Most, hogy a harmadik, utolsó elnökjelölti tévévita is lezajlott, már kijelenthetjük: nem a tévéviták fogják eldönteni az amerikai elnökválasztást. A vitát a közvélemény-kutatások szerint Barack Obama, a demokraták jelöltje nyerte. Ugyanez volt a helyzet az eddigi két tévévita esetén is, és ahogy akkor, úgy most is kevés köze van a közönség percepciójának a valós történésekhez.

Az utolsó elnökjelölti vitán McCain eddigi legjobb formáját hozta, a vita első felét határozottan uralta. A végére kiegyenlítettebb lett vita. De ezek csak hangulati kérdések. Igaz, lényegi dolgokról alig esett szó, vagy ha fel is merült lényegi, konkrét kérdés, a két jelölt egymással versengve bújt ki a válaszadás alól. Barack Obama például három percen keresztül tudott úgy válaszolni a riválisa, John McCain alelnökjelöltjének alkalmasságát firtató kérdésre, hogy ne mondjon semmit. McCain ezzel szemben elnöknek is alkalmasnak nevezte Joe Bident, a demokrata alelnökjelöltet, igaz, gyorsan hozzátette, hogy Biden sok mindenben tévedett, például Irakkal kapcsolatban is. Példaként azt hozta fel, hogy a demokrata szenátor Irak három részre darabolásának volt a híve.

A vita fő témái a gazdaság, az egészségbiztosítás és az oktatás voltak. Az első témában McCain ügyesen csapott le a kampány egyik mellékes eseményére, Barack Obama találkozására Joe-val, a vízvezeték-szerelővel. Obama egy ohiói kampányrendezvényen keveredett beszélgetésbe Joe Wurzelbacherral, aki azt kifogásolta, hogy Obama adózási tervei igen kedvezőtlenek a számára. "Nem arról van szó, hogy büntetni akarom a sikeréért. Csak azt akarom biztosítani, hogy akik Ön mögött kullognak, azoknak is legyen esélye a sikerre. És ha szétosztjuk a gazdagságot, az jó mindenkinek" - bukott ki Obamából a baloldali populista a beszélgetés során.

McCain le is csapott erre, így végre teljes mértékben kirajzolódhatott a két jelölt közti alapvető különbség. Obama többször is hangoztatta, hogy célja a középosztály - az Egyesült Államokban ez a kétkezi munkásokat jelöli - helyzetbe hozása adókedvezményekkel. Ez, figyelembe véve hogy adózási tervei alapján az amerikai keresők 44 százaléka egyáltalán nem fizetne semmilyen adót, a gyakorlatban azt jelenti, hogy a lakosság egy jelentős része dollárezreket kapna minden évben az amerikai költségvetésből. Obama azt reméli, hogy programjával felpörgetheti a belső keresletet - ezt a kísérletet Magyarországon is ismerhetjük, ez a Matolcsy György és a Medgyessy Péter féle gazdaságpolitika.

Ezzel szemben McCain az üzleti életet, a vállalkozásokat hozná helyzetbe. Mint mondta, fő célja a világszinten kiemelkedően magas, 35 százalékos vállalati adószint mérséklése.

Ugyanez a világnézeti különbség tükröződött a két jelölt egészségbiztosítási és oktatási terveiben is. Obama a csaknem univerzális, államilag szponzorált egészségbiztosítás híve. Mint mondta, a célja, hogy a biztosítottak száma növekedjen, a biztosítás díja pedig csökkenjen. Bírálta McCain terveit, mert az gyakorlatilag megszüntetné a munkaadók által juttatott egészségbiztosítást.

Ez valóban így is van - igaz, ezzel a jövőben, ha egy amerikai elveszti a munkahelyét, nem feltétlenül veszti el majd az egészségbiztosítását. McCain terve valójában itt is az öngondoskodást hangsúlyozza. A cégek azt a pénzt, amit most egészségbiztosításra fordítanak, a jövőben fizetésként utalhatnák ki, McCain terve pedig ezt fejelné meg személyenként 2,500, családonként legfeljebb ötezer dollárnyi adóhitellel. Arra a kérdésre, hogy hogyan finanszíroznák ezeket a kiadásokat a válság és a búrjánzó amerikai adóságok idején, egyik jelölt sem adott hiteles választ. Ahogy mindketten kikerülték a költségvetési hiány lefaragására vonatkozó kérdést is.

Az oktatás terén is az állami újraelosztás/öngondoskodás témája volt a töréspont. McCain a voucher-rendszert éltette - ez az, amikor a szülők államilag támogatott utalványokat kapnak, amivel gyerekeiket magániskolákba küldhetik. Obama, aki ugyan a közösségi iskolák harcos híveként jellemezte magát, ez utóbbit mereven elutasította - bár McCain kikényszerítette, hogy elismerje, a rendszer Washingtonban, a fővárosban jól működik.

A vita arra is rávilágított, hogy a kampány végére a két jelölt programja csaknem tökéletes fedésbe hozható. Obama és McCain gyakorlatilag ugyanazokat a megoldásokat javasolja Irakkal és az energiafüggetlenséggel kapcsolatban - Obama gyakorlatilag támogatásáról biztosította a partközeli kutatófúrások eddig republikánus témáját is. De azért elcsatázgattak egymással, például Joe, a vízvezeték-szerelő kegyeiért, akinek a neve visszatérő eleme volt a vitának.

"Ez egészen szürreális, hogy a nevemet említették az elnökválasztási kampányra" - reagált a hirtelen jött hírnévre Joe Wurzelbacher az AP-nek. Mint mondta, Obama nem győzte meg a vitában, még mindig úgy érzi, hogy adózási tervei keresztűlhúzzák gazdasági számításait. McCain viszont "jól mondta, ami engem illet".

Update: Joe Wurzelbacher - aki egyébként az AP kérdésére nem volt hajlandó elárulni, kire fog szavazni - aligha dönti el a választásokat. A politico értesülései szerint ugyanis nem regisztrálta magát választóként, így nem is szavazhat. Köszi, Anr, a linket!