Alábbiakban John McCain november negyedikén, a 2008-as amerikai választások után az arizonai Phoenixben elmondott beszédének nyersfordítását olvashatjátok. (Pontatlanságok lehetnek a szövegben.)

 

Köszönöm. Köszönöm, barátaim. Köszönöm, hogy eljöttetek ide ezen a csodálatos arizonai estén.

Barátaim, hosszú út végére értünk. Az amerikai emberek döntöttek, és a döntés egyértelmű.
Nem sokkal ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy felhívhattam Barack Obama szenátort, hogy gratuláljak neki.

(Fújolás a közönség soraiból.)

Kérem. (Csendre inti a hőbörgőket.)

Hogy gratuláljak neki, amiért megválasztották annak az országnak az elnökének, melyet mindketten szeretünk.

Egy olyan hosszú és nehéz versengés során, mint amilyen ez a kampány volt, az ő sikere már önmagában is kiérdemli - képességei és állhatatossága révén - tiszteletemet. De ahogy véghez vitte ezt, olyan amerikaiak millióit inspirálva, akik egykor tévesen azt hitték, hogy nem számít sokat a szavuk vagy csekély a befolyásuk ahhoz, hogy megválasszanak egy amerikai elnököt, ezt a legőszintébben csodálom és elismerés illeti őt ennek eléréséért.

Ez egy történelmi fontosságú választás, és felismertem a különleges jelentőségét annak, amit ez az afrikai-amerikaiaknak jelent, és azt a kitüntetett büszkeséget, ami az övék ma este.

Mindig is abban hittem, hogy Amerika lehetőséget kínál azok számára, akikben megvan a szorgalom és az akarat, hogy megragadják ezt. Obama szenátor szintén ebben hisz.

Ugyanakkor mindketten felismertük azt, hogy - bár nagy utat tettünk meg a hajdani igazságtalanságtól, mely egykor nemzetünk hírnevét csorbította, és megtagadta néhány amerikaitól az amerikai állampolgárság teljes áldását - az emlékezet még mindig képes sebeket okozni.

Egy évszázaddal ezelőtt Theodore Roosevelt elnök Booker T. Washingtonnak felajánlott fehér házi vacsorameghívása még sok helyen megbotránkozást keltett.

Amerika mára maga mögött hagyta annak a kornak a kegyetlen és rémes bigottságát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint egy afrikai-amerikai megválasztása az Egyesült Államok elnökévé.

Ne legyen többé ok arra... Ne legyen többé ok arra egyetlen amerikai számára sem, hogy ne élhesse bele magát abba, hogy a legnagyszerűbb nemzet állampolgára.

Obama szenátor nagyszerű dolgot vitt véghez a maga és országa számára. Én megtapsolom őt, és őszinte együttérzésemet ajánlom neki, amiért szeretett nagymamája nem élhette meg ezt a napot. Jóllehet hitünk szerint ő már békében nyugszik teremtője színe előtt, és eképpen nagyon büszke arra a nagyszerű emberre, akit segített felnevelni.

Obama szenátor és én ütköztettük nézeteinket, és ő került ki győztesen. Kétségtelen, hogy nézeteltéréseink közül sok ma is fennáll.

Ezek nehéz idők országunk számára. Ma este biztosítottam őt arról, hogy mindent meg fogok tenni, ami tőlem telik, hogy átvezethessen bennünket a számtalan kihíváson, ami előttünk áll.

Arra kérek minden amerikait... Arra kérek minden amerikait, aki engem támogatott, hogy kövessen engem, ne csak abban, hogy gratuláljon neki, de abban is, hogy felajánlja következő elnökünknek jószándékát és tettrekészségét, hogy megkeressük a módját ismét az egymásra találásnak, hogy megtaláljuk a szükséges kompromisszumokat, hogy áthidalhassuk a nézeteltéréseket, és segítsünk helyreállítani a gyarapodást, megvédeni biztonságunkat egy veszélyekkel teli világban, hogy gyermekeink és unokáink számára egy erősebb, jobb országot hagyhassunk hátra, mint amit mi örököltünk.

Bármi is a különség közöttünk, mi mindannyian amerikaiak vagyunk egymás számára. És kérem, higgyék el nekem, amikor azt állítom: soha semmilyen más viszonyulás nem jelentett többet számomra.

Természetes. Természetes ma este némi csalódottságot érezni. De holnap már túl kell lépnünk ezen és közösen kell tennünk azért, hogy országunk újra mozgásba lendüljön.

Harcoltunk. Harcoltunk, olyan keményen, ahogy csak tudtunk. És bár mindannyiunkban maradt hiányérzet, a vereség az enyém, és nem az önöké.

(Közönség: "Nem!")

A legőszintébben hálás vagyok önöknek megtisztelő támogatásukért, és mindenért, amit értem tettek. Bárcsak más lett volna a végeredmény, barátaim.

A kezdetektől nehéz volt az út, az önök támogatása és barátsága sosem inogott meg. Nincsenek is rá szavak, mennyire lekötelezettje lettem önöknek.

Különösen hálás vagyok feleségemnek, Cindynek, a gyermekeimnek és édesanyámnak... az én nagyszerű anyámnak és családom minden tagjának, és azoknak a régi, kedves barátoknak, akik mindig mellettem álltak ezen kampány jobb és nehezebb pillanataiban is.

Mindig is a szerencse fia voltam, leginkább az önöktől kapott szeretet és bátorítás miatt.

Tudják, a kampányok sokszor nehezebbek a jelölt családja, mint a jelölt számára, és ez erre a kampányra is igaz. Amit viszonzásul ajánlhatok, az a szeretetem és hálám, és annak ígérete, hogy ezek után békésebb évek következnek.

Szintén... Szintén nagyon köszönöm Sarah Palin szenátornak, az egyik legjobban kampányoló politikusnak, akit valaha láttam... Az egyik legjobban kampányoló politikusnak, akit valaha láttam, aki egyben pártunk nagyon hatásos új hangja a reformok és alapértékek terén, melyek mindig is erősségeink voltak... férjének, Toddnak és öt csodálatos gyermeküknek... az ügyünk melletti fáradhtatlan kiállásukért, valamint azért a bátorságért és jóindulatért, amit tanúsítottak ezen felforgató elnöki kampány során.

Mi mind nagy értedklődéssel nézünk elébe Alaszkáért, a republikánus pártért és országunkért nyújtandó szolgálatainak.

Minden kampánytársamnak, Rick Davistől, Steve Schmidttől, Mark Saltertől egészen az utolsó aktivitsáig, akik keményen és bátran küzdöttek, hónapról hónapra, abban a kampányban, mely a modern idők legmegpróbáltatóbb kampányának tűnik, nagyon köszönöm nekik. Az elvesztett választás soha nem fog többet jelenteni számomra, mint hitetek és barátságotok megtisztelő kiváltságát.

Nem tudom... Nem tudom mit tehettünk volna még, hogy megnyerjük ezt a választást. Ennek megválaszolását másokra hagyom. Minden jelölt követ el hibákat, és biztos vagyok benne, hogy ebből én is kivettem a részemet. De egyetlen pillanatot sem fogok annak szentelni életemből, hogy azon sajnálkozzak, mi lett volna ha.

Ez a kampány mindig is életem nagy büszkesége lesz, és szívem nincs mással tele, mint hálával, amiért mindezt átélhettem, és amiért az amerikai emberek figyelmesen meghallgattak, mielőtt úgy döntöttek volna, hogy Obama szenátort, és régi jó barátomat, Joe Biden szenátort illeti a megtiszteltetés, hogy minket vezethetnek a következő négy évben.

(Fújolás a közönségből.)

Kérem. Kérem. (Csendre inti a hőbörgőket.)

Nem lennék méltó amerikainak lenni, ha bánnám, amiért a sors megajándékozott azzal a nem szokványos kiváltsággal, hogy hazámat fél évszázadon át szolgálhattam.
Jelöltje voltam szeretett országom legmagasabb hivatalának betöltésére. És ma este szolgálója maradtam. Ez mindenki számára elegendő áldás kell hogy legyen, és nagyon köszönöm ezt az arizonaiaknak.

(Közönség: "USA, USA, USA!")

Ma este, sokkal inkább, mint máskor, szívemben nem őrzök mást, csak a hazám és annak polgárai iránti szeretetet, tekintet nélkül arra, hogy engem, vagy Obama szenátort támogatták-e.

Sikeres utat kívánok az embernek, aki korábban ellenfelem volt, és a jövőben az elnököm lesz. És minden amerikait felszólítok arra, amit oly gyakran megtettem a kampány során, hogy ne essen kétségbe a ma nehézségei láttán, hanem higgyen, örökké, Amerika ígéretében és nagyságában, mert itt semmi sem elkerülhetetlen.

Az amerikaiak sosem adják föl. Mi soha nem adjuk meg magunkat. Mi soha nem bújunk el a történelem elől. Mi alakítjuk a történelmet.

Köszönöm. Isten áldja önöket. Isten áldja Amerikát. Mindannyiuknak nagyon köszönöm.

• Obama győzelmi beszéde, magyarul