Tucatnyi sztár és sokezer statiszta cikázik fel és alá tízmillió négyzetkilométeren, kukorica-termelő porfészkek és felhőkarcolós metropoliszok között, tengertől fénylő tengerig. Korrupt, demagóg, torz és nevetséges. Izgalmas, igazságos és felemelő.

A cél a világ talán legfontosabb állása, az az állás, melynek betöltője minden földlakó közül a legnagyobb materiális hatalommal rendelkezik. A döntést egy év múlva, 2008. november 4-én hozza majd meg a választópolgárok azon bő ötven százaléka, akik veszik majd a fáradságot, hogy meghúzzanak egy kart, kilyukasszanak egy darab papírt és így vegyenek részt minden idők egyik leglenyűgözőbb ember-alkotta struktúrája, az amerikai képviseleti demokrácia működésében.

1952 óta első ízben nem lesz a majdani elnökjelöltek közt sem hivatalban levő elnök, sem hivatalban levő alelnök. És 1920 óta először nincs a jelölt-jelöltek közt sem senki a kampány idején kormányzó adminisztráció főemberei közül. (1920 olyan régen volt, hogy az akkori előválasztásokon az azóta elsősorban ballisztikus rakétaként ismert első világháborús szupertábornok, John Pershing is indult.) Az ennek megfelelően kiszámíthatatlan kimenetelű küzdelem sokak szerint az "amerikai idea" jovőjéért folyik egy olyan időszakban, ami egyenként is félelmetes - kulturális, belpolitikai, nemzetközi, gazdasági, környezeti - kihívások sora elé állítja az országot.

Amerikát az egyén és a köz szabadságának eszméjére, a kormány hatalmát korlátozó garanciákra, az állam és az egyház szétválasztására alapították megdöbbentően világos gondolkodású, (részben) rabszolgatartó, (némely esetben) hataloméhes, (többnyire) hívő férfiak. Mi más lehetett volna belőle: az ellentmondások országa, Benjamin Franklin és Jim Crow országa. (Persze, minden országnak megvannak a maga ambivalenciái és antagonizmusai, de Amerikában minden nagyobb és látványosabb.) Sokan érzik úgy: az elmúlt évek minden eddiginél inkább kiélezték az ellentmondásokat, s olyan messzire kerültek egymástól az "amerikai idea" értelmezései, hogy 2008 tétje már nem más, mint Amerika lelkének üdvössége.

Úgy ötven év múlva majd kiderül, így volt-e/lesz-e. Különösebb kétség addig sem férhet hozzá, hogy az amerikai elnökválasztás a világ minden lakója, így a magyar polgárok bőrére is megy. Ráadásul ez a legnagyobb show a világon. Lássuk.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!