Egy húszéves férfi július 13-án lövéseket adott le Donald Trump volt amerikai elnökre, miközben a 78 éves politikus egy pennsylvaniai kampányeseményen tartott beszédet. A republikánusok elnökjelöltjét a jobb fülén találat érte, azonban a támadást túlélte, a pontatlan lövedékek viszont megöltek egy embert, és többeket megsebesítettek. A merénylőt a biztonságiak lelőtték.

Két hónappal később a titkosszolgálat munkatársainak újabb kísérletet kellett megakadályozniuk. Donald Trump életét ezúttal egy 58 éves korábbi támogatója kísérelte meg kioltani egy floridai golfpálya közelében. A merénylőt elfogták, a republikánus elnökjelölt pedig egy karcolás nélkül megúszta az újabb incidenst.

Nem Donald Trump az egyetlen amerikai politikus, akit a közelmúltban erőszakkal próbáltak elhallgattatni. Természetesen, amióta politika létezik, azóta politikai gyilkosságok is vannak, így a döntéshozók elleni erőszaknak hosszú történelme van az Egyesült Államokban is – az ország négy korábbi elnöke vált merénylet áldozatává, a tisztséget betöltők közül pedig többen megsebesültek ilyen támadásokban. Az utóbbi években azonban valami eltörni látszik az amerikai politikában, és kérdéses, hogy meg lehet-e még javítani.

Egyre több a halálos fenyegetés

Egyes kutatások szerint az országban a politikai indíttatásból elkövetett erőszakos cselekmények, valamint az ezekkel történő fenyegetések száma radikálisan megugrott az elmúlt években. A Donald Trump elleni merényletkísérletek részei lehetnek annak a kiterjedtebb társadalmi válságnak, amelyet az Egyesült Államok politikai megosztottsága, és a döntéshozókkal szembeni egyre növekvő általános bizalmatlanság okoz.

• A Time Magazin kutatása szerint az amerikai törvényhozók 2021-ben több mint tízszer annyi halálos fenyegetést kaptak, mint 2016-ban. Az összes kongresszusi képviselőt érintő vizsgálat 8 évvel ezelőtt évi 902 ilyen esetet tartott számon, 2021-ben már több mint kilencezer ilyenről számoltak be az ország vezető politikusai.
• A Pew Research Center felmérése mindeközben arra jutott, hogy az amerikaiak túlnyomó többsége elképesztően negatív véleménnyel van a politikusokról. Az ország lakói soha nem voltak még ennyire bizalmatlanok a köztisztviselőkkel szemben. 

Az amerikai politikusok országszerte arról számolnak be, hogy az egyre gyakoribb fenyegetések miatt sokkal jobban aggódnak a saját és családjuk biztonságáért, mint korábban.

Az amerikai köztisztviselőket ezerféleképpen próbálják fenyegetni és kiiktatni. Az utóbbi években voltak olyan kongresszusi képviselők, akiket meglőttek. A képviselőház elnökének, Nancy Pelosinak férjét egy kalapáccsal súlyosan összeverték – az elkövető egyébként a politikusra pályázott. Michigan kormányzóját, Gretchen Whitmert megpróbálták elrabolni. Egy virginiai törvényhozó tanácsadóit megtámadták egy baseballütővel, Louisville polgármesterének kampányirodájába pedig egy felfegyverzett férfi rontott be, majd rálőtt a városvezetőre. A lövedék szerencsére csak politikus pulóverét súrolta.

Félő, hogy megbénítják az állam működését

Ezenkívül olyan is előfordult, hogy valaki nyomkövető készüléket szerelt a renói polgármester autójára, Dél-Karolina állam törvényhozóit pedig halálosan megfenyegették, hogy ne merjenek új napelemtelepet létrehozni az államban. 2019-ben Buffalo külvárosában egy férfi bedobott egy csőbombautánzatot egy megyei jegyzőjelölt házának ablakán, mégpedig a következő üzenettel: „Ha nem száll ki a versenyből, a következő csőbomba már igazi lesz.”

Az AP Newsnak elmondta, a fenyegetés után többen is odajöttek hozzá azzal, hogy eddig szerettek volna elindulni a városukban valamilyen politikai tisztségért, de nem akarják, hogy a családjuknak esetleg keresztül kelljen mennie azon, amin Hartmanéknak kellett.

Például a fenyegetések 2020-tól, a koronavírus világjárvány kitörésétől kezdve megszaporodtak a korlátozásokat szorgalmazó és bevezető közegészségügyi tisztviselőkkel szemben is. Az orvosok több esetben inkább lemondtak pozíciójukról, mintsem magukat és családjukat továbbra is kitegyék a folyamatos fenyegetéseknek. Például Ohio állam tiszti főorvosának, Dr. Amy Actonnak háza előtt 2021-ben fegyveres tüntetők jelentek meg. Ezután a szakember úgy döntött, hogy köszöni szépen, innentől kezdve végezze valaki más a közegészségügy irányítását.

A Capitolium ostroma

Az egyes döntéshozók egyéni megfélemlítését célzó esetektől eltekintve az Egyesült Államokban előfordultak olyan erőszakos politikai cselekmények is, amelyeket csoportok követtek el az állam ellen. A Capitolium 2021. január 6-i ostroma is ilyen volt. Az amerikai törvényhozást több ezer ember rohamozta meg a Donald Trump által népszerűsített, a választás elcsalásáról szóló összeesküvés-elméletek hatására. A volt elnök fanatikus támogatói meg akarták akadályozni az épületben ülésező elektori kollégiumot abban, hogy Joe Bident elnökké válassza.

Az elnök elvakult támogatói közül többen az alelnököt, Mike Pence-t is azzal fenyegették, hogy amint bejutnak a Capitoliumba, felakasztják mint árulót. Az USA korábbi második emberét azért érték halálos fenyegetések, mert Donald Trump követelésének ellenére nem volt hajlandó megsérteni az amerikai alkotmányt, és ceremoniális szerepét felhasználni arra, hogy megfordítsa az elnökválasztást republikánus főnöke javára.

Pence csak a szerencsének köszönhette, hogy a biztonsági szolgálat még 15 perccel azelőtt ki tudta menekíteni az épületből, hogy a Proud Boys és hasonló neonáci csoportok által vezetett tömeg betört a Capitolium épületébe. Az amerikai törvényhozás 2021-es ostromában 9-en meghaltak, több 100-an megsérültek, közel 1500 ember – köztük Donald Trump – ellen pedig vádat emeltek. A Capitoliumot megrohamozók nagyjából 30 millió dolláros anyagi kárt okoztak az épületben.

Faji zavargások

Egy évvel korábban, 2020-ban faji zavargások törtek ki Minneapolisban, miután egy rendőr fényes nappal meggyilkolt egy afroamerikai férfit, George Floydot. A zavargások átterjedtek az egész országra, és váltakozó intenzitással, de éveken keresztül dúltak. A sok esetben erőszakos, rongáló és fosztogató tüntetők az állami erőszakszervezet (vagyis a rendőrség) közfinanszírozásának megszüntetését követelték.

Az alapvetően is súlyos helyzet azután eszkalálódott, hogy a rendőrség és a Nemzeti Gárda bizonyos városokban nem volt képes megfékezni a tomboló indulatokat. A fehér felsőbbrendűséget hirdető felfegyverzett milíciák – azaz civilekből álló félkatonai szervezetek – pedig kapva kaptak az alkalmon, és ők is kivonultak a zavargások helyszíneire segédkezni a rendfenntartásban.

Az egyik ilyen „rendfenntartás” két ember halálával végződött. Egy 17 éves fiú, Kyle Rittenhouse 2021 nyarán fegyverrel jelent meg a Kenosha városában tomboló zavargásokon, hogy a helyi boltosoknak védelmet ajánljon. Illegális járőrözése közben azonban előbb tévedésből lelőtt egy férfit, aki hozzávágott egy műanyag zacskót, majd a gyilkosságon feldühödött tömeg elől menekülve lelőtt további kettőt, akik közül az egyik szintén életét vesztette. A fiatalt egyébként később a bíróság mégis felmentette minden vádpont alól.

Miért ilyen feszült a viszony a két oldal közt?

A politikai erőszak okaként a média gyakran nevezi meg az amerikai társadalom polarizációját – vagyis szélsőségek menti megosztottságát –, és általában azt is hangsúlyozzák, hogy ebben a polarizációban az újmédia – vagyis a közösségi média – működése is szerepet játszik.

Azonban új kutatások vitatják ezt a jelenleg elterjedt magyarázatot. A világ egyik legtekintélyesebb agytrösztjének számító Carnegie Intézet tavalyi kutatása kifejezetten arra jutott, hogy valójában nem az amerikaiak polarizálódtak, hanem a politikusok fogalmaznak meg egyre szélsőségesebb véleményeket, hogy több figyelmet generáljanak.

Sőt a jobb és baloldali választóknak sok közös ügyük is van, amelyeket a kutatás szerzője, Rachel Kleinfeild szerint a politikusok direkt nem tematizálnak. Ilyen például az elektori kollégium eltörlése – vagyis a közvetlen elnökválasztás bevezetése –, az abortuszhoz való jog törvényi védelme és a szigorúbb fegyvertartás. A közéleti szereplők azonban olyan retorikát használnak, ami a másik felet rendszerint a világ elveszejtőjeként mutatja be, meg sem próbálják tematizálni a konszenzusokat.

A kutatás azt is megállapította, hogy közösségi médiát használók jóval kevésbé polarizáltak, mint a tradicionális médiát (tévét, rádiót) fogyasztó társaik. A szélsőséges gondolkodás életkori sajátosság is, a tizenévesek és 65 év feletti emberek hajlamosabbak sarkosan gondolkozni politikai kérdésekben.

A kutatás további új megállapításokat is tesz a társadalmi folyamatokkal kapcsolatban: sem a polarizáció, sem a másiktól való rettegés, de még a szélsőséges politikai gondolkodás sem vezet egyből társadalmi szintű politikai erőszakhoz. A kutató szerint ilyen cselekedeteket alapvetően agresszív személyek követnek el. A politikai cél a legtöbb esetben csak ürügyként szolgál, hogy az egyén kiélje alapvetően agresszív hajlamait. Minél inkább legitimálják a politikusok az agresszió elkövetését – pánikkeltéssel, ellenségképekkel –, a csoport agresszióra hajlamos tagjait annál kevésbé tartják vissza az erőszak ellen kialakított szociális gátak – áll a tanulmányban.