Magyar idő szerint február 8-án hajnalban tartja meg idei évértékelő beszédét Joe Biden amerikai elnök, amelyben nem csak az Egyesült Államokat érintő kérdésekkel fog foglalkozni. De mik ezek a témák, miként befolyásolja a világot, és egyáltalán, hogyan épül fel egy évértékelő?
Kedden, helyi idő szerint este kilenckor tartja meg Joe Biden amerikai elnök a szokásos évértékelő beszédét az amerikai Képviselőház és Szenátus közös ülésén. Ez lesz Biden első évértékelője azóta, hogy a félidős választásokon a Republikánus Párt egy vékony többséggel, de visszaszerezte a többséget a Képviselőházban, így a demokrata elnök valószínűleg búcsút inthet elnöki programja jelentős részének, amikre még 2020-ban nyert felhatalmazást.
De Bidenre nem csak belpolitikailag vár nehéz év: az ukrajnai háború továbbra sem ért véget, ahogy a Kínai Népköztársasággal szembeni rivalizálás sem enyhült, ráadásul ha a megosztott Kongresszusnak nem sikerül megemelni a január 18-án kimaxolt amerikai adósságplafont, az a világgazdaságra is negatív hatással járna.
De a beszéd nemcsak amiatt fontos, mert ezen témák mellett az elnök részletezi az eddigi elért eredményeit, és kijelöli majd az elkövetkezendő év feladatait, hanem azért is, mert sajtóinformációk szerint
Joe Biden ezzel a beszédével indítja be gyakorlatilag a 2024-es elnöki kampányát.
Igaz, hivatalosan még nem jelentette be újrázását a következő választás idején már 82. életévét betöltő politikus.
Az Egyesült Államok megalapításánál az amerikai honatyák úgy vélték, hogy a zsarnokság elkerülése érdekében – illetve a montesquieu-i hatalommegosztás jegyében – a végrehajtó hatalom feje „időről időre” számoljon be a törvényhozás előtt a tevékenységéről, illetve leendő törvénykezési terveiről. Ezt a beszámolót az amerikai alkotmány írja elő, amit az azóta már kiüresített brit uralkodói beszédek mintájára vezették be, ahol a király vagy a királynő a parlament nyitóülésén ünnepélyes keretek között számolt be addigi eredményeiről, leendő terveiről, majd a törvényhozókat arra kérte, hogy e céljaiban lehetőségeik szerint segítsék.
Az elnököt mindig a Képviselőház házelnöke kéri fel az évértékelő megtartására, amit aztán a Képviselőház és a Szenátus közös ülésén mond el. A képviselőkön és a szenátorokon kívül általában a Legfelsőbb Bíróság tagjai, a különböző katonai szervek vezetői, illetve egyéb meghívott vendégek mellett az adminisztráció tagjai is személyesen hallgatják végig a beszédet – utóbbi csoportból viszont egy előre meg nem nevezett miniszter mindig kimarad, hogy ha valamilyen ok miatt a három legfőbb közjogi méltósággal (elnök, alelnök, Képviselőház házelnöke) történne valami, akkor az ország ne maradjon vezető nélkül.
Szintén formai követelmény, hogy a pódiumon az elnök mögött foglalnak helyet a két törvényhozó szerv elnökei – a Szenátus mindenkori elnöke az alelnök, aki jelenleg a demokrata Kamala Harris, míg a Képviselőház házelnöke január óta a csak saját politikai hatalmának gyengítése révén megválasztott republikánus Kevin McCarthy.
Az első évértékelőt még 1790-ben tartotta az USA első elnöke, George Washington – akkor még New Yorkban, mivel a Capitolium épületét csak 1800-ban vehették át a képviselők Washingtonban –, azonban a harmadik elnöktől, Thomas Jeffersonról (1801–1809 között elnök) sokáig az vált elterjedtté, hogy az elnök beszéd helyett írásban számol be tevékenységeiről a Kongresszus tagjainak.
Ezt a szokást változtatta meg a múlt század elején a 28. elnök, Woodrow Wilson, aki ismét személyesen intézett beszédet a képviselőkhöz és a szenátorokhoz a Kongresszusban, az őt követő elnökök pedig meglátták az évente tartott beszédében rejlő lehetőségeket: a rádió, majd a tévé elterjedésével ugyanis a mindenkori elnök így közvetlenül tudott szólni a választókhoz, így
a beszámolónak az eredetileg szánt ellenőrző funkciója mellett lett egy hatalomtechnikai funkciója is,
hiszen így az elnök nemcsak száraz szakpolitikákról beszél, hanem akár aktuálpolitikai kérdésekre is kitérhet, amely kapcsán a saját agendájának megfelelő narratívát próbál építeni.
Ez pedig a hivatalosan még nem bejelentett, de sajtóhírek szerint újrázásra készülő Bidennek hatalmas segítséget nyújthat: legutóbbi évértékelőjét 38,2 millióan nézték a négy legnagyobb amerikai csatornán, de a beszéd az aktuális közbeszéd napirendjét is tematizálni tudja – nem véletlen, hogy a szövegen az elnök és csapata akár heteket is dolgozik.
A beszédet a mindenkori ellenzék opponálja – idén erre a feladatra a republikánusok Trump egykori fehér házi szóvivőjét, a jelenleg arkansasi kormányzó Sarah Huckabee Sanderst választották.
Az évértékelő beszédben a legtöbb elnök szinte közhelyként mindig a két párt közötti együttműködés fontosságát hangsúlyozza, az elmúlt egy év eredményein kívül, a megoldandó problémákról, a gazdaság állapotáról, illetve az amerikai külpolitikáról beszél, de ezek mellett szintén kötelező elemnek számít a Képviselőház új házelnökének ünnepélyes köszöntése is.
Így Biden valószínűleg hosszú perceken keresztül fogja részletezni, hogy a munkanélküliségi ráta 1969 óta a legalacsonyabb (jelenleg 3,4 százalék), miután az elmúlt 12 hónapban 568 ezer új munkahely jött létre, de a gazdaság esetében ki fog térni az idén esedékes adósságplafon-emelésre is, ami kapcsán vélhetően több kompromisszumot fog majd követelni a republikánusoktól, akik csak komoly kiadáscsökkentések és egyéb politikai ígéretek mellett hajlandók megemelni azt.
Az évértékelő lehetőséget nyújt majd Bidennek arra, hogy a széles közvélemény megismerhesse nézeteit a kényes témákban, és a kétpárti együttműködés fontosságának hangsúlyozásával felvegye a versenyt a republikánus narratívákkal szemben.
Emellett szintén elő fog jönni az Ukrajnának nyújtott katonai és pénzügyi támogatások kérdése, ugyanis a republikánusok több szélsőjobboldali politikusa régóta hangoztatja, hogy ők nem hajlandók a továbbiakban pénzügyileg segíteni az orosz agresszió elleni harcot – így Bidennek most lehetősége lesz arra, hogy közvetlenül a választókhoz szólva kifejtse, szerinte miért fontosak ezek a támogatások.
Biden saját magát mindig is problémamegoldóként, illetve a kétpárti együttműködés híveként pozicionálta, így valószínűleg beszédében arra fogja kérni a két párt képviselőit, hogy működjenek együtt, és térjenek vissza bizonyos politikai normákhoz, ugyanakkor a hiperpolarizált amerikai politikában ez egyelőre lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
Bidennek jelenleg nem ártana egy győzelem, ha valóban komolyan gondolja újrázási szándékát: a félidős választásokon ugyanis megosztottá vált a Kongresszus, a szűk republikánus többségbe kerülő Képviselőház pedig valószínűleg nemcsak Biden szakpolitikai terveinek jelentős részét húzhatja keresztbe, hanem
a képviselőházi bizottságokon keresztül a republikánusok ő és családja vélt vagy valós ügyei kapcsán is megnehezíthetik az elnökségét.
A republikánus Jim Jordan például a jogi bizottság elnökeként biztosan fog foglalkozni Biden fiának, Hunter Biden laptopjának ügyével, de a képviselőházi republikánus többség már azt is megszavazta, hogy – ugyanúgy Jordan vezetésével – egy különleges bizottságot is létrehoznak, amely azt vizsgálná, a Biden-adminisztráció visszaélt-e a hatalmával, mivel a republikánusok szélsőjobboldali szárnya úgy véli, Biden és a demokraták lehetetlenítik el a konzervatívok hangját, és jogtalanul, politikai okok miatt „üldözik” az egykori elnököt, Donald Trumpot.
(Borítókép: Joe Biden amerikai elnök Az unió helyzetéről címmel tartja első államfői évértékelő beszédét a törvényhozás, a kongresszus két háza előtt a washingtoni Capitoliumban 2022. március 1-jén. Balról Kamala Harris alelnök, jobbról Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház korábbi demokrata párti elnöke. Fotó: Saul Loeb – Pool / Getty Images)