Nagyon érdekes kis győzelmi beszédet tartott Hillary Clinton. "Teli szívvel érkeztem ide, köszönöm, New Hampshire. Egy hétig hallgattam a kampánygyűléseken a maguk mondandóját, és közben megtaláltam a hangomat" - kezdte. De ugorjunk át a köszönömökről a lényegre.

Hillary megtalált hangja ugyanis a populizmus^* lehet, legalábbis a beszéde alapján. Olyan mondatok hagyták el a száját, amilyeneket eddig csak John Edwardstól hallhattunk. Beszélt a számlákat kifizetni nem tudó családokról, az egészségbiztosítás nélkül maradtakról, az egyetemistákról, akiket kizsákmányolnak "a ragadozó diákhitel-intézetek". Beszélt a láthatatlan amerikaiakról. "Számomra nem vagytok láthatatlanok" - hangzott el a beszéd legerősebb mondata, kiegészítve azzal, hogy "hosszú távon is benn vagyunk [a versenyben], mert az amerikai emberekért vagyunk benn!"

Hogy ez mennyire tudatos és jól felépített stratégia része, azt egy clintonita kampányember korábbi elejtett mondata jelzi igazán. Ben Smith idézi a Politicón Clinton tanácsadóját, Ann Lewist, aki szerint "most nyilvánvalóvá válik, hogy ez egy kétszereplős verseny". Kellett Edwardsnak olyan csúnyán rátámadnia a vitában Clintonra, most megkapta a magáét.

* Mielőtt még nekem esnének, a populizmus nem szitokszó, hanem egy nézetrendszer megközelítési mód. Lehet azt jól is csinálni