Tarr Béla, ahogy ezt a Sátántangó bizonyítani is fogja, Krasznahorkai László regénye miatt lett olyan monumentális. A Sátántangó 1985-ben jelent meg, és ha valaki kicsit otthonosabban mozog a magyar irodalomban, akkor tudhatja, ez egy kikerülhetetlen mű. Máshogy közelít a nyelvhez és a regényhez, mint Esterházy Péter és Nádas Péter, akiktől 1986-ban jelenik meg a Bevezetés a szépirodalomba és az Emlékiratok könyve.
A regény így indul (ráadásul ezzel a Kafkától vett mottóval: „Akkor úgy vétem el, hogy várom.”), érdemes olvasni közben, mi is így teszünk. Előfeltevésünk szerint hét és fél órás film alatt el lehet simán olvasni a könyvet:
"Egy október végi nap reggelén, nem sokkal azelőtt, hogy az irgalmatlanul hosszú őszi esők első cseppjei lehullottak a szikes, repedezett földre a telep nyugati oldalán (hogy aztán a bűzlő sártenger egészen az első fagyokig járhatatlanná tegye a dűlőutakat, s megközelíthetetlenné váljon a város is), Futaki arra ébredt, hogy harangszót hall. Legközelebb négy kilométerre délnyugatra, a régi Hochmeiss-dűlőben állt egy magányos kápolna, de ott nemhogy harang nem volt, még a torony is ledőlt a háború idején, a város még túl messze volt ahhoz, hogy onnan idáig bármi is elhallatsszon. S egyébként is: ezek a csengő-bongó, diadalmas hangok nem is távoli harangszóra emlékeztették, hanem úgy tűnt, mintha egészen közelről („Mintha a malom felől…”) sodorta volna őket erre a szél. Felkönyökölt a párnán, hogy kilásson a konyha egérlyuknyi ablakán, de a félig bepárásodott üvegen túl a pirkadat kékjében s az egyre halkuló harangzúgásban fürdő telep még néma volt és mozdulatlan: a túloldalon, az egymástól távol álló házak közül csupán a doktor lefüggönyözött ablakán szűrődött ki fény, onnan is csak azért, mert lakója már évek óta képtelen volt sötétben elaludni. Visszatartotta lélegzetét, hogy a harangzúgásapályban egyetlen félresodródó, zengő hangot se szalasszon el, mert tudni akarta, mi az igazság („Biztos alszol még, Futaki…”), s ehhez minden egyes hangra, ha mégoly árva is, szüksége volt."
Még soha nem látott Tarr Béla-filmet, sőt egy képkockát se? Látott, de nem élvezte vagy értette? Mi elvégezzünk ön helyett a nehezét, tartson velünk a reménytelenség sárral megágyazott útján, isten és szeretet nélkül, rengeteg szél- és esőgéppel. Készüljenek fel, mert ez bizony egy munkanap Tarr Bélával.
El tudják képzelni John Travoltát vagy Bruce Willist, ahogy jönnek a szélgéppel megvadított járásukkal? Tarantino istenien oldaná meg: a pénz és a szemétkedés köré szervezné, és teleírná dialógusokkal.
Csak ennyi. Estike ül és néz, nem mozdul. A kamera percekig veszi. A kép a film egyik plakátjáról is ismerős lehet.
Hátborzongatóan jó kép ez is, a doktoros mélypont után kezd megint megnyerni a film. Estike nyugodtan odaülhetbe Árvácska mellé.
Az eléggé aktívvá váló Facebook-csoportban kiakadtak, hogy megnézzük a Sátántangót. Mi szeretjük a filmet, ez van.
"Jónapot. Amit műveltek az indexen, az nem tisztelgés Tarr Béla életműve és jelesül a Sátántangó előtt, hanem egy rátok jellemző, jópofinak szánt, de lábszagú poénkodás. Egy film megtekintéáse nem teljesítménytúra. Ha nem akarjátok magatokat abszolút leégetni, bár szerintem már késő, szépen vegyétek ki a lemezt és kérjetek bocsánatot elsősorban az alkotótól és a szereplőktől. Enni, inni és szellemeskedni lehet úgy is, hogy közben nem unatkoztok ennyire látványosan. Amúgy egy könyvet sem 'kiolvasni' kell, hanem elolvasni."
Estike kezében Micur, a macska dorombol. Úgy látszik, ő nem olvasta a forgatókönyvet. Estike simogatja bő egy percig, aztán elkezdi dúdolni a Kiskacsa fürdiket.
Estike a doromboló cicával néz hosszan a kamerába. Félelmetes ez a Bók Erika, akinek ez volt az első filmszerepe, majd visszatért Miskolcra, később A londoni férfiban tűnt fel újra. Állítólag ennek a forgatásán, Korzikán látta először a Sátántangót. A torinói ló főszerepét is megkapta, szinte semmit sem változott az elmúlt évek során. Alig találni róla cikket, mi is csak ezt az egy róla szólót találtuk, amiből megtudtuk: “volt lovász Csömörön, dolgozott pékségben a Keleti pályaudvaron és éttermek konyháján. Gyermeket szült, kettőt.”
...már megnézhettük volna a Keresztapát.
Ez a rész híres arról, hogy egy macskát előbb csak hosszan kínoznak, majd meg is mérgezik. Akinek van egy kis szíve, annak lelkileg nagyon megterhelő az egész rész, a kilencéves Bók Erikával és szegény kis Micurral. A második mérföldkő, ha ezt is megnézi valaki, sztem már végignyomja az egész filmet.
Háziasított húsevő emlős a macskafélék családjból. A vadmacskától származik, amit körülbelül 9000 éve kezdtek el háziasítani a MEditerrán-medencében. Ügyes ragadozó, több mint ezer faj tekinthető a zsákmányának. Meglehetősen intelligens, de öntörvényűsége legendás.
Bók Erika megharagszik a macskára, mert beszart. Erősebb vagyok nálad - mondja a lány a cicának, akit elkezd dobálni, birkózik vele. Nagy-Britanniában emiatt a jelenet miatt nem akarták bemutatni a filmet, megkérték, hogy vágja ki, de nem tette mert volt állatorvos a forgatáson. Az Álszent című filmben Toepler Zoltánékat is macskakínzással vádolták. Sőt Csáth Géza óta a magyar kultúra fontos metaforája a macskakínzás, filmben a Szász János rendezte A Wittman fiúkban lehet látni.
A film híres sokkoló jelenete. A macska bepiszkított a házba, ezért Estike megbünteti. Először megkínozza úgy, hogy lefogja az állatot, és elkezd hemperegni, birkózni vele. A macska morog, nyávog, lesunyja füleit. „Erősebb vagyok nálad” – mondja Estike Micurnak.
A forgatáson állatorvos felügyelt a macska egészségére. Aztán az állatot Tarr maga mellé vette, nevelte, sajátjaként szerette. Kedves tőle.
...már megnézhettük volna A Gyűrűk Ura: A Gyűrű szövetsége moziváltozatát.
Elég nagy botrány volt belőle az Álszent című film után.
Estikének nem volt elég a birkózás. Patkánymérget szerez és elkeveri tejjel.
Estike megitatja Micurral a mérgezett tejet.
Estike megitatja a patkánymérget a cicával, egyetlen hosszú jelenetben látjuk, ahogy a cica meghal. Ezt se nézze, akinek nem erős az idegrendszere.
Micur csendben kimúlt, Estike nézi a döglött állatot.
Estike lecsekkolja a pénzfa helyét, de csak egy üres gödröt talál.
Estike Sanyinál reklamál, de ő röhögve elhajtja. („Na, most ki az erősebb?” – kérdezi Micur szelleme röhögve a mennyországból.)
"Ekkoriban két saját macskánk volt. Ezt a macskát máshonnan hoztuk a forgatásra, két hónapig gyakorolta a hempergést. A macska és Erika is megszokta ezt. A jelenet forgatására csendben kijött a házi állatorvosom, beadta az altatót, majd a jelenet forgatása után az egész stáb néma csendben várta, hogy felébredjen a cica. Utána visszavittük a gazdájának semmi baja nem volt."
"Gondoltam megosztok egy közérdekű információt a Tarr-filmekkel
kapcsolatban. A Cirko-Gejzír moziban minden év december elején
Tarr-napokat tartanak. Ez annyit tesz, hogy egy hét alatt az összes
filmjét levetítik a Családi tűzfészektől a Sátántangón át a Torinói
lóig. Aki esetleg moziban szeretné látni ezeket, azoknak ez esetleg
hasznosnak bizonyulhat. További jó szórakozást a filmhez!
Ja, és a macskát nem ölték meg, Tarr házi kedvence lett a forgatás után."
Az elszontyolodott Estike a telepen kószálva a kocsmánál köt ki. Benéz az ablakon, bent hatan táncolnak esetlenül, egyikük a tangóharmonikás, aki a zenét adja.
A Balatont nagyon bírom, de azért ennek a filmnek a soundtrackjét nem venném meg.
Jön a doktor a sötétben, Estike odarohan hozzá: „Doktor bácsi, doktor bácsi!” Ezt a jelenetet láttuk nemrég, a doktor elesik, majd elzavarja Estikét.
Estike útnak indul a sötétben. Szemből látjuk, majd vált a kép, hirtelen már nappal bandukol, hóna alatt a döglött macskával. Patkányméreg is van nála.
Hosszan megy. Nagyon hosszan megy. Nincs rá szavunk, olyan hosszan.
Estike leheveredik a fűbe Micur teteme mellé és megmérgezi magát. A kislány meghal – szép csendben, úgy, mint Micur.
...már megnézhettük volna A Gyűrűk Ura: A Gyűrű szövetsége rendezői változatát.