A legtöbb uniós ország vezetője – kivéve Orbán Viktor magyar, Robert Fico szlovák és Giorgia Meloni olasz miniszterelnököt – azért imádkozik, hogy Kamala Harris alelnök nyerje meg az amerikai elnökválasztást. A félelem nem alaptalan, hiszen egy új Trump-adminisztráció sokak szerint sötét jövőt ígér. Donald Trump például belengette, hogy kilépne a NATO-ból, kereskedelmi háborút vívna az unióval, kikényszerítene egy tűzszünetet az orosz és az ukrán fél között – amely jelenleg nem stratégiai érdeke Kijevnek, az oroszoknak viszont annál inkább –, és ott van az is, hogy Trump győzelmének hatására az európai szélsőjobboldal valószínűleg még tovább erősödne. Azonban a Politico szerzője most egy új nézőpontot javasol a kontinens lakóinak.

Az egyik legfontosabb szempont, hogy egy potenciális amerikai kivonulás után az Európai Unióban ismét felmerülne, a kontinens védelmét a szervezet keretein belül kellene megszervezni és finanszírozni. Ezt az ötletet még Emmanuel Macron francia elnök vetette fel, azonban pártjának katasztrofális EP-választási teljesítménye, majd az ezt követő előrehozott választások után a kérdés lekerült napirendről.

Ugyanez igaz lenne a kontinens borongós gazdasági kilátásaira is. Mario Draghi – az Európai Központi Bank korábbi elnöke (2011–2019), volt olasz miniszterelnök (2021–2022) – évi 800 milliárd eurós beruházási hiányról szóló diagnózisa csak közös finanszírozással pótolható. Más megközelítést igényel az egész EU-ra kiterjedő ipar- és fiskális politika, amely ismét Németországból indulna ki, és átterjedne az EU többi részére is – amit a Trumppal vívott kereskedelmi háború segíthet feloldani.

Lassú hanyatlás vagy mélyebb együttműködés

Természetesen fennáll a veszélye annak, hogy Trump elnöksége inkább az EU szétziláló, semmint integratív ösztöneit indítja el. A megosztására tett kísérletei a tagországokkal fenntartott kapcsolatok kétoldalúvá tételével sikeresnek bizonyulhatnak – azaz pusztítóan hathat az, ha Trump megkerülné az EU-t, és a tagállamokkal külön egyeztetne, különösen a kereskedelmi és védelmi kérdések esetén. Sőt, a NATO részleges vagy esetleg teljes feladása pánikot válthat ki az európaiak körében, ami „mindenki magáért felel” válaszadáshoz vezethet. Kétségtelen, hogy Trump elnöksége próbára tenné Amerika demokratikus kultúráját és a világ multilaterális intézményeit. 

— írja a Politico. 

A hanyatlás okaiként azonosítja a szerző, hogy a tömb két legnagyobb tagországában, Franciaországon és Németországon belül a politika mélyen megromlott – ahogyan a köztük lévő viszony is. Eközben a gyenge vezetők, a visszafogott növekedés, valamint a jelentős fiskális és migrációval kapcsolatos kihívások is a kontinens céltalan sodródásának érzését kelti.

Németország a második világháború után először kezdte komolyan felfegyverezni magát, 100 milliárd eurót fordítva hadseregére, Emmanuel Macron francia elnök pedig helyreállította kapcsolatait Kelet-Európával, feloldva országa történelmi idegenkedését az EU-bővítéssel szemben. A blokk felülírta még a saját maga által kiszabott költségvetési korlátokat is, hogy finanszírozza Ukrajnát, és 14 körben hozott nagy horderejű szankciókat az orosz hadigépezet ellen.

Az Európai Unió „szédelgéséhez” Franciaország és Németország járult hozzá az a legnagyobb mértékben. Macron előrehozott választási hazárdjátéka jóval kevésbé stabil és kiszámítható politikai környezetet eredményezett, és az ország spirálisan növekvő költségvetési hiánya rontotta Párizs hitelességét. Mindeközben Németországban a gyenge és megtépázott komránykoalíció talán még a mandátumát sem lesz képes kitölteni.

A blokk bajait természetesen nem csak a két nagy ország belső problémái okozzák. Azonban azok a kihívások, amelyekkel a tagállamok jelenleg a legtöbbet küzdenek – a biztonság, a védelem, a migráció és a fiskális politika –, éppen azért vannak, mert ezek a legkevésbé érzékenyek az egész EU-ra kiterjedő kollektív fellépésre. Ugyanis ezek a nemzetállamok velejárói: határok, adózás és nemzetbiztonság. Mivel ezeken a területeken korlátozott az étvágy a szuverenitás egyesítésére, ezen ügyek tovább szítják a populizmust és a politikai széttagoltságot a blokkban – írja a brüsszeli székhelyű lap szerzője.