Újabb tévévitán vannak túl a demokrata elnökjelöltek, Hillary Clinton és Bernie Sanders február 11-én Milwaukee-ban, az egyébként csak április 5-én előválasztó Wisconsin államban ültek le egymással. Most találkoztak először New Hampshire után, ahol Sanders, a vermonti szenátor söpörte be a győzelmet.

A vita nem volt különösebben izgalmas, és kiélezett sem, alapvetően udvariasak voltak egymással a jelöltek, ha csípősek is. Az Economist elemzése szerint Clinton legerősebb érve Sanders ellen az volt, hogy a szenátor fantazmagóriákkal házal a rajongóinál (főleg a fiataloknál), például akkor, amikor azt állítja, hogy át tudna verni a kongresszuson és a közvéleményen egy európai stílusú egészségügyi rendszert. Csakhogy ez az érv akkor tudna működni, ha Clinton meg tudná győzni a Sanders-híveket arról, hogy nem látják jól a dolgokat, hogy naivak.

Az Economist szerint nem akart Clinton nekiesni ezeknek a szavazóknak, ehelyett inkább azt az utat választotta, hogy megpróbálta szorosan Barack Obamához kötni saját magát. Obama ugyan csalódást okozott jó néhány balos demokratának, de így is nagyon népszerű, főleg a fekete szavazók körében, akik a szavazóbázis nagy részét adják Dél-Karolinában, ahol a következő előválasztási forduló lesz. Clinton eleve sokkal jobban áll Sandersnél ebben a szavazói csoportban, de szüksége is van már egy nagy győzelemre. A vermonti szenátor Iowában csak hajszállal veszített, New Hampshire-ban 22 százalékos fölénnyel nyert, de mindkettő fehér, liberális többségű állam. Sandersnek Nevadában és Dél-Karolinában már sokkal nehezebb dolga lesz.

Clinton a vitában megpróbált arra kilyukadni, hogy ha Sanders azt mondja, hogy Amerika korrupt és rettenetes az egyenlőtlenség, azzal tulajdonképpen a hét éve posztján lévő elnököt támadja. Ő felvette Obama védelmezőjének pozícióját, Sandersre pedig rásütötte, hogy amikor Obamát kritizálja, úgy hangzik, mint egy republikánus.

Clinton a saját pragmatizmusát szegezte szembe a mindenkinek jutó egészségügyi ellátásra vonatkozó Sanders-ígérettel, mondván nem szabad olyan ígéretet tenni, amit nem vagyunk képesek betartani. Azzal is érvelt, hogy túl sok lenne a vesztenivaló az Obamacare fölötti vita újranyitásakor, mikor most végre millióknak van életükben először ellátása. Sanders erre azzal válaszolt: egyetlen olyan nagy ország van a világon, amely nem garantál egészségügyi ellátást minden polgárának, és Amerika többet költ egészségügyre a briteknél és a franciáknál, miközben kevesebb embernek nyújt ellátást, mint azok.

Amikor azt kérték a vitában a jelöltektől, hogy mondjanak egy külföldi vezetőt, akit nagyra tartanak, Sanders Churchillt, Clinton pedig Nelson Mandelát választotta, írja a BBC.

Az Economist szerint valószínűleg Clintonnak kedvezett az unalmasabb vita, amelyben az alapvető célokban egyetértő demokraták csak azon vitatkoztak, hogy milyen úton kellene elérni ezeket a célokat.

A FiveThirtyEight elemzése szorosnak értékelte a vitát, amelyben mindkét fél jól teljesített, de Clinton azért egy picivel jobban. Ő volt az ügyesebb a választott stratégiája kivitelezésében, míg Sanders egy kicsit nehezebben boldogult azzal, hogy a fő témáira, mint például a jövedelmi egyenlőtlenségekre koncentráljon. Az elemzés szerint Clinton nyugodtabbnak és magabiztosabbnak is tűnt most, mint a New Hampshire előtti vitában, Sandersnek meg a rengeteg fiatal támogatója miatt nem állt olyan jól, hogy Henry Kissingert és Winston Churchillt emlegette.

A demokratáknál a február 20-án kaukuszt tartó Nevadából nem érkeztek még felmérések, de a Morning Consult országos pollja szerint a New Hampshire-i győzelemmel Sanders erősödni tudott. Clinton csak hét ponttal, 46-39-re vezet a vermonti szenátorral szemben.