Július 22-én, azután, hogy Donald Trumpot hivatalosan is megválasztották republikánus elnökjelöltnek, és azelőtt, hogy a magyar idő szerint péntek hajnalban véget ért demokrata konvenció, a másik párt jelölőgyűlése elkezdődött, a WikiLeaks több mint 19 ezer emailt hozott nyilvánosságra, amit a Demokrata Párt vezetését adó Demokrata Nemzeti Bizottság (DNC) szervereiről szereztek. A levelekből eddig az derült ki, hogy a pártvezetés semlegesség helyett erősen Hillary Clintont favorizálta Bernie Sandersszel szemben, ami felkorbácsolta a vermonti szenátor támogatóit, és Debbie Wasserman Schultz pártelnök is belebukott, a konvenció után távozik tisztségéből.

A pártban úgy gondolják, a levelek kikerülésének időpontja nem lehet véletlen, és a WikiLeakset vezető Julian Assange nyilatkozatai alapján egyértelműen politikai célja van, a szivárogtatásokkal a megfelelő időzítést várta. Igaz, a hekkeléssel átütő csapást nem sikerült mérni sem Clintonra, sem a pártra  – legalábbis egyelőre, mivel a WikiLeaks szerint akad még nem nyilvánosságra hozott emailekből.

A Wikileaks publikált hét közepén egy újabb adagot, most hangpostaüzeneteket, de összességében nem túl izgalmasak. A Reuters három órával Hillary Clinton csütörtök esti beszéde előtt számolt be egy újabb kibertámadásról, ami a demokraták kongresszusi képviselői kampányát összefogó testületet érte. Szerintük ez a támadás is júniusig nyúlik vissza, amikor a Demokrata Párt szervereinek feltörése először nyilvánosságra került.

A Politicónak nyilatkozó források szerint az oroszokig nyúlhatnak a szálak, és Clintonék orosz hekkereket vádoltak meg a DNC-s levelek ügyében is, amerikai lapok hírszerzőkre hivatkozva pedig azt írták, elég valószínű, hogy az orosz kormány áll az emailszivárogtatós botrány mögött.

Az oroszok állnak mögötte?

A héten elég nagy hullámokat kavart az a feltételezés is, miszerint a DNC-t ért hekkelés mögött nem egy magányos, magát Guccifer 2.0-nak nevező, igazságot kereső, illuminátit lebuktatni akaró hekker áll, hanem sokkal inkább az orosz titkosszolgálat.

De tényleg így van? Ebben a témában biztosat nem lehet mondani, viszont nagyon sok jel mutathat egy irányba, ez volt a helyzet 2015-ben is, amikor az F-secure biztonsági cég elemzéséből kiderült, hogy az oroszok állhatnak a Duke kiberfegyvercsalád mögött, amely ráadásul a magyar külügyminisztériumot is támadta.

Most is csak jelekből lehet dolgozni, összeszedtük, mi utal eddig arra, hogy Oroszország próbál beavatkozni az amerikai választásokba a hekkeléssel. Vannak technikai részletek, illetve politikai érvek is, amik egy irányba mutatnak:

• A FireEye nevű biztonsági cég még 2014-ben buktatta le az orosz állami kibercsapatot, az APT28-at (más néven Sofacy vagy Cozy Bear), a katonai hírszerzés, a GRU hekkereit. 
• A CrowdStrike nevű biztonsági cég technikai elemzése (aláírások, állományok) szerint ők lehetnek a DNC hekkelése mögött álló egyik csoport, 2016 áprilisa óta hekkelték a szervereket;
• Nagyon amatőrnek tűnik, de oroszokra utal, hogy a kiszivárgott dokumentumok szerkesztésekor orosz metaadatok kerültek béléjük; 
• Van még egy csoport, az APT29: ők a rivális orosz titkosszolgálat, az FSZB csapata lehetnek, és legalább 2015 nyara óta figyelhették a demokraták szervereit. Minek mentek rá egyszerre ketten is az amerikai pártra? Nagy a rivalizálás a két titkosszolgálat között, a miértekről itt írtunk bővebben.
• A támadásokat elemező Fidelis biztonsági cég tanulmánya nem említi egyik orosz titkosszolgálatot sem, csak annyi tűnik biztosnak ,hogy a Cozy Bear és Fancy Bear nevű, magasan képzett hekkercsoportok állnak a DNC hekkelése mögött, de nincs rá bizonyíték, hogy ez mit jelenthet még.
• Viszont az állami hekkelés ellen szól, hogy azt is tudjuk, olyan szervert használtak, amely sérülékeny volt a web egyik legismertebb, legdurvább hibájával szemben, amelyet igyekezett minden fontos szereplő nagyon gyorsan kiküszöbölni.
• Más biztonsági kutatók szerint viszont egyértelműek az orosz kormányzati kapcsolatok, ezt viszont olyanokra alapozzák, hogy a támadás erőforrás-igényes volt, illetve moszkvai idő szerint készültek a kiberfegyverek.

Guccifer, a fantom

A DNC elleni támadásokat egy magát Guccifer 2.0-nak nevező személy vállalta magára,  de nagyon valószínű, hogy nem egy emberről van szó, hanem a titkosszolgálatok kreálmányáról: egy elég fontos szempont például, hogy azt állította, román, de nem tud rendesen románul. Ez mondjuk az amerikai újságíróknak érthetően nem jutott eszébe, de magyarázat lehet az is, hogy erdélyi, partiumi magyar – ahogyan az „igazi Guccifer”, Lehel Marcel Lázár, aki feltörte többek között George W. Bush lánya és több amerikai, valamint román politikus és hollywoodi színész, forgatókönyvíró postafiókját. A most 44 éves egykori aradi taxisofőr 2013-ban kutakodott az akkori külügyminiszter, Hillary Clinton emailjei között is. 2014-es letartóztatása után hét évre ítélték el Romániában, majd idén márciusban kiadták az Egyesült Államoknak, ahol szeptemberben áll bíróság elé.

Hogy az eredeti Gucciferrel ellentétben Guccifer 2.0 az oroszok terméke lehet, arra utal, hogy az általa használt proxyszervereket, VPN-eket (ezzel lehet elrejteni valós identitásunkat az interneten) orosz nyelvű oldalakig sikerült visszakövetni. Ez viszont még nem egyértelmű bizonyíték, bárki használhatta ezeket pont elterelés miatt is. Másrészt viszont a támadáshoz használt többi szervert egyes szakértők szerint egyáltalán nem lehetett visszavezetni az oroszokig, se semmilyen államig.

Akármi is az igazság, az már biztos, hogy a hekkelés politikai hullámokat gerjesztett: az összes amerikai lap arról ír, hogy a demokraták meghekkelése mögött Oroszország állhat, akik be akarnak avatkozni az ország belpolitikájába azzal, hogy az egésszel Trumpot támogatják.

Trump túlviccelte magát

A republikánus jelöltre sem kellett sokáig várni: „Oroszország, ha hallasz, remélem, megtaláljátok azt a 33 ezer emailt, ami még hiányzik” – mondta Donald Trump, ezzel arra utalva, hogy a hekkerek több mindenhez férhettek hozzá – például a Clinton magánszerveréről törölt több mint 30 ezer levélhez is –, amit még nem hoztak nyilvánosságra, és ezt megtehetnék. A demokraták ezt már úgy értelmezték, hogy a republikánus  jelölt azt kéri egy idegen hatalomtól (ráadásul az oroszoktól!), hogy avatkozzon be az oldalán az USA életébe.

Viszont Trump kijelentésével saját pártját is bőven megosztotta: a republikánusokon belül a neokonok finoman szólva sem szeretik Oroszországot, és akármit is akart pontosan mondani a milliárdos, az oroszoktól való segítségkérés mindenképpen benne volt a mondatában. Az Atlantic szerint Trump egyenesen orosz párttá változtatta a republikánusokat mostani kijelentésével, meg azzal, amit a NATO-ról mondott, hogy nem biztos, hogy minden tagállamot automatikus védelem illetne meg elnöksége alatt.

Csütörtökön két tucat volt republikánus nemzetbiztonsági tisztviselő arra sürgette egy levélben a kongresszust, hogy vizsgálja ki a DNC-t ért támadást, ami szerintük nem pártpolitikai kérdés, hanem az egész amerikai politikai rendszert érinti. Az aláírók között van például Robert Kagan, vagy George W. Bush volt helyettes nemzetbiztonsági tanácsadója is.

A reakciók után Trump jobbnak látta, ha rövid magyarázatot fűz a nyilatkozatához. Csütörtökön már azt mondta, csupán szarkasztikus akart lenni. Szerinte a nemzetbiztonsági kockázatot nem ő, hanem Clinton jelenti.

Orosz kapcsolatok Trump stábjában

A legvadabb elméletek szerint Trump maga egy orosz ügynök, erre azonban nincs semmiféle bizonyíték. Viszont nem a mostani nyilatkozata az egyetlen dolog, ami az oroszokhoz köti írja a Vox. A kampányfőnöke, Paul Manafort lobbista, aki nem túl megbízható kormányoknak dolgozott: például 2010-ben az ukrán Viktor Janukovicsnak, akiről kiderült, hogy orosz báb. Manafortnak a kétezres évek közepén voltak érdekeltségei az orosz energiaszektorban is.

A külpolitikával foglalkozó csapatában is találni orosz köteléket: Michael Flynn gyakran vendégeskedik a Russia Todayben (RT), Oroszország angol nyelvű propagandatévéjében. Az RT tízéves évfordulójánál Vlagyimir Putyinnal ült egy asztalnál.

Carter Page, Trump másik külpolitikai tanácsadója az orosz állami energiacég, a Gazprom tanácsadója volt korábban. Page újságokban többször védte az oroszokat az amerikai külpolitikával szemben.

Trumpnak emellett üzleti érdekeltségei vannak Oroszországban: egyik, korábban vett kastélyát például az orosz oligarchának, Dmitrij Ribolovljevnek adta el. Moszkvai építkezéseihez pedig az azeri Aras Agalarovval szövetkezett.

Megszólalt Obama is

A héten Barack Obama is beszélt a hekkelésről, ami azért is érdekes, mert ő az elnök, így egészen más súlya van, ha külföldi hatalmat sejt a háttérben. Márpedig ezt teszi: azt mondta, úgy tudja, hogy a szakértők szerint a hekkerek Oroszországból támadtak. „Tudjuk, hogy az oroszok hekkelik a rendszereinket. Nemcsak a kormányzatit, hanem a magáncégekét is” – nyilatkozta az NBC Today Show-jában. „Nem tudom, mi volt a hekkelés mögötti motiváció, amit tudok, hogy Donald Trump folyamatosan csodálja Putyint” – mondta.

Mindeközben James Clapper, a visszavonult kémvezér, a DNI volt igazgatója szerint azért nem eszik olyan forrón a kását, kár hiperventilálni a témában. Clapper szerint ez egyfajta hírszerzési háború, de egyelőre túl korai a hidegháborús riválist hibáztatni a demokraták szerverének meghekkeléséért. Szintén túl korai arról mondani bármit, hogy a hekker motivációja Trump nyeregbe hozása volt. A coloradói Aspen Security Forumon azt mondta „nem tudunk eleget [...] csak van néhány szokásos gyanúsított”.

Totális ostobaság

Vlagyimir Putyin nyilvánosan megpróbálta elkerülni, hogy bármelyik jelöltet támogassa, Trumpról viszont azt mondta, hogy „nagyon tehetséges”. Az orosz állami tévé viszont nem hagy kétséget afelől, kit látna szívesen Putyin amerikai elnökként, Clintont sokat támadják még külpolitikai húzásaival.

Hivatalosan a Kreml szóvivője,  Dmitrij Peszkov mindössze ennyivel kommentálta az eseményeket:

annyira abszurd, hogy már szinte totális ostobaság

hogy ők lennének a DNC hekkelése mögött, és az amerikaiaknak kell a botrány végére járniuk. Ettől függetlenül a Foreign Policy arról ír, Oroszországnak igenis érdeke lehet ez a hekkelés, nem is annyira konkrétan Trump helyzetbe hozásában érdekeltek, hanem minél nagyobb káosz kirobbantásában, ehhez pedig ő jó eszköz lehet.

Snowdennek beszólt a WikiLeaks

Persze megszólalt az Oroszországban száműzetésben élő, korábban az NSA-t a megfigyelési botrányban leleplező Edward Snowden is, de túl sokat nem tett hozzá a vitához. Szerinte, ha tényleg oroszok voltak a hekkerek, akkor arról az NSA-nek tudnia kell, viszont nem fogja megosztani a nyilvánossággal az infót, mert nem szokta. 

Viszont megfeddte a WikiLeakset, mert a szivárogtató oldal nem vette a fáradságot, hogy legalább a személyes adatokat kiszűrje a nyilvánosságra hozott levelekből. Benne van például a DNC több támogatójának neve, egészségbiztosítási azonosítója, bankkártyaszáma. Ám ami szerinte hiba, az a WikiLeaks szerint a hitelesség lényege.

„Nem hamisítjuk meg a bizonyító erejű, történelmi dokumentumokat” – reagált twitteres bejegyzésében a szivárogtató portál. Majd mellékesen megalkuvónak nevezte Snowdent, kijelentve, hogy az NSA egykori munkatársának „opportunizmusa nem elég arra, hogy Clinton megbocsásson neki.”  Úgyhogy hiába veszi védelmébe az elnökjelöltet, ne számítson rá, hogy valaha amnesztiát kapva hazamehet Oroszországból.

A héten tehát eléggé csúcsra járt a téma, de mindenesetre az biztos, hogy a továbbiakban is a kampány egyik legfontosabb mellékvágánya lehet az újabb esetleges emailek előkerülése, és az arra adott reakciók is.