A K-47-essel, vagyis Kalasnyikov pózoló férfiak Afrikától Ázsiáig a legkülönbözöbb viseletekben, körülmények között, a legkülönbözőbb célokért fegyvert fogva. Sugár János képzőművész ezeket a neten található képeket úsztatta egymásra digitális videójában, érzékeltetve az agresszió, a gyilkolás soha véget nem érő köreit. Az analfabéta írógépe című videója az első, amit meglátunk a Nemzeti Galéria új, Fordulópontok nevű kiállításán.
2014 több szempontból is érdekes év, hiszen idén kerek évfordulója van:
Huszonhat kortárs képzőművész ezekre az évfordulókra, és arra reflektált a kiállításon, hogy mi adja a 20. század ívét, a 21. század elejéről visszatekintve. A Fordulópontok a Magyarországon működő külföldi kulturális intézetekkel együtt jött létre, vagyis nemcsak magyar, hanem tizenöt másik ország összesen huszonhat alkotója Angliától Izraelig, Spanyolországtól Japánig elemzi a történelmet és a múlt évszázadot.
A kurátorok szándéka szerint a Fordulópontok kérdéseket fűz a jubileumok köré: "ilyen a háború meghatározó volta, mai aktualitásának veszélye, szinte folyamatossága az elmúlt száz évben, a totalitárius rendszerek retorikája és szimbólumrendszere, emberképe, a két nagy gazdasági-politikai világrend, a kapitalizmus és a szocializmus szemben állása és szerepe a történelem alakulásában, az új gazdasági rend sokkja a felbomló Szovjetunió utódállamaiban, illetve Kelet-Európa volt szocialista államaiban". De a képek, fotók, videók azzal is foglalkoznak, hogy ezeket az eseményeket hogy dolgozza fel az utókor, hogyan viszonyulunk a múltunkhoz.
A szűkös és (nyilván a sok videó miatt is) sötét térben kiállított munkák többsége komor, nyomasztó, helyenként kifejezetten kegyetlen. Erőszak, szadizmus, szegénység, egyenlőtlenség jelenik meg a képeken, amit csak néha tör meg a humor vagy a remény megjelenése. Hiába, nem volt sok röhögnivaló a 20. században.
A Fordulópontok kiállító művészei: Johanna Kandl, Andreas Fogarasi, Joseph Dabernig (Ausztria), Clemens von Wedemeyer, Alexander Roob (Németország), Shitamichi Motoyuki (Japán), Shy Abady (Izrael), John Timberlake (Anglia), Societé Realiste (Franciaország), Iosif Kiraly (Románia), Mikyta Svatopluk (Slovákia), Artur Żmijewski (Lengyelország), Democracia, Javier de Villota (Spanyolország), Kateřina Šedá (Csehország), Kristina Norman (Észtország), Istvan Balogh (Svájc), Paolo Ventura (Olaszország), Laibach (Neue Slowenishe Kunst) és a magyar művészek: Asztalos Zsolt, Bodoni Zsolt, Forgács Péter, Szűcs Attila, Sugár János, Kisspál Szabolcs és Kupcsik Adrián.
Az egyik legkegyetlenebb sorozat a magyar történelemhez is köthető: Alexander Roob két grafikasorozatot, Bencze László 1952-es Gondolj Koreára című képeit, és Bíró Mihály Horthy (1920) című sorozatát válogatta egymás mellé Gondolj Horthyra címmel. Előbbi témája egy 1950-es, az észak-koreai Szincson mellett végrehajtott mészárlás, melynek több mint 30 ezren estek áldozatul. Utóbbi pedig a Horthy Miklós tudtával zajló fehérterrort mutatja be egy brit képviselő jelentése és magánbeszámolók alapján. Két teljesen másik kor, hatalmas földrajzi távolság, mégis szinte ugyanolyan bestiális jelenetek a rajzokon.
John Timberlake egészen más utat választott, az ő képei nem kegyetlenek, ellenkezőleg, nagyon is szépek. My country című sorozatán egy atombomba felhőjében gyönyörködnek turisták a lehető legnagyobb nyugalommal. Éppen olyan nyugodtan, ahogy mi nézzük a tévében a világ borzalmait. A lengyel Artur Zmijewski videója másképp megindító: egy 92 éves holokauszttúlélővel beszélget egy tetoválószalonban, mert a bácsi úgy döntött, hogy újratetováltatja, megerősítteti a karjára Auschwitzban került számsort.
A kevésbé nyomasztó művek közé tartozik Kupcsik Adrián Szergej, az asztronauta és Maggie, a rádiós című képei, amelyek Szergej Krikalevet és Margaret Laguintót ábrázolják. Az űrhajós hetekig a MIR űrállomáson ragadt, mert az őt felküldő Szovjetunió időközben megszűnt, és már nem akadt senki, aki lehozza őt onnan. Illegális rádiókapcsolatot tartott fenn Margarettel, tőle értesült a történelem alakulásáról. Sokan őt tartják a Szovjetunió utolsó állampolgárának.
Sok művészt érdekelt a kommunizmus bukása utáni világ, a szabadsággal együtt beköszöntő egyenlőtlenségek, az árubőség és a szegénység együttes jelenléte Kelet-Európában. Láthatunk a képeken lengyel (későbbi magyar nevén MDF, majd kínai) piacot, ledöntött, majd újra felállított, esetleg más funkciót nyert szobrokat, a mindennapi életünk olyan részleteit, amire talán már fel sem kapjuk a fejünket az utcán, de ha egy kiállítótérben jönnek szembe velünk, akkor elgondolkozunk rajtuk.
(Fordulópontok - A huszadik század 1914, 1939, 1989 és 2004 tükrében. Látogatható: 2015. február 15-ig a Magyar Nemzeti Galéria, C épületének III. emeletén.)