"Milyen érzés Simin Cowell seggében turkálni?" kérdezte a hasbeszélő Steve Hewlettől, akinek a kezén egy Simon Cowellt formázó bábu ült.

Jordan nagyjából annyira érdekes énekes, mint Vastag Csaba, ez nem lesz elég az Attraction leveréséhez.

Jordan O'Keefe semmi különöset nem tud felmutatni az egzotikus, hipervidám kiscsajok és az elképesztő hasbeszélő szám után. Persze a női szíveket biztosan megolvasztja a dala, de azt akár Jimmy fia Krisztián is előadhatná egy akusztikus gitárral a hóna alatt.

Észak-Írországból érkezett, az apját nagyon szereti, és halkan énekelget, a haja olyan, mint Christiano Ronaldóé egy rosszabb reggelen. A hangja megremeg, de a zsűri nőtagjai már könnyeznek. A színpadkép puritán, semmi giccs, csak bugyinedvesítés.

Mindent, de tényleg mindent az egekbe dícsérnek. Az ír srác szerintük brilliáns, kész a sztárságra, stb. stb. Szerintem meg egyáltalán nem. Persze én nem tudok se gitározni, se fejen pörögve popslágereket énekelni.

Nahát, nemcsak a magyar Voice-ban mindanak faszságokat a zsűritagok. Senki nem vesz már lemezt vagy CD-t, letöltés van. Simon szerint nagy jövő áll a csávó előtt - a műsor eddigi kiadásaiban azok, akik nem nyertek, kevés kivétellel (Susan Boyle) semmire nem vitték, szóval erről ennyit.

Fade out - fade in. A sötétségbe megy és a sötétsgéből bukkan fel a döntő minden résztvevője. Mármint nem képletesen, hanem szó szerint: minden bemutatkozó kisfilm így vágja egymásra a versenyzők mondatait és legjobb pillanataikat a műsor előző adásaiból.

Egy egyszerű trükk, amitől még a leghétköznapi mondatok is érzelemmel telnek meg. Én például szeretem a csokit, gyakran mondogatom is, mégse érdekel senkit se. De képzeljük el, ahogy egy fiatal, elkenődött sminkű lány felénk fordul a tévében is egyenesen a szemünkbe mondja, hogy szeretem a csokit. Majd a kép elsötétedik, hogy amikor újra kivilágosodik, ugyanazt a lányt lássuk már közelebbről, a szemeibe csillognak, és azt rebegi a a kamerába, hogy mindig is szerettem.

Ugye milyen hatásos? Na így játszik az idegszálainkkal, és persze a könnyzacskóinkkal az ITV stábja.

Nem bírjuk ki az ex-Hip Hop Boyz-tag nélkül, ezért most meghallgatjuk az egyik régi slágerét:

Az eddigi hat Britain's Got Talentben a nyertes a döntő első 5 fellépőjéből került ki. Az Attractionnek se híre se hamva egyelőre. NYOMJÁK A MAGYAROKAT!

Kurva jó kémes-hidegháborús krimi az FX-től, kellene itthonra is.

A döntő egyik 11 éves résztvevőjének tényleg jó hangja van, ha olyan jó lesz ma is, mint ebben a videóban, aggódhatunk. A neve messze a lagfaszább a mezőnyben.

Komolyan, 20 éven felüli előadót eddig nem is láttunk a színpadon. A következő fellépő is egy énekeslány, a búgó hangú Alexandra. Egész jól énekel egy popslágert, aminek most nem jut eszembe a címe. Talán Mariah Carrey?

Ilyen mélyen 11 éávesen nem lehet kezdeni az előadást. Aztán lábra kap a produkció, és máris jobban szól sőt, nagyon is, a kislánynak olyan hangja van, mint a fiatal Whitney Houstonnak volt. Az este eddigi legjobb produkciója.

A zsűri szerint úgy, mint egy kis angyalka, egy gigamega őstehetség. Tapsvihar, fütty, áradozó zsűri. Mi lesz még itt? Mindenki megfogja a másik kezét és az összes indulót győztesnek nyilvánítják?

Jöjjön már a magyar!

Szeretjük a jó stand-upot, ami most jön, az viszont nem jó. Mutatunk mindjárt egy videót is Francine Lewis elődöntős produkciójáról, aminél még baginacsa is jobb.

Női stand-up komikusból nem sok van itthon, és a britek sem bővelkednek bennük. Francine Lewis sem fogja forradalmasítani a műfajt, azt hiszem.

A Metro londoni kiadása szerint Simon Cowell éppen azon munkálkodik, hogy az Attraction Las Vegasban kapjon szerződést. Márpedig ha ő valakit valahová elad, az nem jár rosszul: a Got Talent-széria 2007-es, amerikai nyertese (Terry Fator hasbeszélő) ötéves, 65,5 millió font összértékű szerződést kötött a vegasi Mirage kaszinóval.

Cowell szerint az Attraction lenyűgöző előadásokat ad, és ha ez bejön a briteknek, az amerikaiak is szeretni fogják. "Akár a Cirque du Soleil riválisai is lehetnek, ők már ugye rengeteg pénzt kerestek Vegasban." A zsűrielnök Jack Carroll komikust tartja az Attraction legnagyobb ellenfelének, de biztos abban, hogy a közönség továbbra is a magyar táncosokat támogatja.

"Ha a magyarok nyernek, az nagyszerűen illusztrálná, hogy Nagy-Britanniában ugyan mindegy, honnan származol, mi mindenkit befogadunk és mindenkinek drukkolunk, ha olyat nyújt, hogy megérdemelje."

A zsűri olyan erősen és elragadtatva nyal a döntősöknek, hogy Puzsér Róbert vélhetően programhibára panaszkodva belassulna, néhányszor restartolná, majd elfüstölné a merevlemezeit. A született tehetség vagy, az egy olyan megszokott bók, mintha azt mondanák, hogy tetszik az új körömlakkod.

Igazi good feeling műsor ez, néha bejöhetne valaki a képbe, csak hogy azt üvöltse, hogy halleluja. Csak az a kérdés, hogy akkor mégis ki fog nyerni. És kinek a könnyeire közelít majd rá kegyetlen érzelmességgel a kamera.

Budapesten ötven éve nem látott árvíz készülög, délután a felőszakadás már elárasztotta azokat az utcákat, amiket a Dunától védenek most a katasztrófavédelem és a hadsereg emberei, meg persze az önkéntesek. A részletekről errefelé olvashat.

Bár az SZTK-szemüvegében Francis Lewis úgy néz ki, mint a vetkőző Salma Hayek a Dogmában (igen, az az a film, amikor nem volt csúnyája a bugyi alatt). Idegesítően affektáló humoros izét ad elő, de én nem bírom fülhallgatóval hallgatni a vinnyogását. A közönségnek persze tetszik.

Framcien Lewis abból él, hogy másokat utánoz, nem jól. A szája, az orra, a melle és a segge megműtve, el sem tudom képzelni, milyen lehetett gyárilag. Az előadás közben leveszi magáról a decens ruhát, és kombinében énekel nagyon rosszul, biztos ezt is viccnek szánja. Az a szerencséje, hogy Simon Cowell nagy pinabubus.

Amivel rá lehet csapni egy gongra, hogy elég már ebből a hitványságból? A Brabie Girl már akkor is ciki dal volt, amikor az Aqua énekesnője domborított minden BRAVO és POPCORN borítóján!

Az utolsó nagy nekifutás következik, már csak négy előadó verseng, az Attraction, egy komikus kiskülyök, egy zenekar és egy operaénekes-duó.

Pándi Balázs kicsit másnaposan, de felhívja londoni hotelszobájából a 2007-es Csillag születik zsűrijét, hogy meséljék már el, miért hajították ki az RTL Klub műsorából az árnyszínházat, akik éppen most hódítják meg Nagy-Britanniát.  A zsűri egy része csak búgó hangot adott, de például Falusi Mariann csak felvette végül.

A könnycsatornák ellen egészpályás letámadást indító árnyszínház mellett kicsit elsikkadt a hazai médiában, hogy idén nem egy, hanem rögtön kettő tánccsoport próbált szerencsét a Britain's Got Talentben. A párductestű Papp Timi vezette Freelusion. először kék dresszbe öltözve mindenféle digitális trükköket bevetve (kardhal a kartondobozban, megröntgenezett szöszi denszelő csontváza, stb.) tüzelte fel a nézőket és a zsűrit.

A második, képregényes performanszuknál azonban már nem volt elég a spandexben domborítás, és hiába dobta le a textilt a női nézők kedvéért a kidolgozott felsőtestű Airglider, nem hatotta meg az sms-ben szavazó tévénézőket.

A két walesi opraénekes inkább az idősebb korosztály szavataira számíthat. Reméljük a brit csajok Real Actiont akarnak és nem csak képletesen.

Most épp egy ikerpárért drukkolhatnak a brit nézők milliói. Operaszerűséget nyomnak, keményített galléros ingben és zakóban, ahogy kell. Sajnos engem arra a gimnáziumi traumára emlékeztet a produkciójuk, amikor egy színésznek készülő ikerpár azt hitte, vicces, ha az iskolai gálaműsoron Pavarottira tátognak a ballagóöltönyükben...

Két walesi fiú a színpadon, áriák, könnyek, túláradó érzelmek, térdig érő füst, nagyzenekari kíséret, álmok, csúcs felé nyúlás, az intézményesített giccs mennybenetelét látjuk, feleim. A stream a csúcsponton elment, ne már.

Mert a gomolygó füstben olyanok, mint egy mereven mozgó zombisereg.