Miközben a hazai közönség alig ismerte, külföldön a horror mestereként emlegették, a női rajongók pedig százával írtak neki leveleket, sokszor abban a hitben, hogy a magyar származású színész valóban vámpír. Lugosi Béla az első olyan hollywoodi filmsztár volt, aki nyíltan vállalta drogproblémáit, függősége pedig nagyban hozzájárult karrierje mélyrepüléséhez. Végül Drakula-jelmezében temették el.
Lugosi Béla élete számos titkot rejt: anyakönyvi kivonata szerint Blaskó Béla Ferenc Dezső néven, egy pék fiaként született a mára már Romániához tartozó Lugoson 1882 októberében, a dokumentumban azonban később áthúzták apja foglalkozását, és helyére azt írták, hogy az idősebb Blaskó bankigazgató volt. Lugosi évtizedekkel később Amerikában már azt mesélte, hogy nemesi családban született, és hogy Drakulához hasonlóan ő is egy igazi gróf.
Még kamasz volt, amikor apja meghalt, ezért abba kellett hagynia az iskolát, hogy munkába állhasson, és pénzt keressen, bár egy olyan magyarázat is él, hogy nehezen jött ki a szigorú férfival, ezért egy veszekedés után egyszerűen megszökött otthonról. Mivel nem volt különösebben jó tanuló, bátran hagyta ott az iskolapadot is, bár befutása után egyszer azt állította, hogy Oxfordban végzett. Valójában alakalmi munkákból élt, például egy Szabadka melletti szénbányában dolgozott, ám a nehéz fizikai munka elől onnan is megszökött, és egy vándorszínházhoz szegődött.
Mindenféle előképzettség nélkül, gyerekkori álmát megvalósítva vágott neki a színészkedésnek. A kisebb szerepekből fokozatosan küzdötte fel magát. A vidéki szereplések után előbb Temesváron, majd Debrecenben és Szegeden játszott, ahonnan Budapestre került, ahol aztán harmincéves korában szerződtette a Nemzeti Színház. Az évek során például Hamlet, Rómeó és Jézus Krisztus szerepében is láthatta a közönség, illetve felvette szülővárosa nevét, bár nem tudni, miért döntött így. "Lugosi Béla délceg jelenség, a frakk úgy áll karcsú termetén, mintha ráöntötték volna, s láttára a nézőtér hangosan felsóhajt" – írta róla a Pesti Napló. A nemzetis karrierje mellett rendszeresen lehetett látni magyar némafilmekben is, igaz, ezekben Olt Arisztid néven szerepelt, ám ezek a felvételek a második világháborús bombázások során sajnos megsemmisültek.
Az első világháború aztán egy életre megpecsételte Lugosi sorsát: bár színészi tevékenysége miatt felmenthették volna a frontkatonai szolgálat alól, ő azonban önként jelentkezett a monarchia seregébe. Hat hónapot töltött az orosz fronton, amikor súlyos lábsérülése miatt hazahozták Budapestre, ahol többször is megműtötték. Felépülése után visszatért a frontra, ám hamarosan ismét a kórházban találta magát, ahová ezúttal, az átélt borzalmak miatt, idegösszeomlással került. "Korábbi lábsérülése kapcsán a gerincének alsó részei, csípőjenek gerincoszlop-közeli területe, valamint forgója is megsérült, amely bajok, a kórházi kezelés után is megmaradtak, és periodikusan visszatérő, éles fájdalommal gyötörték később is" – írta róla a Színészkönyvtár. Lugosi később a háborús sérülések miatti fájdalmai miatt szokott rá a morfinra és metadonra.
A világháború után aztán kénytelen volt elhagyni Magyarországot, miután a tiszavirágéltű Tanácsköztársaság idején politikai szerepvállalásra kényszerült. 1920-ban elfogatóparancsot adtak ki ellene, ő pedig a megtorlások elől előbb Bécsbe, majd Berlinbe menekült, ahol folytatta a színészkedést. "A proletárdiktatura alatt Lugosi Béla szinész volt a kommunista szinészek vezetője. Tagja volt a II. kerületi katona és munkástanácsnak is. A Nemzeti Színházban és a Fészek klubban tartott gyüléseken állandóan lázító beszédeket tartott, amelyekben a proletárdiktatura mellett izgatott. Azonkívül a vörös őrségnél feljelentette Takács Kálmánt mint ellenforradalmárt és a forradalmi törvényszék Takácsot két esztendei kényszermunkára ítélte. Lugosi a diktatura bukása után megszökött Budapestről s Németország felé vette utját. A budapesti királyi ügyészség most elfogató parancsot adott ki a kommunista színész ellen, akit időközben a kultuszminiszter nemzeti színházi tagságától is megfosztott" – cikkezett róla a Hétfői Napló 1920 szeptemberében. Lugosit első felesége, Szmick Ilona már nem követte, amivel házasságuk három év után véget is ért, a válóper pedig már a férfi távollétében ment le.
Amerikának, közel negyvenévesen, Hamburg kikötőjéből vágott neki egyszerű hajómunkásként (fűtőként), majd New Orleansból New Yorkba utazott. Nyelvismeret híján eleinte magyar társulatokkal járta az országot. Sőt, a magyar színháztörténet szempontjából igen fontos az is, hogy
Közben 1927-ben a Broadway egyik kisszínháza elhatározta, hogy színpadra viszi a dublini író, Bram Stoker 1897-es Drakula gróf válogatott rémtettei című könyvét. Stoker úgy írta meg a művét, hogy soha nem járt Erdélyben, csupán egy magyar zsidó tudóstól, Vámbéry Ármintól hallott Karóbahúzó Vlad havasalföldi fejedelemről. A Broadway színészei közül viszont senki nem volt hajlandó eljátszani a főszerepet, hiszen Drakula alakja rémisztő volt, vért szívott, külseje pedig számos ponton egybeesett a korabeli antiszemita sztereotípiákkal: görbe orra volt, bozontos szemöldöke, hegyes fülei és hosszú, vézna ujjai. Ráadásul az őt megtestesítő színésznek kényelmetlen, vastag maszkot kellett volna viselnie a darab közben.
Ekkor bukkant fel Lugosi Béla, aki még mindig nem beszélte jól a nyelvet, de azt mondta, hogy Drakula grófhoz hasonlóan ő is Erdélyben született, és hogy akár alacsony gázsiért is hajlandó eljátszani a szerepet. Egyetlen kérése az volt, hogy újraértelmezhesse a karaktert. A darab hamar befutott, Lugosi pedig arisztokratikus és hipnotikus karakterével immár a tengerentúlon is ismertté vált. Ennek ellenére amikor a Universal megvette a megfilmesítés jogait, a címszerepet nem neki szánták, hanem annak a Lon Chaney-nek, aki Az operház fantomja és A Notre-Dame-i toronyőr című filmekben szerepelt. Lugosi azonban hajthatatlan volt, hónapokon át lobbizott a filmstúdiónál, hogy a mozivásznon is az övé maradjon Drakula szerepe. A Universal végül csak Chaney időközben bekövetkezett halála miatt döntött Lugosi mellett. "Ennek a filmnek óriási sikert jósolnak" – cikkezett 1931 augusztusában a Délibáb, miután kihirdették Chaney utódját.
A filmet még ugyanebben az évben mutatták be, és valóban óriási sikereket ért el világszerte, Lugosit pedig a horror mestereként kezdték el emlegetni. A színpadon tökéletesre csiszolt karakter a filmvásznon is remekül megállta a helyét. Müller Péter a Lugosi Béla, a bukott vámpír című dokumentumfilmben azt mondta: "Nem tudjuk, ki játszotta először Hamletet vagy Lear királyt, mert ezek önmagukban is nagyon jó darabok. De ez esetben Lugosi neve nagyon fontos, nélküle nem lett volna Drakula-mítosz." Ezen a ponton okkal kerül elő a feltételezés, hogy erdélyi származása miatt Lugosi talán maga is ismerte a helyi, előhalottakról szóló legendákat, ezért is ragaszkodhatott annyira a szerephez.
A hirtelen jött világhír természetesen a nők körében is igen népszerűvé tette. A filmben is megjelenő erotikus karizmája miatt rengeteg nő írt neki, sokszor abban a hitben, hogy Lugosi valóban vámpír. Egyik pályatársa, Elisabeth Alden szerint Lugosi anyanyelvi szinten volt Drakula, ezzel vált a nők bálványává, sőt, azt is hozzátette, a magyar férfi volt a szexuálisan leginkább vonzó férfi, akivel valaha találkozott. "Besétált a szobába, és a helyiség minden szegletéből magához vonzotta a nőket" – emlékezett vissza.
1931-re már három esküvőn és három váláson volt túl, a Beatrice Weeksszel kötött házassága például csupán négy napot élt meg. A jómódú, San Franciscó-i özvegyet kora egyik legnagyobb szexszimbóluma, Clara Bow miatt hagyta el. “Bow hatalmas szemű, csókos szájú tiniként robbant be a filmiparba. (...) Kora etikai mércéje szerint erkölcstelen életmódot folytatott” – írta róla a Filmvilág. Viszonyuk nagy vihart kavart, de nem tartott sokáig. Amikor egyszer egy interjú során megkérdezték Lugositól, hogy ő maga hisz-e vámpírokban, csak annyit válaszolt:
Igen, hármat feleségül is vettem.
Lugosi néhány újabb kapcsolat után negyedszerre is megházasodott, ezúttal Stevan Arch magyar emigráns lányát, Liliant vette el, akitől gyermeke, a később menő ügyvéddé váló Lugosi Béla jr. is született. A frigy ellenére Lugosit továbbra is nagy nőcsábászként ismerték.
Lugosi a szakmában is igazi különc volt, nem a tipikus hollywoodiakkal barátkozott, hanem inkább zenészekkel, festőkkel és más művészekkel vette körbe magát. A Universal közben a színész titokzatos múltjával gerjesztette tovább a Drakula-kultuszt. A sikert látva a stúdió tulajdonképpen beskatulyázta Lugosit azzal, hogy állandóan Drakula vagy hozzá hasonló karakterek szerepeibe erőszakolta az akkor már rendkívül népszerű színészt. Arca és karizmája közben annyira összefonódott a horror műfajával, hogy szinte elképzelhetetlen volt őt bármilyen más szerepben elképzelni. Ez a megélhetését is veszélybe sodorta, a harmincas évek végére egyre nehezebb anyagi helyzetbe került, miközben a családjáról is gondoskodnia kellett.
Frankeinstein szerepét már ő maga mondta vissza, mivel úgy gondolta, a maszk és a kevés szöveg korlátozza a színészi kiteljesedését. Később már élete legnagyobb tévedéseként emlékezett vissza a döntésre. Nem csoda, hiszen a Frankeinstein sikere felülmúlta a Drakuláét, a főszerepet alakító Boris Karloff pedig ezzel Lugosi legnagyobb vetélytársa lett, noha több filmben is együtt szerepeltek – például a Láthatatlan sugárban, A fekete macskában és A hollóban. Müller Péter abban ragadta meg a két művész közti legnagyobb különbséget, hogy Lugosi igazi művész volt, miközben Karloff inkább egy kiváló színész. Ez nagyban meghatározta mindkettejük karrierjét: Lugosi szerepei egyre kurtábbak lettek, miközben Karloff egyre többet szerepelhetett, a moziplakátokon a neve is mindig Lugosié fölött szerepelt.
Karloff aztán egy jóval későbbi interjúban azt mondta, hogy mindig nagyra becsülte Lugosi tehetségét, és hogy szerinte ott szúrta el karrierjét, hogy soha nem vette a fáradtságot arra, hogy rendesen megtanuljon angolul, az akcentusát sosem tudta levetkőzni. Ezt egyébként más filmszakemberek is osztják, Lugosi sosem lett igazi amerikai, Magyarországra azonban továbbra sem térhetett vissza. Drakulához hasonlóan ő is két világ között rekedt.
Helyzetét még tovább nehezítette, hogy több amerikai magyar is tanúskodni kezdett ellene, azt állítva, hogy a Drakulát alakító színész veszélyt jelenthet az Államokra, hiszen kommunista. Az FBI ezután közel tíz évig figyelte Lugosit. A Tanácsköztársaságban betöltött szerepét tartották gyanúsnak, amikor a színészszakszervezet elnöke volt. Lugosi azonban sosem vallotta be, hogy kommunista kötődései lettek volna, és mindig nagyon árnyaltan fogalmazott, amikor a múltjáról faggatták.
Politikai okokból jöttem el Magyarországról. A háború után részt vettem a forradalomban, és végül a rossz oldalon találtam magam.
– mondta például egy tévés interjúban. Ám a kételyeket immár sosem sikerült maga körül eloszlatnia, ezért a neve rövidesen kvázi-tiltólistára került Hollywoodban.
De a stúdiók nem csak emiatt tették parkolópályára: ahogy idősödött, a szerep is átértékelődött. Drakula nem volt rémisztő többé, sokkal inkább nevetséges. Ő azonban képtelen volt kinőni a karakterből. "Nem tudom, hogy áldás-e vagy átok, de Drakula örök" – mondta például egy alkalommal.
Liliannel való házassága húsz év után a végéhez ért, ami még tovább növelte benne a nélkülözöttség érzését. Közben már a lapok is arról cikkeztek, hogy Drakula drogfüggő, és valószínűleg morfiumfüggősége is hozzájárult karrierje hanyatlásához. A minden idők legrosszabb filmrendezőjének kikiáltott Ed Wood azonban rettenetesen boldog volt, hogy a legendás Lugosival dolgozhat, az ötvenes években közösen jegyezték a Glen or Glenda, A szörny menyasszonya és a 9-es terv a világűrből című filmeket, bár utóbbi csak három évvel a színész halála után került mozikba. Lugosit még a forgatások kezdete előtt elvitte a szívroham, ezért csak Wood korábbi, róla készült kézikamerás felvételein jelent meg a filmben, ám azt mégis az ő nevével adták el. Lugosi helyére a filmes csontkovácsa ugrott be, aki még csak nem is hasonlított a színészre. Müller szerint Ed Wood azzal ölte meg a legjobb barátját, hogy megadta neki az esélyt, hogy idős kora ellenére eljátszhassa Drakulát. A 9-es terv a világűrből című mozit azóta is minden idők egyik legrosszabb filmjeként szokták emlegetni.
Ed Wood történetét később Tim Burton filmesítette meg, a címszereplőt Johnny Depp alakította, a szebb napokat is megélt Lugosit pedig Martin Landau játszotta, aki az alakításért a legjobb mellékszereplőnek járó Oscart is megkapta. Lugosi Los Angeles-i villájába később maga Depp költözött be.
Bármennyire is szerette volna, Lugosinak nem sikerült a visszatérés, közben pedig magánéleti válsága és kábítószer-függősége egyre inkább a mélybe taszította. Egyébként is nehéz ember volt, a drogok miatt azonban sokszor egészen elviselhetetlenné vált, ezzel pedig egyre több ismerősét haragította magára.
Amolyan magányos farkas vagyok
– mondogatta olykor.
Olyannyira eltűnt a mozivásznakról, hogy sokan már halottnak hitték. Lugosi azonban nem adta fel, önként vonult kórházba, hogy kigyógyítsák betegségéből. Ő volt az első hollywoodi filmsztár, aki nyíltan beszélt drogproblémáiról, ami nem kedvezett filmjei magyarországi forgalmazásának sem, itthon ifjúságvédelmi okokból mellőzték a munkásságát.
Lugosi viszonylag hamar, három hónapnyi szenvedés után lett tiszta, ami lényegében élete utolsó sikere volt. "Nagyon örülök. Új emberként fogok távozni. Túléltem, meggyógyultam. Igazán boldog vagyok, és alig várom, hogy újra láthassanak a rajongóim a következő filmemben" – nyilatkozta a távozása előtti napon.
Hamarosan ötödjére is megházasodott, ezúttal egy nála harminc évvel fiatalabb rajongóját vette el. Hope Lininger akkoriban kezdett el leveleket írni neki, amikor ő épp a függőségét próbálta leküzdeni. Hamar házasodtak össze, szinte alig ismerték egymást, ami idővel felszínre hozta a köztük lévő különbségeket. A színész már az újabb válás gondolatával kacérkodott, ám a halála végül megelőzte. 1956. augusztus 16-án holtan találták olcsó kis apartmanjában Los Angelesben. A legenda szerint egy újabb Ed Wood-film forgatókönyvét szorongatta a kezében.
Lugosit a Drakula-jelmezében temették el, hogy a felravatalozott színész még feltűnhessen a már készülő Ed Wood-moziban, ám egy hosszú per nyomán ez a jelenet végül kegyeleti okokból kimaradt a filmből, a kaliforniai legfelsőbb bíróság ugyanis úgy találta, hogy a felvétel sérti a néhai színész személyiségi jogait. Ezalatt azt pletykálták, hogy maga Frank Sinatra állta a szertartás költségeit, ezt a híresztelést azonban később maga a sztár cáfolta: elismerte, hogy anyagilag támogatta ugyan a magyar színész gyógyulását, de a temetést már nem ő pénzelte.
Lugosi alakja az évek során annyira összeforrt Drakula szerepével, hogy a temetésen a szintén magyar származású Peter Lorre (például a Casablanca, az M - Egy város keresi a gyilkost és A férfi, aki túl sokat tudott című filmekből) állítólag ahogy meglátta a Drakula-jelmezes színészt a koporsójában, megkérdezte, hogy nem kellene-e inkább a biztonság kedvéért átdöfni a szívét is.
Lugosi emlékét egyébként egy titokzatos mellszobor is őrzi a városligeti Vajdahunyadvárban, amelynek rejtélye épp a nyáron oldódott meg: tizenhárom éven át nem lehetett tudni, hogyan került az alkotás a kőfülkébe, majd júniusban lehullott a lepel, és kiderült, hogy a szobrot egy Hartmuth Zech nevű német képzőművész készítette, aki barátaival rengeteget küszködött azért, hogy a súlyos kőszobor a helyére kerüljön. Néhány éve kezdeményezés is indult, hogy Budapesten utcát vagy teret nevezzenek el a világszerte legismertebb magyar színészről, ám az ügy végül elakadt a politikusokon, hiába állt Andy Vajna is a Lugosi Béla utca mellé.