Két éve sokan már azt mondták, hogy a Sziget végleg elesett, már csak a külföldieknek szól. Mégis mintha idén már nem arról szólna minden, hogy milyen drága és mennyire sok a bunkó brit, meg az óbégató francia. Lehet, hogy visszataláltak a Szigetre a magyarok?
Nem tudom. Nálunk még mindig nemzeti sport a panaszkodás, de talán kicsit valóban alábbhagyott velünk kapcsolatban a nyafogás, most épp kevésbé divat szidni a Szigetet. Azt nem tudom, hogy ennek mi az oka. Lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy a hangadók körében éppen most nem menő szidni a Szigetet. Ha már divat lett szidni, akkor egy hangadónak ciki még mindig ugyanazt mondani, ilyenkor váltani kell, ha hangadó akarsz maradni. Ezért az ilyen véleményeknek van egy állandó hullámmozgásuk, és lehet, hogy idén éppen a hullám taraját kaptuk el.
De mondjuk az is lehet, hogy azért nem szidják annyira Szigetet, mert egyszerűen tényleg nem szar. Tudom, hogy az én számból nem a leghitelesebb, hiszen mégis a saját portékám dicsérem, de szerintem ez a fesztivál minden hibája ellenére tényleg szerethető és élvezhető.
Látszik ez a változás a számokban is. Idén tényleg több a magyar a fesztiválon?
A magyarok és a külföldiek száma is nőtt idén a Szigeten, de az arányok nem nagyon változtak. A hetijegyesek körében nyolcvan százalék felett van a külföldiek aránya, amíg a napijegyesek több mint hetven százaléka magyar. Az elmúlt években egyébként még csökkent is a magyarok aránya a napijegyesek között, de mivel az eladások egyre nőnek, ezért ezzel együtt is egyre több magyar talált vissza a rendezvényre.
Sok minden változott, és többek között minden eddiginél többen férnek be a Szigetre. Most egyszerre 90 ezren bulizhatnak. Lesz még további bővítés, mennyi embert lehet még bezsúfolni a Hajógyári-szigetre?
Azért tudtunk csak idén növelni a fesztivál befogadóképességét, mert megegyeztünk a harmadik kerülettel, hogy az árterületen lévő galériaerdő egy részét parkosíthatjuk, így a Sziget alatt ott is egy kempinget tudunk létesíteni. Eddig ez a terület, a K-hídtól balra le volt teljesen zárva, kerítéssel vettük körül, mert nagyon rossz állapotban volt. Nem lehetett tudni, hogy mikor dől ki egy fa. De több ilyen hasznosítható terület már nincs, persze a hajógyár felé még terjeszkedhetnénk, de az egy állami terület, előbb-utóbb csak hasznosítani fogják. Persze időről időre felmerül, hogy a szigeten túlra nyúljon a Sziget, valamelyik óbudai kempingeket kibéreljük, vagy a Budapest Park területén legyen egy külső színpad, amit hajójárattal kötünk össze a fesztivállal, de szerintem ezek nem jó megoldások: a Sziget egyik legnagyobb előnye éppen az, hogy egy héten át egy helyszínen lehet bulizni és pihenni.
Az elmúlt pár évben a Sziget a zenei fellépők mellett egyre többet költ a látványelemekre: mindenhol lampionok lógnak, tűzijáték zárja a Nagyszínpadon a programot, alternatív cirkusztársulatok lépnek fel, és képzőművészek installációi között bólintanak be a másnapos fesztiválozók. Bejött a Szigetnek az, hogy a zene helyett inkább az élményekre koncentrál?
Miért került át a Nagyszínpad, és miért kellett kordonokkal négy szektorra osztani a nézőteret? Amikor Robbie Williams fellépése biztos lett, át kellett gondolnunk a Nagyszínpadot és a környékét. A színpadot kicsit hátrébb raktuk, de hátrébb kerültek a színpadot körülvevő vendéglátóegységek és a közelben lévő helyszínek, így amíg eddig 60 ezer ember fért el a Nagyszínpad előtt, most akár 80 ezren is ember is meg tudja nézni a koncerteket, és közben még tumultus sincs. Ekkora tömegnél azonban már félő, hogy ha hátulról elkezd elölre nyomakodni a tömeg, akkor az első sorokban állók, akik nem tudnak már hova menni, megsérülhetnek, ezért a többi európai fesztiválhoz hasonlóan mi is négy szektorra választjuk a tömeget a biztonságuk érdekében.
Sokan panaszkodnak arra, hogy a szokásosnál is nagyobb idén a por a fesztiválon, akkora a szmog, mint Pekingben nyáron. Hogyan próbálják meg elviselhetővé tenni a levegőt? Sajnos itt a szárazság és a hőség nem segíti a munkánkat, hozzáteszem, hogy a sárnak sem örülnénk jobban. Évek óta különleges, pormegkötő szereket permetezünk az utakon, de idén már a negyedik napra a teljes készletet szétlocsoltuk, sőt az országban sincs már több, így a munkatársaim külföldről igyekeznek beszerezni újabb adagot. Persze ezt csak az utakon lehet használni, a növényzetet nem akarjuk ilyesmivel terhelni. A hosszútávú megoldás az, hogy egyre több utat lefedünk fémlapokkal, vagy műanyaggal, ezzel is csökkentve a porfelverődést, de azért egy szabadtéri fesztiválon mindig lesz por, ha csak nem betonozunk le mindent, ami persze eszünk ágában sincs.
Minden kutatás szerint sokat segített a Sziget szerethetőségén az, hogy egyre inkább nem csak koncerteket, hanem élményeket is kínálunk. Persze az már a legelején is igaz volt, hogy sokszínű a rendezvény, de mostanra ez kiteljesedett és tényleg egyedülálló a programok és a szolgáltatások kínálata. Ez a Sziget védjegyévé vált, ez különböztet meg minket a sok hasonló zenei programot felvonultató egyéb rendezvénytől. Ráadásul amikor egy nyugat-európai fiatal eldönti, hogy idén melyik fesztiválra vesz jegyet, a headlinerek mellett egyre fontosabb neki, hogy pontosan mit is kap a pénzéért, milyen szolgáltatások várják, hol ehet a koncertek után, vagy éppen délutánonként hol pihenhet másnaposan. A Sziget egyik előnye és igazi vonzereje, hogy itt egy héten át a helyszínen a színpadok között között lehet sátrazni, együtt lehet élni a fesztivállal, vagyis itt nem csak pár színpad van, ahova az elkerített kempingből áttereljük a fesztiválozókat, hogy meghallgassák az éppen aktuális sztárokat, hanem egy egész szigetet adunk tele programokkal és élményekkel.
Persze máshol is vannak hangulatos helyszínek, meg lampionok, és mások is megpróbálják cirkuszi társulatokkal feldobni a hangulatot, de ezt így együtt, ilyen koncentrációban csak nálunk lehet megkapni Európában.
Akkor ez azt jelenti, hogy középtávon a Sziget kevesebbet fog költeni zenei fellépőkre?
Éppen ellenkezőleg. Idén minden eddiginél többet költöttünk zenei programokra, sőt a zenei büdzsét növeltük a legjobban, közel 700 millió forinttal több jutott a fellépőknek. Hihetetlen árverseny van ugyanis az európai piacon, aminek egyrészt az az oka, hogy a lemezkiadás halála óta minden zenekar élő fellépésekből akar meggazdagodni, ráadásul egyre több fesztivál van, így minden nyári hétvégén legalább négy-öt nagy költségvetésű fesztivál küzd a sztárokért.
A helyzetet jól jellemzi, hogy 2002 és 2012 között Európában megötszöröződött a zenei fesztiválok száma, és közben csak ötven százalékkal nőttek a jegyeladások. Tavaly már több fesztivál ment csődbe, mint ahány új indult, ami azt jelzi, hogy sokan nem bírják már az árversenyt.
Meddig folytatódhat az áremelkedés?
Ha idén a tavalyi Szigetet akartuk volna megrendezni, akkor legalább 30 százalékkal kellett volna többet költeni ugyanazokra a fellépőkre, jövőre egy ekkora áremelkedést már nem bírnánk ki.
Azt gondolom, hogy már a nagy fesztiválok is elérték a tűrőképességük határait: ha tovább nőnek a zenekarok árai, akkor annyira meg kell emelni a jegyárakat, hogy sokan nem engedhetik majd meg maguknak, hogy fesztiválokra járjanak. Persze tudjuk, hogy most is sokan így vannak már ezzel, de sokan szerencsére még el tudnak jönni, viszont ha további jelentős emelést hajtunk végre, tényleg áteshetünk a ló túloldalára, és tömegek pártolhatnak el. Ha a zenekarok menedzsmentjei továbbra is évről évre többet kérnek, és a fesztiválok is belemennek az árversenybe, akkor sok rendezvény egyszerűen meg fog szűnni, és ezzel együtt a zenekarok bevétele is csökkenni fog, hiszen lényegesen kevesebb fellépésük lesz Európában. Szerintem még szükségszerűen tisztulni fog a piac, kérdés, hogy kinek fog ez a leginkább fájni.
Képes lesz a Sziget állni a versenyt?
Van az a megoldás, hogy kiszállunk a versenyből, és nem hívunk meg igazán drága fellépőket, de ezzel a Sziget szépen lassan elsorvadna. Van az a lehetőség, hogy árat emelünk, de akkor félő, hogy el fognak tűnni a magyarok, hiszen sokaknak most is már éppen hogy csak megfizethető a napijegy. Szerintem a harmadik út az, ami hosszútávon is sikeressé teheti a Szigetet: olyan fesztivállá kell válnunk, ami nem évről évre él, és a headlinerek adják el, hanem neve van, és minden európai fiatal legalább egyszer el akar jönni, hogy megnézze, miről is beszélnek a haverjai, mi is az a Sziget.
A világon körülbelül fél tucat olyan legendás fesztivál van, amire nem azért vesznek jegyet az emberek, mert meg akarják nézni a kedvenc zenekaraikat, hanem hogy ott legyenek. A Glastonburyre 24 óra alatt elkel az összes bérlet, pedig csak hónapokkal később derül ki, hogy kik is lépnek fel abban az évben.
Milyen lesz a Sziget öt év múlva?
Jó úton haladunk, hogy bekerüljünk ebbe a klubba. Az idei Szigetre az értékesítés első napján eladtuk a bérletek tíz százalékát, sőt a Nagyszínpad programjának véglegesítése előtt már megvette a bérletét a fesztiválozók negyven százaléka. Ráadásul a napijegyek 75 százalékát is előre értékesítettük, tehát a látogatóink többsége már jó előre megtervezi, hogy ő márpedig kijön a Szigetre. Én azzal lennék elégedett, ha a bérletek nyolcvan százalékát még a headlinerek bejelentése előtt el tudnánk adni, ez jelezné, hogy a Sziget is bekerült a legendás fesztiválok közé.
Mi pontosan a Sziget célcsoportja, kiknek szól ez a fesztivál?
Magyarországon és Nyugat-Európában is a középosztálybeli, értelmiségi fiatalok és jobb módú családból származó egyetemisták fesztiválja a Sziget. Évről évre többet költenek nálunk,
jelenleg átlagosan 1100 eurót szánnak egy hét szigetelésre a belépővel és az utazás költségeivel együtt.
Vannak persze nálunk drágább fesztiválok is, de a Sziget már nem az olcsóságával tűnik ki, ennyi pénzből már egy egyhetes tengerparti nyaralás is kijön. Pár piacon, például Németországban és Franciaországban az elején elrontottuk a kommunikációt, arról szólt minden, hogy gyere a Szigetre, mert nagyon kevés pénzből lehet bulizni. Az utóbbi években ezen tudatosan változtattunk, mert aki azért jön, hogy olcsón berúghasson, az egyrészt nem igazán értékeli a kulturális sokszínűséget, másrészt elrontja azok szórakozását is, akik szeretnék ezt értékelni.
A Sziget évek óta próbálkozik külföldi fesztiválok szervezésével Horvátországban és Ukrajnában csak a tervekig jutottak, Erdélyben nem tudott sikeres lenni a Félsziget és a bécsi Fridge sem hozta meg az áttörést. Érdemes próbálkozni a külföldi piacra lépéssel?
Ha két éve, amikor a Sziget üzletileg a mélyponton volt, és sok mindent újra kellett gondolni, valaki megkérdezte volna, hogy mit fogok csinálni öt év múlva, valószínűleg azt mondtam volna, hogy a Szigetet szervezem majd. Most, hogy azt érzem, hogy újból sínen van a fesztivál, inkább azt mondanám, hogy öt év múlva már más foglalkoztat majd, talán a Costes, talán egy másik fesztivál. Persze a munkatársaimat nagyon nehéz meggyőzni, hogy még több rendezvénnyel kell foglalkoznunk, többet kell dolgoznunk, és néha én is azt érzem, hogy jó lenne évről évre csak a már megszokott fesztiválokkal foglalkozni, de egy cég életében fontos a növekedés is.
Mivel Magyarországon már telített a fesztiválpiac, magától értetődő volt, hogy külföldön kezdjünk valamit a húszéves tapasztalatunkkal. Az eddigi próbálkozásainkból egy tanulságot vonhatunk le: hiába értünk a fesztiválszervezéshez, a helyi piac ismerete elengedhetetlen, és néha az sem elég, ha vannak jó helyi partnereink. Persze nem igazán volt eddig szerencsénk sem, Ukrajnában például már nagyon jól haladtunk az előkészületekkel, amikor a világpolitika meghiúsította a terveinket, Erdélyben pedig hiába szántunk rá több évet, a fizetőképes kereslet olyan alacsony, hogy nem tud eltartani egy ilyen rendezvényt. Bécsben a Fridge annak ellenére nem jött be, hogy nagyon hittem benne: azt gondoltam, hogy Ausztriában egy ilyen szezonindító téli sportrendezvényre nagyobb lesz az érdeklődés. Az osztrák partnereink a kudarc ellenére szeretnék folytatni, mi egyelőre gondolkozunk, hogyan lehetne sikeressé tenni ezt a rendezvényt.
Azért nem mondtunk le a külföldi terjeszkedésről, de azt fontolgatjuk, hogy saját fejlesztésű rendezvények helyett, átmenetileg bérmunkában rendezünk majd fesztiválokat. Jelenleg is több érdeklődővel tárgyalunk, és csináltunk is már ilyet évekkel ezelőtt Törökországban: nem a saját pénzünk kockáztatjuk, csak a tapasztalatunk és a cég erőforrásait adjuk.
A Balaton Sound és a Volt is nyereséges volt idén. Ezekből a fesztiválokból is lehet nemzetközileg elismert rendezvény?
A Balaton Soundra idén már a hetijegyek ötven százalékát külföldön értékesítettük, és ez az arány jövőre még tovább nőhet. Persze az elektronikus zenei fesztiválok között elég nagy a verseny, és több olyan híres fesztivál van, amit tengerparti fövenyen rendeznek, így Zamárdi Horvátországgal, vagy spanyol fesztiválokkal is versenyben van, ráadásul a műfaj népszerűsége idén mintha megtorpant volna, nem biztos, hogy jövőre is nő majd az ilyen rendezvények iránti érdeklődés Európában. Reméljük, ez a Soundot nem érinti majd, de lehet, hogy újból kicsit nyitnunk kell majd más műfajok felé is, például több lehet a fesztiválon a hiphop, ami az első pár Soundon még markánsan jelen volt.
A Voltot sokáig próbáltuk népszerűvé tenni az osztrákok körében is, de Ausztriában nagyon erős a nyári fesztiválpiac, és az igazi áttörés egyelőre elmaradt. És közben mi is beláttuk, hogy nem baj, ha a Volt elsősorban a magyarokat szólítja meg, hiszen egy ekkora fesztivált még el tud tartani az ország. A Volt ott tart most, ahol mondjuk a Pohoda: a saját piacán már népszerű, országos jelentőségű fesztivál, de egyelőre nem tudott régiós rendezvénnyé válni, a külföldi látogatók aránya jóval 10 százalék alatt van.
Idén több magyar fesztivál is csúnyán bebukott, a Sziget és rendezvényei azonban egyelőre mind jól teljesítenek. Mi ennek az oka?
Ugyanaz zajlik Magyarországon kicsiben, mint Európában: egyre több a fesztivál, egyre többen vágnak bele megfelelő háttérismeretek és tőke nélkül. Ráadásul a magyar közönségnek nagyon nagyok az elvárásai, azzal már nem lehet kitűnni, hogy elhív valaki pár külföldi fellépőt, és kitelepül néhány street food stand. A következő években szerintem még tovább fog tisztulni a piac, és csak azok maradnak majd talpon, akik ki tudják találni, hogy milyen élményt kínálnak a koncertek mellé, vagy azok, akiket kitömnek közpénzzel, és nem kell piaci alapon is bizonyítaniuk.
Ha muszáj lenne jövőre új fesztivált rendeznie Magyarországon, milyen fesztivál lenne az, és hol?
A Sziget egy nagy cég, nagy rezsivel, így mi már nem tudunk rentábilisan olyan kis fesztiválokat szervezni, mint Orfű, vagy éppen a Bánkitó. Pedig az ilyen kis fesztiválok lehetnek sikeresek a jövőben, ahol a közösség és az összetartozás élménye talán még a fellépőknél is fontosabb, és ahol a különleges helyszín adja el a rendezvényt.
Akkor idén hogy lesz: nyereség vagy nullszaldó?
Ha csak valami váratlan dráma nem történik, akkor szerencsére nyereséges lesz idén a Sziget. Idén már a napijegyek többségét is elővételben eladtuk, ezért olyan hatalmas bukás már egyik nap sem lehet, de ha egy neves fellépő lemondja, vagy ha nagyon rosszra fordul az idő, akkor azért előfordulhat, hogy 10 ezerrel kevesebb napijegyes lesz aznap a Szigeten. Ez pedig nekünk 150 millió forint mínuszt jelentene, és bármennyire jól megy, egy ekkora váratlan bevételkiesés elvinné a nyereségünket is.