A The Wall Street Journal vasárnap szerkesztőségi állásfoglalásban próbálja megoldani a Trump-dilemmát; a republikánus párt fősodrához amúgy közel álló lap szerint

A republikánusokhoz közelálló, tekintélyes napilap (hogyne lenne tekintélyes, ha egyszer a Wall Street köreit képviseli) szerkesztőségi cikke helyi idő szerint vasárnap késő este jelent meg online (mivel előfizetés nélkül nem elérhető, ezért mi az MTI szemléje alapján közöljük), és azonnal óriási visszhangot keltett.

A lap Trumpnak a jelöltállítási folyamat lezárulása után stabilizálódó hátrányából indul ki:

azoknak, akik eladták a republikánus választóknak Mr. Trumpot mint aki legyőzheti Hillary Clintont, most szembe kell nézniük az igazsággal.

A WSJ hangsúlyozza, hogy ha a Republikánus Pártnak nem sikerül a munka ünnepéig - ez az Egyesült Államokban nem május, hanem szeptember elején van - rávenniük Donald Trumpot botránypolitikájának megváltoztatásra, akkor nem lesz más választás, mint hogy a GOP lemondjon róla mint "reménytelen jelöltről", és inkább szintén novemberben eldőlő jelentős számú szenátusi, valamint a képviselőházi mandátumok megmentésére kell összpontosítania.

Ami Mr. Trumpot illeti, be kell fejeznie, hogy mindenki mást hibáztat, és el kell döntenie, hogy akar-e elnökjelöltként viselkedni, vagy adja át a jelöltséget Mike Pence-nek!

A szerkesztőség annak hatására jelentette meg közös állásfoglalását, hogy Trump vasárnap több Twitter-üzenetben is másokat okolt - főleg a sajtót és a közvéleménykutatókat - azért, hogy népszerűsége zuhan a felmérésekben. A The Wall Street Journal abban igazat ad neki, hogy a média nagy része a vereségét akarja, de hozzáteszi, hogy ez így volt a két Bush és Ronald Reagan elnök esetében is. A WSJ szerint

ez valamennyi republikánus elnökjelöltre igaz, a különbség, hogy Trump megkönnyítette mind a média, mind politikai ellenfelei dolgát.

Amiben azért van egy kis csúsztatás, hiszen George W. Bush karaktere sem volt épp tisztelhető/szerethető, ráadásul ő 2004-es újraválasztása idején már túl volt két szerencsétlen, és emberéletek ezreibe kerülő háborún is. Trump lelkén egyetlen emberélet sem szárad, ami azért óriási morális- és politikai különbség.

A lap Trump kampánytörzséhez közeli források alapján állítja, hogy a korrekció legfőbb akadálya maga a jelölt, aki nem tudja tartani magát a saját stratégiájához sem:

Hiába akarják Trump tanácsadói és családtagjai is, hogy az elnökjelölt következetesen a politika megváltoztatásának szándékát hangsúlyozza, és a gazdasági növekedésre, a jövedelmek emelésére, a terrorizmus elleni küzdelemre koncentráljon, ha ő szívesebben nézi a tévés showműsorokat, mint olvassa az írásbeli összefoglalókat.

A WSJ szerint Trump azt hiszi, hogy a nagygyűléseken megjelenő tömegek helyettesítik a kampány szervezettségét és a szavazók meggyőzésének stratégiáját, s azt gondolja, hogy a közösségi média ér annyit, mint egy százmillió dolláros reklámkampány az ingadozó államok megnyerésére. A szerkesztőség hangot ad azon meggyőződésének, hogy

Emlékeztet arra is, hogy Trump valamennyi kulcsfontosságú szövetségi államban vesztésre áll, egyes államokban, mint például New Hampshire-ben kétszámjegyű a lemaradása Hillary Clinton demokrata párti elnökjelölt mögött. A középnyugati ipari államok - Pennsylvania, Wisconsin - amelyekről azt állította, hogy majd ő mozgásba lendíti őket, határozottan Clinton felé fordultak.

A lap szerint a nagy tragédia az, hogy mindez egy olyan évben történik, amelyben a republikánusoknak állna a zászló. Ezzel összefüggésben utal Alan Abramowitz politológusra, aki kidolgozott egy viszonylag pontos előrejelző modellt, s bár egyetlen modell sem lehet tökéletes, az övé 1988 óta nagy pontossággal előre jelezte, hogy ki nyeri meg az elnökválasztást. Most azt jelzi, hogy Trump nagyon kicsiny, 51,4 százalékos többséggel megnyeri a választást.

Egy fősodorbeli republikánus jelölt az idén 66 százalékkal győzne.

- állítja a The Wall Street Journal, és ebben van is valami, hiszen Hillary Clinton - Donald Trump után - az amerikai történelem második legnépszerűtlenebb elnökjelöltje, a választók alig 37-39 százaléka tartja őt jó jelöltnek. Ezért is sérelmezi a lap, hogy Trump az elutasítottsági versenybe szállt be, ahelyett, hogy erősítené választói bizalmát, és megpróbálná javítani a saját imázsát.

A voksolásig hátralévő több mint nyolcvan napban Trumpnak már nincs sok ideje.

- figyelmeztet a The Wall Street Journal, amely ilyen kemény állásfoglalást még egyetlen republikánus elnökjelöltről sem  fogalmazott meg.