A Mediapart nevű francia portál interjút készített Alföldi Róbert színész-rendezővel; a Hvg.hu által lefordított cikk Alföldit „az egyik utolsó nagy magyar művésznek” nevezi, aki nyilvánosan szembeszállt a hatalommal. 

Alföldi azt mondja, bár sokan azzal vádolják, hogy politikai színházat csinál, ő nem így látja a saját munkáját, szerinte a darabjaiban társadalmi kérdéseket vet fel, amelyek függetlenek a pártpolitikától, de az igaz, hogy ezt a munkát nem igazán értékelik a hatóságok. „Nem szeretik, hogy kérdéseket teszünk fel. Ezért is mozdítottak el” – mondta az interjúban, visszautalva egykori igazgatói posztjára a Nemzeti Színházban.

Alföldi szerint nagyon nehéz helyzetbe hozta őt, hogy „Anélkül, hogy akartam volna, belecsúsztam egy ellenálló szerepbe. Akármit csinálok, annak nagy a visszhangja. Most sok energiámat veszi el, hogy a munkámra tudjak koncentrálni.”

Arra reagálva, hogy Schilling Árpád családjával külföldre költözik, azt mondta: itt kellett volna tartani a rendezőt, de erre „senkinek nem volt semmilyen érve”, ő maga viszont Magyarországon marad, de a környezetében naponta merül fel a kivándorlás gondolata. „Én maradok, mert azt gondolom, hogy csak itt, a hazámban tudom átérezni, hogy mi történik a világban. Itt érzem az életet, és máshol nem érezném ugyanígy, ha külföldinek számítanék. Amíg tovább tudok dolgozni, addig maradok.”

Elmondta azt is: „Igazából úgy érzem, mintha nyomás alatt lennénk egy kuktában, mint a kommunizmus idején: vannak dolgok, amiket nem mondhatunk ki nyilvánosan, de azért érezzük a közösséget, a szolidaritást azok között az emberek között, akik nem támogatják azt az irányt, amerre Orbán viszi az országot. Azok a helyek, amelyek nem függnek a hatalomtól, pedig közvetlenül fogalmazzák meg a dolgokat. Ebben az értelemben a színháznak felelőssége van” – olvasható a Hvg.hu cikkében.

Alföldi Róbert korábban az Indexnek is hasonlóan nyilatkozott. Egy dél-koreai rendezéséről hazatérve kérdeztük arról, felmerült-e benne valaha, hogy ne jöjjön haza, mire azt mondta: "De nem vagyok koreai, és nem Szöulban van az otthonom. Ilyen végtelenül egyszerű. Még akkor is, ha az ember azzal szembesül, hogy ehhez képest mi van otthon, és a fenébe, hogy máshogy is lehetne. Hogy akármennyi probléma is van egy országban, mégis lehet az életet választani, és azt, hogy ne öljük meg egymást."