Meghalt Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott, Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató, egyetemi tanár, publicista, érdemes és kiváló művész, közölte a Miniszterelnöki Sajtóiroda az MTI-vel. A közleményük szerint hosszú, türelemmel viselt betegség után, életének 75. évében, családja körében hunyt el Kerényi Imre. Azt írták, hogy Kerényi Imrét, aki mindvégig aktívan dolgozott, a Miniszterelnökség saját halottjának tekinti.
Kerényi Imre 1943. szeptember 28-án született Csopakon. 1966-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett színházrendezői diplomát. 1966-tól a Madách Színház rendezőjeként dolgozott, majd a szolnoki Szigligeti Színház igazgató-főrendezője, a Népszínház és 1983-tól 1989-ig a Nemzeti Színház rendezője volt. 1968 óta a Színház-és Filmművészeti Főiskolán tanított. 1989 és 2004 között a Madách Színház igazgatója és művészeti vezetője volt. Ő rendezte az István, a király című rockopera első színpadi változatát.
Munkásságát több díjjal ismerték el: Jászai Mari-díj (1977), érdemes művész (1981), Magyar Művészetért Díj (1988). 2002-ben Kossuth-díjat kapott.
Politikai pályafutását az MSZMP-ben kezdte a rendszerváltás előtt. 1988 és 1992 között a Magyar Demokrata Fórum (MDF) tagja volt, beválasztották a párt országos választmányába is. 1990-ben az MDF országgyűlési képviselőjelöltjeként indult a választásokon. A kilencvenes évek elején az akkor ellenzéki Demokratikus Charta rendezvényeinek egyik gyakori szónoka volt.
Kerényi a második Orbán-kormány megalakulása, 2010 óta volt miniszterelnöki megbízott. Az ő feladata volt az alaptörvény népszerűsítése – például az alaptörvény asztalának intézménye –, a díszkiadás is hozzá köthető. A negyedik Orbán-kormányban miniszterelnöki megbízottként "a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok elvégzése" volt a feladata.
Kerényi nevéhez a NER több grandiózus kormányzati kötődésű kultúrpolitikai víziója fűződik. Még 2014 elején álmodta meg a Magyar Krónika című kormányzati magazin elindítását, amelyhez száz szerzőt kért fel némileg patetikus és később elhíresült szófordulatokat tartalmazó levélben (kinyílott a pitypang, megírom).
Ő volt az is, aki kitalálta és elindította a Nemzeti Könyvtárat azoknak, „akik nem mindenben fogadják el a még mindig uralkodó balliberális irodalmi kánont”. Erre több százmillió forintos állami támogatást kapott. A könyvtárprogram ennek ellenére nem járt sikerrel – még a kormányközeli Századvég is arra jutott, hogy az nem tett jót a kormánynak –, nem meglepő, hogy a kormányzati kultúrkampfban jelenleg is a könyvpiac és az irodalom van leginkább össztűz alatt. Volt olyan beszéde is, ami arról (is) szólt, hogy a színészképzés jogát elvenné a színművészeti főiskolától, akár ellenegyetemet is indítana.
Idén januárban olyan nyári gyerektábort talált ki, amely a jelenlegi politikai elit gyermekeit visszavinné az antik világba. Ezt már 2018 nyarán el is akarta indítani, de tavaszra kiderült, legkorábban 2019 nyarán lehet belőle valami.