Gondoltunk egyet, és úgy döntöttünk, minden fontos kérdésnél megkérdezzük a rendezőt, hogy miért úgy volt a filmben, ahogy. Rendezői kommentár tehát innentől: "Hat és fél perces jelenet. A regényben nem jönnek ki a tehenek. Előre tudom, hogy a film hogyan fog kinézni. Azt egyszerűen tudni kell. Az a jelenet hajnalban lett felvéve, és ahhoz egy ilyen hosszú fahrtot felépíteni kb. öt óra munka. Előre kell tudnod mindent, mert éjszaka felépítik, hogy amikor a hajnal megérkezik, minden készen álljon. Maximum háromnegyed óránk volt, ott már nem volt kecmec. A Sátántangót végig alkonyban vagy hajnalban forgattuk. Volt, hogy megszívtuk, mert ültünk Tukán, a forgatás helyszínén, és az egész országban esett az eső, csak nálunk sütött az Alföldön a nap. Ekkor találta ki a stáb, hogy Tuka a magyar riviéra. Sehol nem sütött, csak nálunk."
Még soha nem látott Tarr Béla-filmet, sőt egy képkockát se? Látott, de nem élvezte vagy értette? Mi elvégezzünk ön helyett a nehezét, tartson velünk a reménytelenség sárral megágyazott útján, isten és szeretet nélkül, rengeteg szél- és esőgéppel. Készüljenek fel, mert ez bizony egy munkanap Tarr Bélával.
Itt jelezzük, hogy a könyvvel nagyon kényelmesen lehet közben haladni. Béla kevés dolgot hagyott ki, és eddig keveset tett hozzá a regényhez. Ami jól működik, azt felesleges öszezavarni.
Lenyomtunk együtt két órát, lehet kérdezni. Hogy bírjuk, mikor megyünk wc-re, mi a szerepe a hosszú snitteknek mint ontológiai magyarázatoknak, esetleg Irimiás karakterének elemzése érdekli? Nem biztos, hogy tudunk, de megpróbálunk válaszolni. A nevünkre klikkolva már írhatja is a levelet.
A doki mégis elindult a nagy esőben. A telep kocsmájában emberek mulatnak, harmonikaszó szűrődik ki. A félkegyelmű Estike rohan a doktorhoz a sötétben „Doktor bácsi, doktor bácsi!” kiáltásokkal. A doktor elesik és durván elzavarja Estikét.
Bók Erika feltűnik, szerepe Estike, a kislány. 2011-ben A torinói lóban is szerepel, nincs sokkal több szövege, viszont ügyesen öltözteti napról napra Derzsi Jánost, filmbeli apját. Ennek örömére a doktor egy óriásit esik a sárban, a lámpafény alá.
A doktor elhagyja a tanyát, a szintén úton levő Kelemen húzza fel maga mellé a szekerére. Egy ideig most nem látjuk a jó doktort.
A tehetséges filmes, Madarász Isti most olvas minket a frankfurti repülőtéren, mire leszáll Pesten, mi még mindig nézzük a tangót. Itt jeleznénk, hogy pálinkát kérünk.
Végére értünk az első lemeznek, engedélyeztünk magunknak tíz perc szünetet. Sajtos tallért eszünk bort iszunk. Én még facebookoztam is egyet, de Valuska felháborodott ezen.
Melletted operatőrnek lenni könnyű?
A szakmai tudás maximumával kell rendelkezni. Meg kell tanulni egy ilyen 6-8 perces jelenet alatt iszonyú sok kompozíciót, pozíciót, hova kell begurulni, milyen magasságban.
Mennyire hagyod szabadon az operatőrödet gondolkodni és dolgozni?
Nem nagyon. Nem lehet. Van egy koreográfiája ennek, és azt nem lehet megbillenteni. Az operatőr elmondhatja, hogy milyen ötlete van. Egyfelől autokrata vagyok, másfelől nyitottnak kell lennem, mert ő látja, ő érzi, mit bír megcsinálni. Mindig figyelni kell, hol van a teljesítóképesség határa.
Az emlékek szökőkútként bugyognak fel a nézőkben, Zsolt is elmesélte az ő sátántangózását:
"Még valamikor '95-ben Székesfehérváron volt alkalmam végigülni az alkotást... Állítólag kétszer horkoltam bele, de a körülöttem ülők szerint a történet fonalát így sem veszíthettem el."
A maga nemében egyedi, de még egy digitálisan újrakevert verzió kedvéért sem ülném végig mégegyszer.
Nem lesz.
Van olyan guinness rekord, hogy folyamatos Sátántangó nézés? hányszor tudnátok megnézni egymás után? Üdv: Norbert Kedves Norbert, először ezen legyünk túl. üdv: vl
Telepi kocsma, Kerekes iszik. Pálinkát, naná. Először úgy tűnik, monologizál, aztán kiderül, hogy a Kocsmárossal beszélget.
Szita Péter is írt nekünk, ő is Béla-maradékból dolgozott (de ki még?):
"Nekem is jutott Tarr Béla felhasználatlan tekercsiből, csak nem Sátántagó, hanem a Weckmeister forgatásáról. Nem filmeztem, hanem bekazettáztam és fényképeztem rá. A legjobb FF képeim készültek arra."
A Rotten Tomatoeson tökéletesre értékelte a kritikai konszenzus a filmet.
Az IMDb-n 8,6-on áll.
Kelemen megérkezik a hírrel, hogy jönnek Irimiásék. Tökrészeg ő is.
A kocsmáros bizony Kamondi Zoltán. És Kamondi néz, hosszan, mélyen, férfiasan, csalódottan, hitetlenül.
Kamondi híres filmrendező és Tarr-színész. Főleg előbbi miatt ismerjük. Legjobb filmje a Kísértések, híres Az alkimista és a szűzzel lett, míg legnagyobb vállalása a Dolina - Az érsek látogatása volt.
"Nem éreztem hosszúnak, vannak stációi, amiket meg kell éreznünk, értenünk. Ír, pálinkát iszik, majd megint ír, megint iszik."
A kocsmáros szerepében Kamondi Zoltán filmrendező – hajjal! Érdekes megfigyelni, kikkel dolgozik Tarr Béla: Irimiás szerepében Víg Mihály zeneszerző, Petrinát dr Horváth Putyi játssza, nevezzük most őt is filmrendezőnek, Schmidt szerepében Lugossy Laca képzőművész. Profi színésznek tulajdonképpen Székely B. Miklóst és a Derzsi Jánost lehet tekinteni, a többiek vagy amatőrök, vagy más foglalkozást űző művészek.
"Béla elképzelése szerint filmjeit - a hatás átélése miatt - nem DVD-ről, TV-n kell nézni, hanem moziban, és a "blogolás" akaratlanul is kizökkenti az embert a sáros földről a bitek és elektronok XXI. századi valóságába" - írja Pákozdi Attila nekünk, miközben figyelmeztet minket.
Kizökkent, de ébren tart, mi így válaszolunk közösen.
Kelemen jó arc, előbb perel egyet Halicsnéval („drótboszorkány”, ahogy ő nevezi), aztán az óra ketyegésének ritmusára billegteti a fröcsöspoharát, és levonja a konzekvenciát: „A teremtés, az egy fröccs.”
A kocsmában több fontos megállapítást is tesznek, kettőt kiemeltünk okulásul:
"Nem vagyok rózsabimbó a maga pöttyös seggén."
"Nem teremtés, fröccs. A teremtés, az egy fröccs."
Ennél jobb mondatok nem kellenek.
Kelemenék arról vitatkoznak, hogy tényleg jönnek-e Irimiásék, de a kamera már percek óta Schmidtné arcát mutatja közelről. Fásult, reménytelen arc.
Schmidtné szobra hirtelen megelevenedik: „Mi ez a szag? Az előbb ez még nem volt...”
A szaghallucináció vagy fantozmia elsősorban pszichiátriai és idegrendszeri betegségekben alakul ki, például depresszióban skizofréniában és Allzheimer-kórban. Az agydaganat egyik első jele is szaghallucináció lehet.
A kocsmajelenetben állítólag tényleg mindenki részeg volt. Ez látszik is az üveges, kocsonyás szemeken, illetve az elképesztő atmoszférán.
A Sátántangó az a regény, amit nem érdemes a magyar szakos bölcsészeknek olvasás helyett filmadaptációban feldolgozniuk, egyszerűen nem éri meg. Gyorsabban ledarálja az ember a könyvet. Egyébként meg hiperrealista, minden rezdülés benne van.
Sanyi és Estike kisétált egy ritkás erdőszélre, hogy elássák Estike összegyűjtögetett pénzét. Sanyi azzal eteti Estikét, hogy pénzfát ültetnek, de valójában csúnyán átvágja őt, pedig a saját húga.
A pénzt elásó Horgas Sanyit és Estikét követjük steadycammel. Elképzelni is borzasztó – tudjuk, mert elképzeltük – a Sátántangó forgatását, ami több évig tartott, mert a megfelelő sármennyiség csak tavasszal és ősszel volt elérhető. Ilyen talajviszonyok között kellett a stábnak hosszúbeállításokkal dolgoznia. Ezek közül az egyik nagyon kemény az, amikor a doktor bemegy a malomba a Horgas lányokhoz: be a malomba, fel a lépcsőn, végül a tűz körül álló lányok arcán állunk meg, mármint a kamera. A pusztában sem lehet könnyű menni a két szereplő után, bólogat is a kamera rendesen, de írjuk fel és jegyezzük meg a steadycam operatőr nevét: Nyerges Tamás.