Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Állandó külpolitikai szakértőnk Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója, aki segít értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok hatásait a világpolitikára.

A XXI. Század Intézet vezető kutatóját arról kérdeztük, hogy Moszkva milyen célokat követ a háborús fronton, és hogyan befolyásolják Oroszország stratégiáját a NATO-n belüli feszültségek.

• Milyen lehetőségeket kínál az oroszok számára az Egyesült Államok aktuális politikai vezetése?
• Hogyan viszonyulnak Donald Trumphoz, és vajon valóban időhúzásra használják-e az amerikai külpolitika irányváltását, miközben Ukrajna meggyengül a fronton?
• Mit mutat Moszkva számára az amerikai–európai–ukrán kapcsolatok alakulása?
• Milyen Ukrajna jelenlegi helyzete, és van-e realitása egy tűzszünetnek vagy béketárgyalásnak a közeljövőben?

Végül arra is kíváncsiak voltunk, hogy a Trump–Zelenszkij-találkozó kudarcából és a NATO-n belüli feszültségekből milyen következtetéseket vonhatnak le Kína, a BRICS-államok és a globális Dél országai.

Az Index kérdéseire válaszoló Kosztur András rámutatott, hogy Oroszország – az amerikaiakkal folytatott tárgyalásoktól függetlenül – a korábbiaknak megfelelően folytatja hadműveleteit Ukrajnában. A hírszerzési információk átadásának és az amerikai fegyverszállítmányok ideiglenes felfüggesztését ki tudták használni egy újabb csapásra az ukrán energetikai rendszer ellen, ám a fronton csak saját területeiken, Kurszk környékén értek el jelentősebb előrehaladást az elmúlt napokban.

Donald Trump „békülékeny” politikájával kapcsolatban a vezető kutató azt mondta: jelenleg az oroszok valószínűleg lehetőséget látnak arra, hogy a globális Dél államaihoz hasonló politikát folytassanak, valamint kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápoljanak minden fontos nemzetközi szereplővel.

Persze elképzelhető, hogy az amerikaiak célja az, hogy leválasszák Oroszországot Kínáról, azonban kétséges, hogy Moszkva feláldozná a kínai kapcsolatokat Amerika kedvéért

– jelentette ki Kosztur András.

Felvetettük, hogy a Kremlben talán az amerikai Borisz Jelcinként tekinthetnek Donald Trumpra. A XXI. Század Intézet vezető kutatója szerint Trumpot szándékait és az Egyesült Államok helyzetét tekintve bizonyos mértékben össze lehet hasonlítani a rendszerváltoztatás korabeli szovjet/orosz vezetőkkel, azonban – bár egyesek azt sugallják, hogy átállt valamiféle „autoriter táborba” – a hatalmi erőviszonyok sok szempontból mások, ezért az ilyen analógiákkal óvatosan kell bánni.

Az tény, hogy okozhat némi déjà vu érzést, amikor arról hallunk, hogy Washington tehernek tekinti eddigi birodalmát, és szűkítené részvételét a globális ügyekben – a Szovjetunió felbomlásakor is rengetegen vélekedtek úgy Oroszországban is, hogy az országnak előnyére válna, ha megszabadulna távoli kötelezettségeitől. Fontos különbség azonban, hogy a Szovjetunióban a gazdasági és politikai berendezkedés is megváltozott annak felbomlásakor. Donald Trump ugyanakkor eddig a fennálló rendszer keretein belül maradt, még ha azt drasztikusan át is alakítja

– fejtette ki Kosztur András.

Rámutatott, hogy az orosz célok nem igazán változtak meg, tulajdonképpen csak az amerikaiakkal való kapcsolatuk kezdett – legalábbis kommunikációs szinten – javulni, de továbbra is a Vlagyimir Putyin által deklarált követeléseket akarják megvalósítani. „Még a tárgyalókészség sem újdonság: Moszkva a háború alatt végig azon az állásponton volt, hogy hajlandó folytatni a tárgyalásokat” – tette hozzá a vezető kutató.

Ukrán törékenység, orosz bizalmatlanság, amerikai dilemma

A XXI. Század Intézet vezető kutatója szerint a Kremlben minden bizonnyal megelégedve figyelik az amerikai–európai viszony alakulását és Washington hozzáállását a kijevi kormányhoz, bár még nem dőlhetnek hátra az oroszok, mivel nem világos, hogy mit sikerül elérniük az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokon.

Ígéreteket már kaphattak, elvi megállapodásokat is köthettek, és ennek vélhetően része az is, hogy Ukrajna lemond a területei visszaszerzéséről, a NATO-tagságról, és jó eséllyel Zelenszkij elnökségéről is. De ezeket még át kell verekedni Kijeven és Európán is. A háború fenntartása azonban közvetlen érdeksérelmet nem jelent Oroszországnak, sőt, esélye lehet egy nagyobb győzelemre is. Az amerikaiak számára pedig úgy tűnik, a békénél is fontosabb, hogy minimálisra csökkentsék a részvételüket a konfliktusban, ha az mégis fennmaradna. Tehát nem elképzelhetetlen, hogy az orosz–amerikai kapcsolatok a háború lezárása nélkül is javulni kezdenek, de a teljes rendezés nehezen megvalósítható, ameddig tartanak a harcok, még akkor is, ha az Egyesült Államok szinte teljesen kiszállna a dologból

– fejtette ki Kosztur András.

Ugyanakkor kiemelte, hogy az oroszok számára a tárgyalások siettetése akkor éri meg, ha megfelelő ajánlatot kapnak garanciákkal, mivel vélhetően már nem bíznak annyira az amerikaiakban, hogy ígéretekre alapozva engedményeket tegyenek. A vezető kutató hozzátette, hogy az oroszok biztosan nem fogadnák el, ha az Egyesült Államok ki tudna szállni a konfliktusból, ők pedig bent ragadnának. A háború elhúzódása viszont legalább közvetett amerikai részvétel nélkül nehezen elképzelhető, és ez korlátokat szabna Washington és Moszkva összebékülésének is.

Ukrajna helyzetéről a vezető kutató azt mondta, hogy politikailag relatíve stabil, annak köszönhetően, hogy Volodimir Zelenszkij elnök jelentős hatalomkoncentrációt hajtott végre az elmúlt években, így nem sok komoly kihívója akad a rendszernek. A média nagyobbrészt ellenőrzött keretek között működik, a pártok jelentősége csökken, az oligarchák nagy része szankciók alatt áll, esetleg börtönben vagy emigrációban van, a hadsereg népszerű főparancsnokát, Valerij Zaluzsnijt pedig Londonba küldték nagykövetnek.

Kosztur András arra hívta fel a figyelmet, hogy

A fronton most lassabb az orosz előrenyomulás, mint néhány hónapja, de a tendenciák továbbra sem fordultak meg, Ukrajna területeket veszít, és nem látszik semmi, ami ezen fordíthatna. A vezető kutató szerint a legnagyobb problémát Kijev számára az emberi erő hiánya okozza, ami nemcsak a frontot teszi törékennyé, hanem az erőszakos sorozás miatt társadalmi elégedetlenséget is szül, a katonakötelesek bujkálása pedig fokozza a munkaerőhiányt.

Kosztur András úgy látja, egyre reálisabbnak tűnik, hogy Kijev és Moszkva is belemehet valamiféle tűzszünetbe, de korai lenne biztosra venni ezt. Kijev korlátozott fegyverszünetet akar – levegőben és vízen –, de ez Moszkvának nem érdeke a légi fölénye miatt. Az energetikai rendszerek elleni csapások kölcsönös felfüggesztéséről már korábban is tárgyaltak a felek – a tárgyalások a kurszki ukrán támadás miatt szakadtak meg –, így egy részleges megállapodás sem zárható ki első lépésként. A vezető kutató szerint az is valószínű, hogy a közeljövőben tárgyalásokra kerül sor az ukrán–orosz viszonylatban is, de hiába tűnik reménykeltőnek a helyzet, mindez még nagyon bizonytalan. Kosztur András hozzátette, hogy bármilyen előrehaladás esetén is törékeny a kapcsolat, ami bármikor az ellenkező irányba fordulhat.

„Éppen ez indokolja, hogy a felek szűkszavúak a tárgyalások alakulásával kapcsolatban, mivel a túl korán nyilvánosságra hozott megállapodások könnyen semmivé válhatnak, ha valamelyik fél számára belpolitikailag kedvezőtlenek lesznek” – mondta a vezető kutató.

Csak trükk az amerikai ijesztgetés?

A február 28-i félresikerült Trump–Zelenszkij-találkozó és annak következményei Kosztur András szerint valószínűleg újfent azt igazolták a világ számos országa számára, hogy a nyugati országokkal, köztük az Egyesült Államokkal szembeni egyoldalú elköteleződés nem vezet túl sok jóra.

A vezető kutató arra hívta fel a figyelmet, hogy a globális Dél államai emlékeznek még arra, milyen szerepet játszott az Egyesült Államok a háború folytatásában, amikor lehetőség lett volna annak lezárására.

Kosztur András szerint jellemző ilyen szempontból Lula da Silva brazil elnök nyilatkozata, aki groteszknek és példa nélkülinek nevezte a Fehér Házban történteket, és miközben Trump viselkedésére célzott bíráló megjegyzéseivel – ismert, hogy Trumpék Lula riválisát, Jair Bolsonarót támogatják –, azt mondta, most az európaiak is megtanulják a leckét. A brazil elnök ezzel arra utalhatott, hogy ő maga régóta a béketárgyalásokat szorgalmazta, míg az európaiak – az Egyesült Államokat követve – a háború folytatása mellett álltak, és most annak minden terhe és felelőssége a nyakukba szakadhat.

A vezető kutató rámutatott, hogy Kína is bírálta az amerikaiak és az európaiak kapcsolatát, miközben támogatta az amerikai–orosz közeledést. Ennek ellenére a trumpi külpolitikával szembeni lelkesedés világviszonylatban így sem tekinthető osztatlannak.

A Trump mellett álló techmilliárdos, Elon Musk felvetette, hogy az Egyesült Államoknak ki kellene lépnie a NATO-ból (és az ENSZ-ből). A Fehér Ház nem kommentálta a Tesla-vezér véleményét, ugyanakkor Európában komolyan számolnak annak lehetőségével, hogy az észak-atlanti szövetség összeomolhat.

A XXI. Század Intézet vezető kutatója úgy véli, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzetben nem lehet kizárni a NATO szétesését, és erre Európának fel kell készülnie.

Az új amerikai vezetés át akarja szervezni a nemzetközi kapcsolatrendszert, és a kétoldalú kapcsolatokat részesítik előnyben a multilaterális intézmények helyett, azonban ma még nem tudni, milyen messzire mennek el ebben. Könnyen lehet, hogy inkább ijesztgetés ez, amivel a NATO-tagoktól nagyobb engedelmességet, az ENSZ többi vezető államától és annak intézményeitől pedig együttműködési hajlandóságot próbálnak kicsikarni

– fogalmazott Kosztur András, hozzátéve, hogy egy ponton eljöhet az a pillanat, amikor be kell váltaniuk a fenyegetést, ha nem érnek célt, de vélhetően jelenleg még nem itt tart a helyzet.

Kosztur Andrást, a XXI. Század Intézet vezető kutatóját a Facebookon itt, a Telegramon pedig itt tudja követni. Legutóbb Vlagyimir Putyin és Donald Trump furcsa barátságáról kérdeztük szakértőnket, januárban pedig a nagyhatalmi törekvésekről és arról beszélgettünk, milyen tényezők befolyásolják a világ jövőjét.