Julian Assange miközben keményen harcol az átláthatóságért, saját szervezetének felépítését még közeli munkatársai is alig ismerik. Az érzékeny diktátorként viselkedő Assange nem tűri a kritikát, szeret csajozni, viszont nem magyarázza meg, miért kezdett el csak nagy médiaügyeket a nyilvánosságra hozni. A WikiLeaks másik ismert tagja, Daniel Domscheit-Berg szeptemberben kilépett, majd könyvet írt a WikiLeaksről és interjút adott az Indexnek. A könyv címe: WikiLeaks – A leleplezés. Hogyan működtettük a világ legveszélyesebb weboldalát.
Daniel Schmitt volt Julian Assange mellett a másik ismert arca a Wikileaksnek, de 2010 szeptemberében kilépett, mert csúnyán összekülönbözött Julian Assange-zsal, aki teljesen kisajátította magának a WikiLeakset. Daniel Schmitt kilépésekor a Spiegelnek elárulta igazi nevét, ami a Daniel Domscheit-Berg. A Schmittet egyébként a macskája után vette fel. Az 1978-ban született programozó és hacker 2007-ben ismerkedett meg Assange-zsal, majd két és fél évig Assange legközelebbi munkatársa volt úgy, hogy egy ideig párhuzamosan dolgozott normális munkahelyén is. Szeptemberi kilépése óta nem beszéltek, de azt látja, hogy Assange feléget maga körül mindent, korábbi munkatársai nem akarnak vele dolgozni.
Az egész világon február 11-én jelenik meg Domscheit-Berg könyve, ami szerinte nem botránykönyv a tavalyi év legnagyobb botrányait előrántó szervezetről, hanem inkább tisztázni szeretne ezt-azt. Nagyon sok pozitív történet van a könyvben, amiben néhány fiatal összefogva óriási dolgokat ért el, mondta Domscheit-Berg, aki kicsit úgy viselkedik, mint Bradley Manning amerikai katona, aki kiszivárogtatta a bagdadi helikopteres videót. Kilépése után Assange többször támadta nyilatkozataiban, ami nem volt fair, ezért magát is tisztázná, ez is egy indíték a könyvre. "Hat-hét könyv jelent meg a WikiLeaksről, de senki nem volt benne a szerzők közül, ezért lehet érdekes az én történetem megírása is." A könyvet előzetesen nem lehetett olvasni, később írunk róla.
A könyv legfontosabb motivációja, hogy míg Assange teljes nyilvánosságot vár el a kormányoktól és cégektől, addig a WikiLeaks egyáltalán nem átlátható, így a szerző most ez ellen tett. Dormscheit-Berg most átláthatóvá teszi ígérete szerint, bár például ő sem tudja a mai napig, hogyan alapult meg pontosan a WikiLeaks, ugyanazt ismétli, mint amit pár sorban erről a Wkipedia ír.
"Ha valakivel egy ilyen projektben együtt kell dolgozni, akkor a bizalom a legfontosabb, de az meg elveszett. A politikai különbség köztünk abból adódott, hogy a WikiLeaks politikai gépezet lett" - állítja a programozó, és emlékeztet arra, hogy a kezdeti célokkal szemben egy idő után csak a nagy ügyekkel foglalkoztak. Megszűntek információkat nyilvánossá tevő szervezet lenni, helyette a politikai napirendet akarták meghatározni, stratégiákat és médiakampányokat építettek erre. A rengeteg dokumentum között válogatni már önmagában is politikai döntések sorozata, de Assange-ot nem lehetett befolyásolni, ment a saját feje után.
A témák kiválasztását Assange irányította, a kritikát nem fogadta el, támadásnak vette. "Egy ilyen erővel rendelkező intézményt, mint a WikiLeaks, nem irányíthat egy ember" - tette hozzá. Emiatt például a kilépett szerző nem tudta pontosan kérdésünkre elmondani, hogy működik a WikiLeaks mint szervezet: "Minden Julianon múlik: ő dönti el, mikor és mit publikál, kivel dolgozik együtt. Ő az egyetlen diktátora ennek a projektnek". Assange a kilépése előtt például elérhetetlenné tette a wikileakses emailjét számára.
A WikiLeaks sokáig egy láthatatlan embereket foglalkoztató szervezetnek tűnt, ami mégis Assange személyes projektjévé vált. Túl sok helyen volt nagyon erős függőségi kapcsolat a személy és a szervezet között. "Nagyon sokáig jó munkakapcsolatunk volt, de Julian egyszercsak úgy érezte, ilyen bolsevik attitűddel, hogy csak róla szól a projekt. Mindenki akarta a forradalmat, mindenki tett is érte, de mégis ő akart dönteni mindenről, mintha csak ő ismerné a helyes irányt. Ekkor engem és néhány munkatársamat megfenyegetett, megpróbált félelmet kelteni bennünk."
Sok vita volt közöttük, hogy milyen információkat és hogyan tegyenek közzé. "Minden információnak nem kell hozzáférhetőnek lennie, mert érthető, ha a Coca Cola üzleti érdekeiből nem árulja el az összetevőit, de ha ugyanerről a kóláról kiderülne, hogy rákot okoz, akkor mindent meg kell tenni, hogy ne titkolózhassanak, hanem felfedjék az adatokat. A mindenkire vonatkozó gazdasági, politikai vagy kormányzati információkat közzé kell tenni, tudnunk kell minden információt és adatot, mert jogunk van hozzá."
Az ő személyes motivációja is ebből adódik, ami miatt egyfelől belépett a WikiLeaksbe, másfelől elindította az OpenLeakset: "A világ napról-napra egyre bonyolultabb, a globalizációban az információnak egyre nagyobb az értéke. A WikiLeaks egy jó platform lett volna arra, hogy megteremtsük a transzparenciát. Az információ erejét mindig éreztem, és állampolgárként jól informált akartam lenni." Ezért indította el OpenLeaks nevű szervezetét, ami eggyel visszalép a WikiLeakshez képest: nem küldözgetik a dokumentumokat, hanem lehetőséget adnak a forrásoknak, hogy feltöltsék őket az oldalukra, ahol pontosan meghatározhatják, milyen médiához vagy kormányzathoz nem köthető szervezethez juttatnák el dokumentumaikat. Sokkal átláthatóbbá teszi az intézményt, és nem engedi, hogy a politika kihasználja őket, mert Daniel Domscheit-Berg szerint ez volt az egyik legkomolyabb baja a WikiLeaksnek.
Domscheit-Berg a legfontosabbnak azt tartja, hogy lezajlott egy folyamat a világban az internet miatt: "A Facebook és a WikiLeaks is megteremtette a transzparenciát, mégsem ugyanarról szólnak. A Facebook a személy életét teszi nyitottá (kivel bulizol, miket lájkolsz), a WikiLeaks nem foglalkozik a személlyel."
A WikiLeaks Domscheit-Berg szerint nem lehet titkolózó, zárt szervezet, ráadásul Assange-nak sem szabadott volna összekevernie a magánéletével, ahogy azt tette. Ezért nemcsak a dokumentumok publikálását, hanem Assange bírósági ügyét is máshogy ítélték meg. Assange ellen azért adtak ki elfogatóparancsot, mert két nő is azt állította, hogy szexuálisan molesztálta őket Svédországban. A könyvben Domscheit-Berg leírja, hogy Assange hogyan vadászta a nőket. Például 2008-ban a Corvintetőn is, miután beabszintoztak a Global Voices rendezvény után. Egyébként ekkor a Soros György-féle Open Society Institute munkatársa felajánlotta anyagi támogatását a szervezetnek, de végül nem lett állítólag belőle semmi.
Domscheit-Bergnek nem tetszett, hogy ennél "az ügynél Assange a WikiLeaks mögé bújt, és azzal védekezett, hogy csak a szervezetet akarják támadni". Ha Svédországban történt valami, akkor elő kellene állni a vádnak valami bizonyítékkal, teszi hozzá. "Nem gondolom, hogy Julian megerőszakolt volna bárkit is. Legalábbis az alapján, amit én a nemi erőszak fogalmáról gondolok. Mielőbb tisztázni kell a történteket. Julian nem lehet érinthetetlen, ahogy az amerikai elnök vagy Berlusconi sem." A legprofibb lépés az lett volna, hogy Assange pár lépést visszalép a rivaldafényből: neki és a szervezetnek is jót tett volna.
Jó vagy rossz irányba halad a WikiLeaks? - tettük fel a kérdést. "Nem halad semerre jelenleg, de az semmiképpen sem jó irány, hogy miközben a nyílt adatokért és átláthatóságért harcol, saját szervezetét nem teszi átláthatóvá, és tevékenységét nem lehet kritizálni." Domscheit-Berg szerint már most látszik, óriási fekete piaca alakult ki a dokumentumoknak a WikiLeaks megjelenésével, ami igen veszélyes, mert a fontos dokumentumok eladhatóvá válnak, így a korrupció itt is megjelenhet. Az utóbbi időben az al-Dzsazíra is elkezdett szivárogtatni, az oroszoknál is létrejött egy Roszpil nevű oldal, ami a korrupciót felügyeli, miközben a háttérben természetesen minden dokumentumnak hirtelen komoly összegért megvásárolható értéke lett. Az Assange-nál lévő milliónyi dokumentum közül pedig nem tudni, mit és mikor tesz közzé.
Az interjú óta a WikiLeaks közleményben jelentette be, hogy jogi lépéseket terveznek Domscheit-Berg ellen és szabotázzsal vádolják. Könyvéből kiderül, hogy kifogásolta a szervezet pénzügyi gazdálkodását, és nem örült, hogy az amerikai hadsereg iraki működését kutató hírszerzőket nem fizették ki.