Donald Trump első fehér házi sajtókonferenciáját tartotta azóta, hogy a Szenátus republikánus többsége felmentette a demokrata többségű képviselőház által elindított eljárás (impeachment) alól.

Ahogy arról írtunk, az elnök jogi csapata és a republikánus frakció – korábbi stratégiáján változtatva – tartalmilag már nem is vitatta az elnök elleni két vádpontot, inkább csak azzal érvelt, erkölcsileg hiába elítélhető, amit Trump tett, nem illegális, az elnöknek amúgy „jogában áll gyanakodni a demokratákra és az ukránokra“, és egyébként is, miért kéne alig kilenc hónappal a 2020-as választás előtt elmozdítani – a Bidenre nézve terhelő ügyek kizsarolásának szándékával tulajdonképpen választási csalásra készülő – elnököt.

Azonban Trump a felmentő határozatot így is óriási erkölcsi elégtételként tálalta már a vezető közjogi méltóságok részvételével tartott, általában az aktuálpolitikai témákat rendszerint kerülő hagyományos Nemzeti Imareggelin, ahol – nevének említése nélkül – kiosztotta az egyetlen ellene szavazó republikánus szenátort, a Utah államot képviselő Mitt Romney-t.

Nem szeretem azokat az embereket, akik a hitükre hivatkoznak olyan tetteik igazolására, melyekről maguk is tudják, hogy helytelenek.

Romney „az Isten színe előtt tett eskü“-jével indokolta döntését, de Isten ide, lelkiismeret oda, magára zúdította a republikánus párt és az elnök haragját, mivel így az elnök elmozdítását célzó eljárás nem teljesen egypárti kezdeményezésként vonulhat be a történelemkönyvekbe.

Trump a Nemzeti Imareggelin, majd a fehér házi sajtótájékoztatóján is a „Trumpot felmentették“ szalagcímeket hozó lapokat mutogatva illusztrálta diadalát, és a rendszeresen a „fake news“ egyik fő orgánumának minősített Washington Post példányáról azt mondta, „hazaviszem, és bekereteztetem“.

Elmondta, hogy „rettentően igazságtalan“ helyzetbe hozták az eljárással, valóságos „boszorkányüldözés“ folyt ellene – méghozzá attól a naptól fogva, hogy 2015-ben bejelentette: elindul az elnökválasztáson (valójában az FBI csak 2016 nyarán kezdett el szimatolni a Trump-kampány és az orosz titkosszolgálat kapcsolata után). A „gonosz és korrupt, piszkos zsarukkal, szivárogtatásokkal és hazudozókkal teli“ eljárásra így emlékezett vissza:

Pokol volt, amin keresztülmentünk, pedig semmi rosszat nem tettünk. Semmi rosszat. Voltak ugyan rossz cselekedeteim a múltban, bevallom. Nem szándékosan ugyan, de valóban volt ilyen.

És elnézést kért családtagjaitól, akiknek vele együtt végig kellett csinálniuk „nagyon gonosz, beteg embereknek köszönhető a hamis, rohadt“ eljárást (a Trump ellen megfogalmazott szikár, alkotmányjogi természetű vádakban nem szerepelt egyetlen családtag sem).

Trump köszönetet mondott azoknak a „fantasztikus harcosoknak“, akik az impeachment során segítették, és „a nagyszerű fickó“, Mitch McConnell szenátusi republikánus frakcióvezetőnek, aki az eljárás szenátusi szakaszának kezdetétől fogva egyértelművé tette, hogy a Fehér Házzal koordinálva azon dolgozik, hogy minél gyorsabban túl legyenek az egészen. Annak ellenére, hogy Trump korábban egyes törvényhozási és stratégiai kérdésekben – különösen az Obamacare leváltására irányuló kísérlet kudarca idején – keményen nekiment McConnellnek, most meleg szavakkal méltatta őt:

Nagyon nagyra értékelem, amit tettél, Mitch. Mindent köszönök, Mitch!