Néhány hónapja még úgy tűnt, Hillary Clinton bársonyszőnyegen fog bemasírozni a Fehér Házba: Bernie Sanders előtt meggyőző fölénnyel vezetett, a mérsékelt republikánus jelöltek kiesésével pedig megkapta a tökéletes ellenlábast, Donald Trumpot. A hipergazdag és hiperpopulista ingatlanmágnás népszerűsége annyira szűk fókuszúnak tűnt (a sokat emlegetett fehér kékgalléros munkásokon kívül mindenki másnak ellenszenves volt), hogy Hillary Clinton már előre garantáltnak érezhette a latinók, feketék és ázsiai-amerikaiak szavazatait (akik nélkül ma már lehetetlen elnökválasztást nyerni).

De a május már olyan hosszúra és fájdalmasra nyúlt, mint egy gyökérkezelés: New York után Sanders a választási matematikára ügyet sem vetve kampányolt tovább Hillary ellen, méghozzá olyan hevesen, hogy az már átcsap azon a határon, ami a pártot stimuláló belső versengést és a mérgező testvérháborút elválasztja.

Trump pedig az elnökjelöltség bezsebelése után azonnal megkezdte országos kampányát, elkezdte győzködni a jelöltsége ellen berzenkedő republikánus elitet, és több országos közvélemény-kutatásban is felzárkózott Hillary Clintonhoz.

A volt first lady  azonban   a legnagyobb gyomrost nem két riválisától, hanem saját volt munkahelyétől kapta. Szerdán hozta ugyanis nyilvánosságra több vezető amerikai lap a külügyminisztérium belső ellenőrének, Steve Linicknek a 83 oldalas vizsgálatát az emailbotrányról, mely több ponton is elmarasztalja a volt külügyminisztert.

Bár az emailbotrány az amerikai politika elmúlt évének feltehetően legalaposabban tárgyalt ügye, talán nem árt, ha a jelentés ismertetése előtt röviden összefoglaljuk.

Amikor Hillary Clinton 2009-ben külügyminiszter lett, annyira rá volt kattanva a Blackberryjére, hogy felrúgta a minisztérium titkos protokollját, és sok hivatalos levelezését privát emailcímén keresztül intézte. A privát internetforgalom egy, a családi házban lévő szerveren keresztül bonyolódott, mely azonban nyilván nem volt olyan biztonságos, mint a hipertitkosított állami rendszer. Két alkalommal hackerek is fel akarták törni, és bár eddig konkrét adatszivárgás nem derült ki, sok szakértő gondolja úgy, hogy a külföldi titkosszolgálatok nem hagyhattak ki ekkora ziccert.

Az ügy önmagában is kínos, de még kínosabb, hogy pont a bengázi konzulátus elleni 2012-es támadás – melyben Christopher Stevens nagykövet is életét vesztette – két évvel későbbi vizsgálatai során tűnt fel, hogy a külügyminisztérium archívumából hiányzik ennek az időszaknak a levelezése. Ezután kérte a külügyminisztérium a második Obama-ciklus 2013-as beindulását követően Clintont (akit a minisztérium élén John Kerry váltott), ugyan pótolja be mulasztását, és küldje az archívumba a kinyomtatva összesen 50 ezer oldalnyi levelét, majd megfelelő módon törölje őket.

A republikánus többségű szenátus Bengázival kapcsolatban nem igazán tudta megszorítani az akkor már a legesélyesebb demokrata elnökjelöltként emlegetett Clintont, viszont az emailügyre rávetette magát. Az alig leplezett pártpolitikai szándék a szenátor 2015. október 22-i, 11 órán (!) át tartó meghallgatásában kulminálódott.

Nem szóltak, hogy meghekkelték a szervert

A vita a 2015 őszét követően alábbhagyott – jöttek az előválasztások, és jött Donald Trump -, de a külügyminisztérium jelentése bombaként robbant. Ugyanis egy demokrata irányítású, tehát negatív elfogultsággal nem vádolható minisztérium tett súlyos állításokat volt irányítójáról:

• A külügyminiszter soha nem kért és nem is kapott titkosszolgálati engedélyt arra, hogy privát szervert hozzon létre. Amikor a minisztérium informatikai osztályának dolgozói aggályaikat fejezték ki főnököknek amiatt, hogy archiválás nélkül folyik kormányzati adatfogalom, akkor elhallgattatták őket.
• A privát és hivatali emailek keveredése zavart eredményezett a rendszerben; ennek enyhébb változata az volt, hogy Hillary Clinton levelei a spam-mappába kerültek. A vizsgálat arra is fényt derített, hogy a New York-i privát szerver üzemeltetői és a külügy informatikusai között több alkalommal is volt levélváltás különböző műszaki hibákról,

• A külügy alkalmazottjai mindent megpróbáltak, hogy jobb belátásra térítsék Hillary Clintont és stábját, de hiába. 2009-ben felajánlották neki egy külön számítógépszoba felállítását egy asztali géppel Blackberryjének hivatali használata helyett, majd 2011-ben egy hivatalos ügyek intézésére alkalmas Blackberryt. A kezdeményezések azonban vagy a miniszterről vagy stábjáról (főleg Huma Abedin kabinetfőnökről) lepattantak.
• Hillary Clinton hivatali idejének lejártával elmulasztotta a saját szerverén tárolt minisztériumi levelezés kinyomtatását és iktatását, sőt, rengeteget csak úgy törölt. Ez pedig ellentétes a Szövetségi Archiválási Törvény (Federal Records Act) rendelkezéseivel

Mindenhol csak azok az átkozott emailek!

Hillary stábja joggal hivatkozhat arra a pontra a jelentésben, hogy bár az információ kezelése helytelen volt, de nem különbözött jelentősen sok korábbi vezető kabinettag – például Colin Powell volt külügyminiszter – gyakorlatától. Ráadásul az emailbotrány arra is rávilágított, hogy mennyire túlbiztosított és túlbürokratizált a kormányzat belső kommunikációja, és a titkosítási gyakorlat messze túlterjed az ésszerűség körén. A Clinton-szerveren például rengeteg, titkosnak számító levél ugyanis teljesen jelentéktelen, sajtóközlemény-szintű információt tartalmazott.

Azonban az ügy mégis komoly veszélyeket tartogat Clinton számára:

A rémálom: a bírósági eljárás. Az elnökválasztási kampány hajrájában a  szövetségi adatkezelési szabályok megszegése miatti per olyan slágertémává válhat, mely elsöpri Clinton saját üzeneteit, ehelyett folyamatos defenzívába szorítja a demokrata jelöltet.

A botrány felvillant egy sor, leendő elnökhöz méltatlan gyakorlatot: Clinton következetesen figyelmen kívül hagyta a biztonsági figyelmeztetéseket, a vizsgálat során együttműködése a jogilag megszabott minimumra korlátozódott. Ezekre a vonásokra könnyű lesz egy Hillary Clinton „felelőtlenségét” kidomborító kampányt felhúzni.

Erősíti Donald Trump narratíváját. Az már most látszik, hogy a republikánus jelölt kampányának egyik csapásiránya a Clinton házaspár korábbi ügyeinek felmelegítése. Azonban a Whitewater ingatlanbizniszétől a Clinton Alapítvány kétes kapcsolatain át a Lewinsky-afférig ezek már lerágott csontnak számítanak. Az emailbotrány viszont éles munícióval szolgál, ráadásul még ütősebb lehet, ha Trump stábja összeköti a korábbi ügyekkel, és ezzel próbál negatív, titkokkal és botrányokkal terhes karaktert formálni a demokrata jelöltből.

Clinton szerencséjére az emailbotrány legalább az előválasztás során nem volt téma, de ezt leginkább Bernie Sanders lovagiasságának köszönhette, aki a 2015. októberi nevadai vitában kiállt a külügyminiszter – és a pártegység – mellett, és azt mondta,

Hadd mondjak valamit, ami lehet, hogy politikailag nem egy okos húzás: A miniszter asszonynak igaza van. Amerikának már elege van abból, hogy mindenhol csak az átkozott emailekről hall!

(Borítókép: Hillary Clinton az emailbotrány kirobbanása után tartott sajtótájékoztatón. Fotó: Yana Paskova/Getty Images)