[Ezt az írást Felcsuti Balázs jegyzi. Balázs tíz éve él a massachusettsi Bostonban, ahol egy biotechnológiai cég alkalmazottja.]

A kamerák átszellemült arcokat mutatnak. Potyognak a könnyek, elszorulnak a torkok, magasba lendülnek a kezek. 2 millió ember – Amerikában állameseményen soha nem látott tömeg - ünnepelte Barack Obama, az új elnök beiktatását. (És, ami még ennel is hihetetlenebb, a 2 millió ember egyetlen atrocitás nélkül hagyta el Washington főterét az ünnepség után.) A TV képernyőkön százmilliók követték az eseményeket. A beiktatás videofelvételét rekordszámban töltötték le az internetről, az elnök tiszteletére nyomtatott díszérméket pedig azonnal elkapkodták.

Az Obama beiktatását övező felhajtás hűen tükrözi azokat az emberfeletti elvárásokat, amelyekkel az új elnöknek meg kell birkóznia. Ezeket az elvárásokat egyrészt Obama személyének és kampányának messianisztikus jellege, magasröptű retorikája, jelöltségének történelmisége táplálja. Másrészt az az általános elkeseredettség és frusztráció, amely Amerikát és a világ jelentős részét jellemzi.

Hónapok óta folyik a találgatás, hogy Obama meg fog-e tudni – meg lehet-e – felelni ezeknek az elvárásoknak. A kételkedők Obama tapasztalatlanságával, korábbi, a centrumtól messze balra álló nézeteinek működőképtelenségével és feladai nehézségével érvelnek. Szerintük Obama retorikája mögött, bár inspiráló, nincs igazi tartalom. 

Más jelek azonban optimizmusra adnak okot.

A tökéletes kampány

Sokan nem tekintik a kampányokat igazi vezetői teljesítménynek. Obama azonban, közösségi szervezői tapasztalatára és zseniális kampánymenedzserére támaszkodva két év alatt valódi mozgalmat hozott létre. 13 millió önkéntese és az internet segítségével teljesen új rétegeket vont be a politikába, rekordmennyiségű pénzadományt gyűjtött és alaposan átírta Amerika választási térképet. A “zöldfülű” szenátor fegyelmezett gépezetével szemben épp a rutinos korteskedő Hillary Clinton és később John McCain kampánya esett belső küzdelmek, ellentmondó üzenetek és pénzhiány áldozatául.

Gyors hatalomátvétel

Obamát rengeteg támadás érte, amiért már hónapokkal a választás előtt felállította “transition” csapatát, és megkezdte az előkészületeket a hatalom átvételére. Míg McCain elbizakodottsággal vádolta, Obama tudta, hogy a súlyos problémák fényében nem elég a választás utánra hagyni a kormányzás megtervezését. Az események őt igazolták. A szeptemberben kirobbant pénzügyi válság után a piaci szereplők már nem George Bush, hanem előbb az elnökjelöltek, majd – megválasztása után - Obama lépéseit lesték. A gondos tervezésnek köszönhetően Obama rekord sebeséggel tudta megnevezni jelöltjeit a kulcspozíciókra, illetve körvonalazni gazdasági válságkezelő programját. Előrelátásának köszönhetően pont akkor sikerült betöltenie a hatalmi vákuumot, amikor arra a legnagyobb szükség volt.

Békejobb

Obama üzenetének egyik központi gondolata az volt, hogy Amerikának túl kell lépnie megosztottságán – akár faji, vallási, politikai vagy szexuális orientáción alapuló – hisz a súlyos problémákat csak közösen lehet megoldani. Sok politikus mondta már ezt, de ő, úgy tűnik, komolyan is gondolja. Példaképéhez, Abraham Lincolnhoz hasonlóan több rivalisát is helyzetbe hozta. Joe Biden alelnök és Hillary Clinton külügyminiszter ellenfelei voltak az elnökválasztási kampányban, Robert Gates republikánus hadügyminisztert még George Bush nevezte ki. Ezenkivül Obama békejobbot nyújtott fő ellenfelének, John McCainnek is, akivel példa nélküli módon rögtön a választás után leült egyeztetni, illetve nem hivatalos közvetítőjének kérte fel a Fehér Ház és a republikánus szenátusi kisebbség között.

Hűvös elegancia

McCain és Obama versenyében az egyik legnagyobb kontrasztot az jelentette, hogy a jelöltek miként reagáltak a válsághelyzetre. Obama rendíthetetlen nyugalmával, mértéktartó megnyilatkozásaival, a laikus számára is érthető magyarázataival bizalmat keltett a választók körében.

Persze most még senki nem tudja, hogy a fenti jellemzők valóban egy nagy elnök történelmi tetteinek előjelei, vagy csak egy szépreményű ám kudarcot vallott vezető szárnypróbálgatásai.

Néha-néha azonban a sors szeszélyéből kifolyólag épp a történelem legnehezebb pillanataiban jön el egy hős, aki rátermettségével, elhivatottságával és kemény munkájával kilendíti az emberiség kátyúba ragadt szekerét. Régóta nem volt ilyen, épp ideje lenne.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!