Vidnyánszky Attila szerint a provokációra épülő színháznak nincs jövője, a színház az életigenlésről kell, hogy szóljon. Szerinte a másik oldal meg sem próbálja megérteni őt, csak rombolni akarnak, - nyilatkozta a Heti Válasznak. Arról, hogy nem fogynak a jegyek, a sajtó is tehet, a Vígszínházzal kapcsolatban nagy csatákra készül.
Vidnyánszky Attilával a Nemzeti Színház újonnan kinevezett igazgatójával készített interjút a Heti Válasz. A Nemzeti Színház igazgatója az István, a király kapcsán elmondta, bár a történet fontos és szent, sejteni lehetett, hogy Alföldi nem erről az oldalról fogja megközelíteni a témát. (Korábban Vidnyánszky azt nyilatkozta, a darabnak csak az utolsó tíz percét látta, azt is csak azért, mert elmaradt Debrecenben a tűzijáték.) A rockoperát egyébként egyszer Vidnyánszky is majdnem megrendezte Beregszászon, de aztán kiderült, hogy mégsincs rá pénz. Vidnyánszky szerint ennek a műnek a legfontosabb üzenete, hogy a magyarság helyes döntést hozott annak idején, amikor a kereszténységet választotta, máskülönben ma már valószínűleg nem létezne. Vidnyánszky szerint rombolni mindig könnyebb, mint magasztos érzelmeket megfogyalmazni úgy, hogy azok ne legyenek giccsesek. Ettől függetlenül az ő útja, mint fogalmazott, nem a rombolás.
Nem ért egyet azokkal a vádakal, miszerint ő "skanzenszínházat" csinálna. Tény, hogy a színházakban játszott darabok nagy része nem mai történetet dolgoz fel, de pont az egy rendező dolga, hogy ebből mának szóló előadást hozzon létre. Így készül az első bemutatóra, Tamási Áron Vitéz lelkek című darabjára is. Vidnyánszky szerint a jegyeladások nem állnak olyan rosszul, és ő is számított hullámzásra, hiszen a „sajtó ellenérdekelt része ebbe örömmel besegít". Szerinte sok butaságot írtak a Bolha a fülbe című darabjáról is, pedig „ez egy olyan darab, amiről nem a kiritikusoknak kell véleményt mondani, hanem a közönségnek." Fontos, hogy a nézőknek ne az internet mondja meg, hogy jó-e egy színház, hanem menjenek el és nézzék meg, hiszen szerinte az általa vezetett színház „progresszív, újító művészetet képvisel, de nem olcsó provokáláson keresztül, hanem a színpadi művek mélyrétegeit felszínre hozva". Szerinte a színház fokmérője nem a modernség, de ennek ellenére a magyar közönség fogékony az újra, és aki vele kapcsolatban "árvalányhajat emleget" az nem látott még előadást tőle.
Elmondta, most végre van egy olyan társulat a Nemzetiben, ami nem kérdőjelezi meg ennek a jelzőnek a létjogosultságát. Mert bár a szakmából sokan kétségbe vonták, Vidnyánszky szerint Nemzeti Színházra feltétlenül szükség van. A színházigazgató szerint aggasztó az a provokáció, amit értelmiségiek a nemzeti kultúra ellen indítanak. „Mi azon ügyködünk, hogy hogyan lehetne ezt a gyönyörű kincset, ezt a kultúrát megőrizni, továbbvinni ezt a nyelvet" addig mások fel akarják számolni ezeket az értékeket. Szerinte így nehéz hidakat építeni, hiszen a másik oldalnak szándékában sincs megérteni őt. A Vígszínházzal kapcsolatban is számít még egy nagy ütközetre. Vidnyánszky szerint a fenntartó dolga eldönteni, hogy milyen színházat képzel el, de az bizonyos, hogy Eszenyi és Balázs Péter is képes színházat vezetni, így bármelyikre azt mondani, hogy nincs létjogosultsága, kirekesztő gondolat.