A szakmai bizottság javaslata ellenére nyerte el Nemcsák Károly 2011 nyarán a József Attila Színház igazgatói posztját. Az újonnan kinevezett igazgató akkor, és azóta sem hozta nyilvánosságra pályázatát, ami a Fővárosi Önkormányzat szerint nem minősül közérdekű adatnak. Az Index pert indított a pályázat és a szakmai bizottsági ülés jegyzőkönyvének megtekintéséért, amit 2011 decemberében első fokon, most pedig másodfokon is megnyert. A nyilvánosságra került pályázatból és a szakmai bizottság ülésének jegyzőkönyvéből kiderül, hogy mit ígért Nemcsák, és megnéztük, mi valósult meg ebből egy év alatt.
Nemcsák Károlyt kinevezése után többen meggyanúsították azzal, hogy tulajdonképpen beviszi a családját a József Attila Színházba. A pályázatok véleményezésére felkért szakmai bizottsági ülés jegyzőkönyve szerint ettől a bizottság is tartott, sőt aggódtak, hogy Nemcsák pusztán egy, a saját családi vállalkozásaival átszőtt befogadó színházat hozna létre a József Attilában. Egy olyan bulvárjellegű „hakniszínházat”, amelyből amúgy is van elég Budapesten, így közpénzből nem biztos, hogy érdemes rá áldozni. A szakmai bizottság szerint a családi kapcsolatok ennyire „szemérmetlen” előtérbe helyezése egy pályázatban „kínos”, és nem csak morálisan vet fel kérdéseket, hanem az egyik bíráló szerint talán jogilag is. Aggodalmukat fejezték ki, hogy tulajdonképpen nem történne más, mint a családi vállalkozásként működtetett Turay Ida Színház beköltöztetése a József Attilába.
Nemcsák pályázatát olvasva egyértelműen kiderül, hogy nem akart nagyban eltérni a József Attila Színház addigi profiljától, mert szerinte a „közönséget nem lehet egy 180 fokos fordulattal megerőszakolni”. Feladatának tekintette a „neoliberális rombolás” kárainak helyreállítását és a nemzeti értékek előtérbe helyezését – mindezt a Fidesz Minőség a kultúrában című dolgozatára hivatkozva. Nemcsák fontosnak tartotta, hogy a József Attila bemutatkozási lehetőséget biztosítson a határon túli színházaknak, és befogadó színházként a vidéki színházak előadásainak befogadását is tervezte.
Pályázata ugyanakkor ezeken kívül kevés konkrétumot tartalmaz, és inkább idézetekkel teletűzdelt általánosításokra hagyatkozik. Mint azt az egyik bizottsági tag megjegyzi: „Ennyire ambíciótlan színházi pályázatot régen olvasott”. A pályázat nem jelöl ki konkrét célközönséget sem, míg egyik oldalon a „békebeli” polgári közönség visszahozására áhítozik, a másikon mindenki színháza kíván lenni. Elképzelése szerint a „népszínházi modellt” kívánja követni, mert bár a „kísérletezés izgalmas feladat”, de nem határozhatja meg a műsortervet, amit szerinte előre felsorolni „felesleges lenne, hisz akkor az csak egy ötletelés”.
Pályázata szerint a gyerekek felé szeretett volna nyitni, növelni a gyerek- és ifjúsági előadások számát, míg Horgas Péter és a szintén pályázó Koltay Gábor (a színház akkori megbízott vezetője) inkább azt tartotta fontosnak, hogy új közönségrétegek is felfedezzék maguknak a József Attilát, és az intézmény ki tudjon lépni az angyalföldi színház szerepéből. Horgas Péter szeretett volna elmozdulni a színháztól egy kicsit a közösségi tér irányába is, a színház profil megtartása mellett egyéb rendezvényeket, kiállításokat is tervezett. Egy 24 órás színházban gondolkodott, kifejezetten megcélozva a 30 év alatti és a fogyatékkal élő közönséget is. (Jelenleg igen kevés az akadálymentesített előadás, és ez nem csak a kerekesszékeseknek jelent nehézséget. A vakoknak narrációra, a nagyothallóknak pedig jeltolmácsra is szükségük volna a színházakban). Koltay Gábor pedig, akit a társulat egyébként támogatott, szerette volna a szinte teljesen elsorvadt stúdiószínházat feléleszteni, oda rangos rendezőket hívni.
A szakmai bizottság szerint (amelynek tagjai Őze Áron, Bagó Bertalan, Menczer Jánor és Radnai Annamária voltak) ha a főváros valóban színházat akar csinálni, akkor egy megújult, friss, nagyon izgalmas és érdekes színház jöhetett volna létre Horgas vezetésével, és „gazdaságilag is az ő pályázata tartalmazta a legtöbb alternatívát.” Horgas Péter végzettségében biztosítékot láttak arra is, hogy az igen leromlott állapotban lévő épülettel tud majd mit kezdeni, (még arra is volt elképzelése, hogy esetleg a metróalagút hőjével fűtené a felújított színházat), míg ha Nemcsák terve valósulna meg, szerintük a színház öt év múlva használhatatlan lesz. A szakmai bizottság némely tagja egyértelműen kimondta, hogy „Nemcsákot nincs értelme megválasztani, mert nem színházat akar csinálni”, ha pedig az önkormányzat pusztán az épületet akarja hasznosítani, annak jövedelmezőbb módja is van.
A szavazáson öt szavazat érkezet Horgasra, és mindössze kettő Nemcsákra (a szakmai bizottság mindegyik tagja Horgast támogatta). A negyedik pályázó, Harsányi Gábor pályázata a jelenlévők szerint nem ütötte meg azt a színvonalat, hogy érdemes legyen róla beszélni, Koltay Gábornál pedig a közte és a főpolgármester között kialakult konfliktustól féltek. (Koltay ugyanis a társulat számos tagjával szerződést kötött, és elkezdte árulni a bérleteket a következő évadra, amihez Tarlós István főpolgármester szerint megbízott vezetőként nem lett volna joga).
Ezzel együtt a bizottság tagjai azt is elismerték, hogy bár Horgas Péter terve ambiciózus és színvonalas, nem tudják megítélni, hogy mennyi az anyagi kockázata. Mint ismert, a színház igen jelentős, mintegy 120 millió forintos adósságot halmozott fel, a főváros ezért is vonta meg tőle a támogatás kétharmadát. A József Attila színháznak így tehát egy igen szűk költségvetéssel, egy borzasztóan rossz állapotú épületben kell valahogy evickélnie a túlélésért. A szakmai bizottság akkori szavait idézve: „vesztenivalója a színháznak már kevés van, de ha Horgas Péter terve bejön, egy teljesen egyedülálló hely jöhetne létre, amilyen még nincs a városban.”
A szakmai bizottság kiemelte, egy új típusú színház létrehozása nemcsak szakmailag lenne fontos, hanem a közönség miatt is. Hiszen azért üres a budapesti színházak fele, mert túlságosan egyformák, és mind „ugyanarra a nézőcsoportra apellál”. A bizottsági meghallgatáson Horgas Péter is azt mondta, hogy a József Attila eddigi profiljához szokott nézők „hasonló típusú színházakat viszonylag könnyen találhatnának maguknak”, így nem lenne nagy törés a más rétegek felé való nyitás.
A szavazás után a Nemzeti Erőforrás Minisztérium minisztere képviseletében jelen lévő Szakonyi Zsófia egyértelművé tette, hogy a minisztérium Nemcsák Károly pályázatát támogatja, mert arra van pénz, és a befogadó színház tűnik reálisnak. Ráadásul szerintük nem lehet EU-s pályázatokból felújítani a színházat, ahogyan azt Horgas képzelte. Hozzátette, amit Nemcsák is kiemelt dolgozatában, hogy a József Attilának van egy kialakult angyalföldi közönségrétege, ami nem biztos, hogy vevő lenne Horgas elképzelésére. Ez a felfogás egyébként egybevág azzal, amit a színház például a Wikipédián keresztül kommunikál magáról, miszerint „a színház közönsége a középosztályból szerveződik: boltos, tisztviselő, sofőr, nem elit értelmiségiek, hanem kisemberek. Ez a közönség munka után elsősorban szórakozni akar, szereti az olyan darabokat, amelyek nem túl bonyolultak, de nem is túl könnyűek.”
A szakmai bizottság szerint azonban a metrónak hála a József Attilába már rég nem csak a kerületből járnak az emberek, és a lakosság is folyamatosan cserélődik. Figyelmeztetett a szakmai bizottság arra is, hogy a befogadó színház működtetése sem túl gazdaságos, hiszen az előadást ide kell szállítani, a színészeket napokra el kell valahol helyezni. Emellett kiemelték, hogy Nemcsák az amúgy is foglalkoztatott Turay Idá-s színészeket alkalmazná, „míg másik 25 embert szélnek eresztene, így fokozná a szakmán belül a munkanélküliséget”.
A munkáltató képviseletében megjelent elnök már a bizottsági meghallgatások előtt kifejtette: megérti, ha művészileg a többi pályázat elfogadhatóbb, de szerintük vagy Nemcsák, vagy pedig bezár a színház. A szakmai bizottság tagjai ezután nem értették, hogy ha már döntöttek, akkor miért is vannak ők itt. Emellett felrótták a fenntartónak, hogy ha befogadó színházat akar, miért nem olyan pályázatot ír ki. És akkor meg lehetett volna nézni, hogy azon belül ki tud a legszínesebb tervet összehozni.
Nemcsák nem árult zsákbamacskát, pályázatában nem titkolta, hogy a befogadó színház jelleget kívánja erősíteni, leginkább anyagi okok miatt. Nyíltan beszélt arról is, hogy szerinte szoros kapcsolatát a Turay Ida és a Soproni Petőfi Színházzal „botorság lenne nem kihasználni”. (A pályázat kiírásának idején a soproni színháznak Nemcsák felesége, a Turay Ida magánszínháznak pedig még mindig feleségének a lánya az igazgatója.) Amikor a szakmai bizottság megkérdezte tőle, hogy hogy nem fél-e hogy „támadási felületet fog adni” szoros kapcsolata az említett színházakkal, azt válaszolta, hogy nem tart ettől, és szerinte „természetes, hogy tőlük kér segítséget”. Hiszen egyelőre nincs pénz új bemutatókra, és a színház túlélését és az adósság kezelését így tartja kivitelezhetőnek.
Úgy vélte, ha az adósság rendeződik, fokozatosan el lehet hagyni a vendégelőadásokat, és a saját bemutatókra koncentrálni. (Ugyanakkor, mint azt a szakmai bizottság egyik tagja megjegyezte, azokból az előadásokból, amit Nemcsák sajátként tervez „Dunát lehet rekeszteni.”) Másfél év távlatából szemlélve a József Attila színházban nagyjából azt valósult meg, amitől a szakmai bizottság tartott: egy Nemcsák Károly családjának érdekeltségeibe tartozó vállalkozásokkal átszőtt, bulvárprofilú teátrum.
Nemcsák felesége, Darvasi Ilona időközben lemondott a Soproni Petőfi Színház vezetéséről, a hivatalos indoklás szerint azért, mert nem hosszabbították meg Huszti Péter művészeti vezető szerződését, de kinevezése pár hónap múlva amúgy is lejárt volna. De a színházban régebben játszott darabok, illetve a Turay Ida Színház darabjai folyamatosan feltűnnek a József Attila palettáján. A Mici néni két élete, a Doktor úr, a Balfácánt vacsorára, az Indul a bakterház, a Hajmeresztő, a Mária főhadnagy mind fel van tüntetve a Turay Ida és a József Attila repertoárjában is.
A friss bemutatóként beharangozott Édes fiaim ugyanezzel a szereposztással és szintén Kerényi Imre rendezésében ment Sopronban is. Szintén friss bemutatóként hirdeti a József Attila Paul Portner Hajmeresztő című bűnügyi társasjátékát, és így tett tavaly márciusban a Turay Ida színház is: az ő honlapjukon ugyanis a darab ugyanezzel a szereposztással úgy szerepel, mint a Turay Ida Színház előadása. Így kissé nehézkes a magánkézben lévő Turay Ida és közpénzből működő József Attila színház elkülönítése.
Nem maradnak bemutató nélkül a József Attila színház nézői márciusban sem, a honlap szerint ugyanis már folyik az Anconai szerelmesek próbája. Szintén erre a darabra invitálja a nézőit a Turay Ida színház, szerintük ugyanis ez az ő bemutatójuk lesz 2013 márciusában.
Volt saját bemutatója is idén a József Attila Színháznak, mégpedig Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabja, főszerepben a színházigazgató Nemcsák Károllyal. Ez sem teljesen a semmiből született, a rendező, Kerényi Imre élete során többször megrendezte már ezt a darabot, és a legjobb Trianonról született műnek tarja. A darab Nemcsák Károlynak is a szívügye, hiszen már a pályázatában is megemlítette, hogy mindenképpen tervezi a bemutatóját. (2012. június 4-én, a nemzeti összetartozás napját ennek a darabnak a zártkörű díszelőadása zárta a József Attila Színházban.)
Kerényi Imrét egyébként Nemcsák a pályázatában is sokat emlegeti, művészeti kérdésekben tanácsadóként kíván rá támaszkodni. Kerényi mellett Huszti Pétert, Böhm Györgyöt és Csiszár Imrét nevezi meg lehetséges rendezőként, míg Horgas Péter mellett többek között Asher Tamás, Dömötör András, Gárdos Péter, Jancsó Miklós, Schilling Árpád, Szinetár Miklós, Jordán Tamás, Kovalik Balázs, Valló Péter tett szándéknyilatkozatot.
Szintén az idei évad bemutatója az Egy szerelem három éjszkája című darab, mely szintén futott már a soproni színházban is az előző évadban – itt fel is van tüntetve, hogy a darabot a Soproni Petőfi Színházzal együttműködésben viszik színre. Szintén a soproni színházból importált darab a Kései találkozás, és A magányos cédrus is ment már a Tháliában. Összességében végignézve a József Attila Színház februári műsorát, a legtöbb sajátként meghirdetett darab köthető a Turay Ida színházhoz, vagy ment már előzőleg Sopronban.
Vannak persze kivételek, például a Sóska, sültkrumpli című, szintén nem túl friss darab, Sas Tamás rendezésében. Ennek egyik főszereplője szintén Nemcsák Károly. Két tényleges, saját bemutató volt tehát ebben az évadban, a Feketeszárú cseresznye és a most februárban bemutatott Nagymama. A Hunyadi-darab egyébként, a szakmai bizottság félelmeit igazolva, nem lett kifejezetten közönségsiker. Októberben volt a bemutatója, de februárban már csak egy alkalommal van műsoron, és az előadás előtt pár nappal még a nézőtér fele üres. Így valószínűleg valóban nem térül meg az a 15-20 millió forint, amennyibe Nemcsák szerint egy új bemutató kerül.
Kiemelten fontosnak tartotta Nemcsák a pályázatában a gyerekek felé való nyitást, és tény hogy gyerekelőadásokban bővelkedik a József Attila. A jegyeladásokat nézve ezek népszerűek és olcsók, sőt a gyermekbérlet program is beindult. Új bemutatóra azonban az elmúlt két évadban nem került sor: az Angyalföldön játszott Holle anyó, az Óz, a Suszter manói, a Betlehem csillaga és a Péter és a farkas mind szerepel a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színház repertoárjában is.
A velük való szoros együttműködést már pályázatában is tervezte Nemcsák, valószínűleg azért, mert ennek ugyanaz a Szemiramisz nevű műsorszervező iroda az üzemeltetője, mint a Turay Ida Színháznak, a családi kapcsolat tehát itt is egyértelmű.
Megvalósult a határon túli színházak bemutatkozásának a lehetősége, (ami a pályázati kiírásban egyébként kitétel volt), jelenleg havonta más határon túli magyar színház vendégeskedik a József Attilában. Be tudott mutatkozni pesti közönség előtt többek között a komáromi és a kassai magyar színház is. Egyelőre nem nagyon valósult meg azonban a vidéki előadások befogadása, pedig Nemcsák pályázatához erre vonatkozólag számos szándéknyilatkozatot is csatolt.
Az egri Gárdonyi Géza színház igazgatója például öt darabot is felajánlott Nemcsáknak, (köztük például a Sóska, sültkrumplit, mégsem az egri változatot hozták el, hanem azt, amiben Nemcsák is játszik.) De kifejezte együttműködését a miskolci színház és a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója is, valamint reménykedett az együttműködésben a tatabányai színház igazgatója. Nemcsáknak tehát lett volna miből válogatnia, ha valóban vidéki produkciók érvényesülését szerette volna elősegíteni.
Nemcsák a pályázatában egy egész oldalt szentel az akkori megbízott vezető (és másik pályázó Koltay Gábor), kritizálására, munkáját ámokfutásnak, a főváros vezetése felé való megnyilvánulásait provokációnak nevezve. A bizottsági meghallgatáson nem adott konkrét választ arra, hogy miben különbözne a József Attila más, hasonló profilú színházakról, nem fejtette ki elképzelését az épület állagának a megőrzésével kapcsolatban (mivel annak felújítása szerinte „nem a pályázó kompetenciája”) és nyíltan nem válaszolt arra a kérdésére sem, hogy meg kívánja-e tartani a színház társulatát. Míg a jelenlegi társulat sorsára pályázatában nem nagyon tért ki, név szerint megnevezte azokat a színészeket, akik vendégszerepelnének a József Attilában. Ezen színészek mindegyike kivétel nélkül szerepel a Turay Ida társulati tagjai között is.