Gergő szavai szerint amerikai barátnője még mindig a kultúrsokk fázisában van Budapesten, ismerkedik a mindennapi valósággal, ami igazán kalandos számára.

Mi lesz ezután? Maradnak vagy mennek? Most nincsenek hosszú távú terveik. A jelenre koncentrálnak, és mindketten szeretik azt, ami történik velük.