– ez az útjelző tábla fogadta Ed Sheeran londoni koncertjén a rajongókat idén nyáron, a jegypénztárak helyén pedig egy csomó ablak szintén „Victims of Viagogo” felirattal. Két lány egyenesen Izraelből repült Londonba a koncert kedvéért, mert bár hónapok óta hiába hitegették őket azzal, hogy hamarosan kiküldik a sokszoros áron megvásárolt jegyeiket, azt a hivatalos értesítést kapták a jegyeladótól, hogy majd a stadion melletti hotelnél átvehetik a novemberben kifizetett jegyeket. De ott csak egy üres borítékot kaptak egy férfitől, aki a brit ITV rejtett kamerája előtt azt mondta, őt azért küldték ide, hogy megpróbáljon a helyszínen jegyeket szerezni, hogy legyen mit tovább adni, de ez nem sikerült neki. Miközben egyébként Ed Sheeran hivatalosan – de hiába – megtiltotta, hogy a Viagogo is árusítsa a jegyeket a koncertre. És ez csak egy sztori az elmúlt tíz év sok ezer hasonlójából.

A Viagogo nevű másodlagos jegyértékesítő oldalt 2006-ban hozták létre, hogy hivatalos felületet nyújtsanak a jegynepperkedés szürkezónásnak hangzó, de általában legális hagyományának. Az ötlet alapvetően nem tér el több, azóta létrejött, csak épp a bűnügyi és rémhírekbe jóval ritkábban bekerülő, hasonló oldalétól, például a Ticketswapétől vagy a magyar fejlesztésű Tickethingétől: ha valaki megvett egy jegyet egy olyan koncertre, színházi előadásra, focimeccsre vagy bármilyen más eseményre, amire mégsem tud elmenni, akkor ezeken az oldalakon eladásra kínálhatja a jegyeit. Ha pedig időközben az adott esemény telt házas lett, és nincs több hivatalosan megváltható jegy, akkor meredeken megnő az ilyen jegyek értéke, és verheti a fejét a falba, aki már csak drágábban, akár többszörös áron tud jegyet szerezni.

Ez eddig nagyjából rendben is van: az Index által megkérdezett jogász szerint a magyar jogban – hasonlóan a legtöbb országokhoz – nem létezik olyan törvény, hogy egy jegyet ne lehetne bármilyen áron továbbadni, amennyiben nincs másmilyen rendelkezés ráírva magára a jegyre. A Kraftwerk például jó fej akart lenni a rajongóival, így speciális, egy-egy lemezt végigjátszó koncertjeikre névre szóló jegyet lehetett venni, a bejáratnál pedig be kellett mutatni a személyit, hogy a két perc alatt elkapkodott jegyeket tényleg azok vegyék meg, akik ott szeretnének lenni, ne pedig azok, akik tapasztalt nepperként pontosan tudják, mennyit lehet majd kérni egy-egy ilyen lehetőségért. Máshol a tömeges jegyeladásokat korlátozzák, hogy egy személy csak annyi jegyet vehessen a legnépszerűbb programokra, amennyit valószínűleg tényleg a családjának vagy barátainak vesz.

De ha a jegyeladó nem talál ki valami hasonlót, akkor nincs lehetősége kiszűrni, hogy a jegyvásárlója nem nepper-e véletlenül, a közönség meg nem jár-e úgy, mint a Café Budapest Fesztiválon Ólafur Arnolds rajongói: a MüPa honlapján és hivatalos jegyárusító helyeken már rég telt házas az esemény, de a Viagogón cikkünk írásakor még mindig voltak elérhető jegyek – a második emeleti erkélyre, a legrosszabb, 3500 forintos helyekre két darab összesen 87 015 forintért. Amiből több mint 24 ezer forint a Viagogo által felszámolt kezelési és foglalási költség, de magát a két jegyet is több mint 60 ezer forintért adnák.

De mi a baj ezzel?

Elég sok minden. Csakhogy szinte minden, amivel a lehúzott vásárlók a Viagogót vádolják, törvényesen nagyon nehezen megfogható, alig-alig bizonyítható vagy teljesen legális, csak épp iszonyúan szemét dolog. És még ha találna is fogást az ember a portálon, a globális jelenlét, a szerteágazó céges hálózat miatt akkor is nehéz lenne jogilag megszorongatni a céget.

Ráadásul a beszámolókból úgy tűnik, a legmocskosabb trükköt mostanra már meg is szüntette a cég: korábban rengetegen számoltak be arról, hogy ha abba már bele is törődtek, hogy tízszeres áron tudnak csak jegyet venni, az erre még rászámolt, a fenti esetben éppen 24 ezer forintos, irreálisan magas pluszköltséget csak a bankjuktól kapott SMS-ben látták először. Igaz, a változás azért elég kicsi: most a hosszú jegyvásárlási folyamat végén, a legutolsó kattintás előtt, de legalább még a bankkártyaadatok beírása előtt jelenik meg kicsiben a bal felső sarokban a valójában levonandó összeg. Ráadásul az is úgy, hogy korábban is szerepelt egy teljesen átlagos, egy-kétszáz forintos kezelési költség is a jegyár alatt, szóval még aki gyakorlott az online vásárlásban, az sem számít rá, hogy az kezelési költség mellett majd még megjelenik egy úgynevezett foglalási díj is. Épp ez, a

a Viagogo legfontosabb fegyvere. A cég őrületes összegeket költ arra, hogy a Google keresőoldalain reklámozzon, amivel egyrészt azt érik el, hogy a Google-nek ne nagyon legyen kedve olyan komolyan foglalkozni a problémával, másrészt viszont azt, hogy szinte minden koncert vagy focimeccs jegyeire rákeresve a legelső találat a Viagogo legyen, vagy ott legyen az első néhány találat között. Még akkor is, ha az ember van annyira tudatos nethasználó, hogy legalább beírja a keresőbe, a „hivatalos jegyeket” keresi: ettől még ugyanaz lesz az eredmény. Bár a Google minden esetben jelzi egy apró hirdetés-ikonnal, hogy ezek nem valódi keresési találatok, hanem fizetett reklámok, azért ahhoz legalább valamennyire ismerni kell az online keresőmotorok működését, hogy ez feltűnjön. Arról nem is beszélve, hogy a Google-nek érdeke, hogy összekeverhető legyen a reklám és a valóban hasznos találat, hiszen a cégek nyilván nem nagyon akarnának itt hirdetni, ha piros, villogó felkiáltójelek jeleznék, hogy ez csak reklám, ne kattints ide.

Hogy mennyire nem egyszerű kiszűrni a kamuportált a nem lehúzós jegyoldalak közül, azt a jelenségről sokat blogoló Nádai „Mefi” Gábor esete is megmutatja. Ő maga is az online hirdetési piacon dolgozik IT-sként, tehát ha valaki, hát ő fel volt készülve a hasonló trükkökre. Ezért egy magát hivatalosnak hirdető Facebook-eseményoldalt keresett, és arra a jegyeladó felületre kattintott, amit itt hirdettek. Csak azt nem tudta, hogy már a Facebook-oldal is kamu volt; amikor megpróbált kapcsolatba lépni az oldal létrehozójával, az minden felületen letiltotta őt.

Ha pedig az ember egyszer elkeveredett a Viagogóra, ott már egészen profi módon dolgoznak azon, hogy belesétáljon az összes csapdába. Először is az oldal minden esetben azzal pumpálja a vérnyomást, hogy még egy egyáltalán nem népszerű esemény esetén is hosszan várakoztat, mondván, épp ellenőrzi, marad-e még egyáltalán jegy. Mire az emberből kifogyott a visszatartott levegő, a program közli, hogy hatalmas szerencsénk van, mert még talált nekünk jegyet; ezt mobilos verzióban még tűzijáték-animáció is kíséri. Aztán, kattintsunk akármikor és akármire, a gép legtöbbször még közöl három dolgot: hogy ugyanezeket a jegyeket éppen mások is nézik pont most, akár több tucatnyian is; hogy ezek nagyon gyorsan fogyó jegyek; és hogy a nagy érdeklődés miatt csak néhány percünk van a tranzakció végére érni, amit folyamatosan visszaszámláló, bizonyos időközönként fel is villanó óra jelez.

Ilyen körülmények között kell kiválasztani a jegyet, és mire az óra már a nullához közelít, nekünk akkor kellene észrevennünk, hogy megjelent a plusz összeg a számla végén. És persze aki elhiszi, hogy az iszonyú kapós jegy 5-6 perc után automatikusan kiesik a kosarunkból (valójában persze ez nincs így), az nem fog nekiállni más oldalakon ellenőrizni az árakat vagy az elérhetőséget. Mi a próba kedvéért egy, a jegyvásárlás napjához képest jóval később esedékes, híresen keveseket érdeklő Erkel színházi musicallel, a Billy Elliottal próbálkoztunk: az Erkel hivatalos oldalán látszott, hogy aznapra még alig-alig sikerül jegyet eladni, de az oldal azért biztosított róla, hogy az egyébként telt ház nélkül is jóval magasabb áron kínált jegyek olyan hihetetlenül kapósak, hogy csak 5,5 percünk van a vásárlásra, ráadásul két szektor már teljesen betelt, és még az is piros betűs figyelmeztetésként próbált sokkolni, hogy eddig az eseményig már csak hat napunk van.

A Viagogo nemcsak pontosan tudja, hogy a nethasználók jelentős része nem eléggé ismeri ki magát a világhálón, de mindent megtesz azért is, hogy elterelje a tudatosabbak figyelmét is. Amivel a nyilvánvalón túl az is probléma, hogy a hivatalos jegyeladóknak nincs más módszerük, mint újra és újra elismételni, hogy senki ne vegyen másodkézből jegyet, mert azzal nem tudják garantálni, hogy be is jut az adott eseményre – de ha a vásárló azt sem tudja, hogy nem a hivatalos oldalon van éppen, akkor minden hiába.

A jogász szerint a leginkább még ott lehetne megfogni a céget, ha egy „pénzéhes ügyvéd” azt próbálná meg bizonyítani, hogy a piros betűkkel riogató figyelmeztetések hazugságok, de ezt is csak abban az országban lehetne megtenni, ahol a céget bejegyezték. A magyar törvények ugyan előírják, hogy ha a szerződési feltételek jelentősen eltérnek a szokásostól – például a megszokottnál jóval nagyobb kezelési költséget számolnak fel –, arra külön figyelmeztetni kell a vásárlót, de ezt a magyar törvényekre hivatkozva Svájcban vagy Amerikában nem lehetne támadni.

Mi van, ha még jegyet sem kapok?

A Viagogóról szóló beszámolók között viszont az még az enyhébb esetek közé tartozik, ha az ember bejut az eseményre, amelyre jegyet szeretett volna venni, csak éppen sokkal többet költött rá, mint a mellette ülők. Sokkal nagyobb a baj, ha a pénz levonása után ráadásul a jegy sem érkezik meg, vagy kiderül, hogy az hamis. „Hogy őszinte legyek, én még jól is jártam: a legdurvább sztori egy családé, akik külföldi focimeccsre vettek jegyet; kettejüket beengedték, kettejüket nem. Több százezer forintot buktak ezen a körön” – írta Nádai a blogján. A kommentek között más is jelezte: karácsonyra vett volna 240 ezer forintos focimeccs-jegyeket Madridba, és az egy dolog, hogy végül 341 ezer forintot vontak le a számlájáról, de azóta sem jött meg a jegy. A visszajelzésben azt írták, „legkésőbb a meccs előtt három nappal” letöltheti a digitális jegyet. „Mit csináljak? Linkre vegyek jegyet Madridba és foglaljak szállást?”

Pedig az Ed Sheeran koncertjén történtekhez hasonló esetek elvileg még a Viagogón sem történhetnek meg. Az oldal egyik, az Indexnek nyilatkozó eladója azt mondja: a rendszer elvileg csak úgy engedi feltölteni a jegyeladásról szóló hirdetéseket, ha az eladó már a legelső lépésként feltölti a létező jegyet.

Ami még mindig nem jelent garanciát arra, hogy más nem veszi meg ugyanazt a jegyet: nemrég írtunk arról az esetről, amikor a Madách Színház egy előadására ugyanazt a két helyet 84 különböző embernek adták el, hiszen az online jegyek megjelenése óta akárhányan letölthetik vagy akár le is fénymásolhatják ugyanazt a jegyet ugyanazzal a vonalkóddal. Ilyenkor a színház, koncertterem vagy stadion általában annyit tud tenni, hogy aki elsőként érkezik, azt beengedi, míg a többieknek érvényteleníti a jegyét.

Szintén írtunk arról az esetről, amikor valaki egy olyan Dumaszínház-előadásra árult jegyet, ami egyáltalán nem is létezett, soha nem is hirdették meg. Gyáni Tiborné ugyan aránylag szerencsés volt, mert a Dumaszínházhoz is eljutott a panasza, és végül meghívták egy valódi előadásra, de mint az Indexnek elmondta, olyan mérges lett, hogy feljelentést tett a rendőrségen.

„Nemrég behívtak tanúkihallgatásra, és azt mondták, már világszerte olyan sok hasonló eset történt, hogy a nyomozásba az Interpol is bekapcsolódott, de már Magyarországon is annyi bejelentést kaptak, hogy ők csak erre a területre koncentrálnak. Azt mondták, fogalmuk sincs, fel tudják-e göngyölíteni az ügyet, mert egy hálózatról van szó, ami erre specializálódott, ráadásul a cég szinte kéthavonta változtatja a bankszámlákat, ahová az utalások érkeznek.” Gyáninénak azt mondták: az általa februárban átutalt összeg egy január másodikán nyitott svájci bankszámlára érkezett. (Az ügyben küldtünk kérdéseket a rendőrségnek is, de többszöri megkeresésre is csak türelmünket kérték a válaszadásig.)

A Viagogo szabályzata szerint azoknak, akik a náluk vásárolt jeggyel nem jutnak be az adott eseményre, visszafizetik a pénzt, de a beszámolók szerint már a panaszbeküldésre való felületet is nehéz megtalálni az oldalon, és legtöbbször semmitmondó sablonüzenetek vagy kifogások érkeznek csak válaszként. Nádai Gábor, aki saját esetének leírása óta, azaz több mint egy éve heti 5-6 levelet kap más magyar Viagogo-károsultaktól, azt mondja: a pénzvisszafizetésre akkor van a vásárlónak a legtöbb esélye, ha a saját bankjához fordul, és kártyacsalásra hivatkozik – bár ezt könnyebb volt bizonyítani addig, amíg nem jelent meg a valós végösszeg a vásárlásig az oldalon. (Egyébként időközben más is változott: a Google-hirdetésekben korábbi beszámolók szerint még az a nyilvánvaló és minden másnál megtévesztőbb hazugság is szerepelt a jegyvásárlásra buzdító cím mellett, hogy „Hivatalos oldal”, de ez ma már nincs ott.)

Ha egyelőre komolyabb eredményt nem is ért el senki,

Csak a Wikipedia majdnem húsz olyan újságcikket listáz, amely a cég elleni eljárásokról, vizsgálatokról, hivatalos szinten emelt kifogásokról vagy akár már kivetett egymillió eurós bírságokról szól. Felmerült olyan nem bizonyított vád, amely szerint a cég által ezzel megbízott emberek szándékosan azért vásárolják fel a népszerű események jegyeit, hogy aztán hatalmas jutalékkal értékesíteni tudják. Érte a kritika a céget azért, mert sokszoros áron segített továbbadni egy rákellenes jótékonysági koncert jegyeit, persze itt legfeljebb morális indokokról van szó. A Viagogo volt az egyetlen másodlagos jegyárusító cég, amely nem volt hajlandó együttműködni Sheerannel és az Arctic Monkeysszal, amikor azok megtiltották a másodkezi árusítást a turnéikra; Sheeran az után háborodott fel, hogy megtudta, az oldalon százhuszonötszörös áron árulják a negyven fontos jegyeit, tizenötezer forint helyett majdnem kétmillióért.

Volt, hogy a fogyasztóvédelem razziázott a londoni központjukban, mert nem voltak hajlandóak együttműködni a vizsgálatban, amely arról szólt, vajon minden információt biztosítanak-e a vásárlóiknak. Spanyolországban csalás miatt vizsgálódnak, Hamburgban az UEFA kezdeményezésére bíróság tiltotta meg, hogy a német aloldalon áruljanak jegyeket a focivébére, egy brit miniszter a BBC adásában nyilatkozta le, hogy senki ne vásároljon a Viagogón, „mert azok a legrosszabbak”, a Viagogo áldozatai nevű Facebook-csoportban pedig nyolcezer felhasználó horrorsztorijai közül lehet szemezgetni. De a csoportba bárki beléphet: egy kis pechhel holnap akár ön is.