Szombaton dél körül, a kétnapos rendezvény első napján voltunk kint a MOM Park melletti Gesztenyés kertben (helyszínválasztás oké). A gesztenyebuli másfél órája tartott, de ahol volt is valami gesztenyés, javarészt már el is fogyott. Ahogy a gesztenyefák levelei is, azokat a Főkert és önkéntes gimnazisták gereblyézték össze a park területén, amivel a szervezők szerint meg tudják akadályozni a fákat támadó kártevő terjedését.

Na jó, sült gesztenye az volt. Két standon is kígyóztak a sorok a több üstön sülő gesztenyékhez, de kora délutánra az egyik gesztenyés már bocsánatért esedezve küldte el a sorban állókat, mert elfogyott a csemege. Két mázsával érkeztek, de nem számítottak ekkora tömegre (meg érdeklődésre a gesztenyefesztiválon, nahát), a másik két mázsa otthon ázik, egy napot kell neki mindenképp, utána indul a vagdosás, majd a helyszíni sütés. És jól ropog az import gesztenye. „Magyar ilyenkor már nincs, Olaszországból rendeljük.” Nem nagyon lehetnék már szomorúbb.

Próbálkoztam még itt-ott, van-e valami gesztenyés, de a vurstliba forduló, előrehozott adventi vásárnak beillő eseményen több standot is átugrottam, nyilván nem fogok gesztenyés szappant, gesztenyés főtt kukoricát, gesztenyés fülbevalót, gesztenyés nyalókát kapni. (Egyébként miért ne, de látszik, a szervezőelvek között a „legyen valami gesztenyés is” nem szerepelt.) A mézes boldog, a gesztenyeméz létező kategória, és több is fogy belőle ilyenkor, de nála is csak egy termék a sok közül.

Így nagyon felértékelődött, ha mégis találtam valamit. Úgy láttam, a látogatók is, mert többségükből szombat délben már nem volt semmi. Így nem kóstoltam gesztenyés-meggyes rétest, gesztenyetortát, de elcsíptem az egyik utolsó gesztenyés sajttortát (Desert Service), amit azért is szerettem, mert túlléptek azon, hogy a mirelit gesztenyemasszát összekeverték volna mascarponéval, helyette darabos gesztenyeréteg felett az ismert sajttortaréteg figyelt, finom volt.

Óriáspalacsintát és a fekete kaja fesztiválról már ismert buborékos gofrit viszont lehetett kérni gesztenyés változatban, de az csak a mirelites gesztenyés megoldás volt. A töltött kürtős kalácsosnál még túró rudis is volt, de a gesztenyés kérdésre értetlenkedő tekintet volt a válasz.

Akinek jutott Tisztelet Társasága kupon, ingyen juthatott alkoholmentes almás puncshoz, amiben állítólag gesztenye főtt, ez az ízén nem érződött. (Én az útbaigazításért cserébe jutottam egy ingyenital-cetlihez, pénzért nem is lehetett vásárolni.) A nyolcadik kör után megtaláltam végre a gesztenyés sört is, amelyet a sörfőző rendszeresen készít őszre. Engem elvarázsolt az illata, az ízében kevésbé éreztem a gesztenyét.

Ebéd utánra teljesen beállt a hely, mozdulni sem lehetett. A látszólag nem a környékről érkező vendégek beletörődtek, hogy barbeque-t és Vajna Timi-fánkot egyenek, sőt, boldog „Nézd, harcsa gyros!”- felkiáltások is jócskán voltak. Na, menjünk, igyunk egy kávét a Momban, összegzett egy látogató, és csak egyetérteni tudtam vele.

Borítókép: Huszti István / Index.