“A jobboldalnak le van varrva a szája, és valahogy genetikailag nem működik az az izom, amitől az ember képes a mosolygásra” - mondta Ónodi György, a Heti Hetes műsorszerkesztője az Indexnek adott interjújában, és hol volt akkor még az, amikor a jobboldal különböző Facebook-oldalakon próbálja tréfás videókkal, képekkel, bejegyzésekkel lejáratni az ellenzéket. Azt az ellenzéket, ami szintén nem túlságosan penge az internetes hadászatban, de ezt akár az egész országról is elmondhatjuk: az egyetlen tisztességes online és offline kormánykritikus mémet Simicska Lajosnak, az ország egykori legnagyobb, mára kegyvesztett oligarchájának köszönhetjük.

Ebben az elég humortalan közegben tűnt fel 2017-ben az Illiberal Memes nevű Facebook-oldal, aminek sikerült összegyúrnia a magyar politikai és internetes humort úgy, hogy egyrészt ne legyen dögszagú, másrészt pedig hogy alig másfél év alatt már 35 ezren lájkolják. Ezzel a legnagyobb kormánykritikus viccoldal lett, amit nem úgy hívnak, hogy Magyar Kétfarkú Kutyapárt.

Az Illiberal Memest (és a mellette nagyjából inkubátorként működő zárt csoportot) jelenleg négyen szerkesztik, két alapító (Norbi és Peti), és még két másik, később csatlakozott segítő (Zsolti és Gergő), akikkel online készítettünk interjút.

Mikor kezdtétek el csinálni az oldalt? Volt valami konkrét ok, amiért belekezdtetek?

Peti: 2017. április 5-én indítottuk az oldalt, eredetileg ketten (Norbival). Elsősorban saját magunk szórakoztatására készítettünk mémeket, majd eszünkbe jutott, hogy esetleg kiposztolhatnánk őket egy saját oldalra. Rájöttünk, hogy a mémek remek lehetőséget nyújtanak arra, hogy elmondjuk a véleményünket a politikáról, és egyúttal levezessük az ebből fakadó a frusztrációnkat.

Norbi: Petivel több éve barátok voltunk az oldal alapításakor, és mindkettőnk szerette a mémeket, ezért adta magát a helyzet. Együtt kezdtük az oldalt, és az elején mindketten sokat foglalkoztunk vele, az elmúlt egy évben viszont az én lelkesedésem alábbhagyott, és ritkábban posztoltam, de követem a dolgokat.

Mikor éreztétek azt, hogy ez már egy egészen komoly közönség?

Peti: Amikor pár héttel az indulásunk után megkaptuk az ezredik lájkot, akkor kezdtünk el rácsodálkozni, hogy mennyi ember kíváncsi az agymenéseinkre.

Norbi: Valóban, az első pár ezer lájk volt a meghatározó és motiváló, hogy másnak is tetszik, amit csinálunk.

Szerintetek miért lett az oldal sikeres?

Peti: Maga a mém műfaja már jóval az oldal létrehozása előtt népszerű volt (gondoljunk csak a régi 9gag-re), szóval a platform adott volt. A magyar politika szereplői önmagukban nevetségesek, ezért remek alapanyagot nyújtottak az elejétől fogva. Úgy néz ki, mások is szívesen röhögnek rajtuk, persze ezzel egyrészt a saját nyomorunkon is nevetünk.

Norbi: Mindenből lehet mémet csinálni, a politikai mémek viszont még könnyebbek, minden helyzetre lehetne 10-15 mémet generálni.

Gergő: Fontos megjegyezni, hogy néhány szereplőt leszámítva viszonylag kevés kifejezetten politikai/közéleti mémekkel foglalkozó oldal volt jelen Magyarországon az oldal indulásakor (pl. angol nyelvű oldalakhoz képest). Ez is megkönnyítette a népszerűségszerzést.

A mémeket ti találjátok ki, vagy halásszátok a netről?

Peti: Az indulást követő fél-egy évben a mémek döntő többségét saját magunk találtuk ki és szerkesztettük is meg. Mostanra már a csoportban posztolt, vagy az oldalnak küldött mémek adják az oldal tartalmának nagy részét, azonban igyekszünk időnkhöz mérten minél több saját tartalommal is előállni. Üzenetekben naponta 3-5 mém érkezik be körülbelül, de a csoportban napi szinten ennél többet, 10-20-at is megosztanak a csoporttagok. A mémekben az a jó, hogy mindenki csinálhatja, mert kevés szerkesztői tudással (painttel) is lehet vicces mémet készíteni, a lényeg a mém mondanivalójában van.

Volt már olyan, hogy egy ellenzéki párt bepróbálkozott nálatok, hogy csináljatok közösen valamit? Vagy akár egy cég, hogy legyetek influencerek?

Peti: Párttól vagy cégtől való megkeresésre még nem volt példa, más megkeresésekre igen. Egyszer egy pár oldalból álló hálózathoz kaptunk meghívást. Ezt visszautasítottuk, mivel DK-s/MSZP-s propaganda-oldalakról volt szó, mi pedig függetlenek maradunk minden párttól.

Mennyi gyűlölködő levelet szoktatok kapni? Miket szoktak bennük a legtöbbször kifogásolni?

Peti: Nem jellemzőek, nagyon ritkán kapunk ilyen leveleket szerencsére. Kommentek között szoktak néha érkezni negatív hozzászólások, de általában csak a bérencezés megy. Egy-két magányos troll téved az oldalunkra időnként, szívesen látjuk őket. Elolvasunk minden kommentet, de csak ritkán kell törölnünk vagy bannolnunk bárkit is. A hirdetéseket töröljük, valamint a nagyon trágár kommenteket is, függetlenül attól, hogy melyik pártot támogatja az illető.

Gergő: A jó ízlés határait átlépő posztokat/kommenteket is töröljük (pl. a fideszes képviselő halálán poénkodó posztnál).

Hányan csináljátok az oldalt?

Peti: Norbival ketten alapítottuk az oldalt, jelenleg pedig 4-en szerkesztjük. Az oldal indulása óta már ennél több szerkesztő is volt a csapatban, azonban voltak, akik kiléptek idővel.

Mennyi időt vesz igénybe naponta?

Peti: Ez nagyon változó tud lenni, ha csak a mémek osztásáról van szó, akkor napi fél órát, vagy kicsit többet. Ha szerkeszteni támad kedve az embernek, akkor még több. Ezen kívül a csoport kezelésére is kell időt szánnunk, elfogadni az új belépőket.

Zsolt: Meglepően sokat.

Gergő: Szerintem napi fél óránál nem kell majd egy szerkesztőnek többet foglalkoznia az oldallal, hogy ellássa az alapvető funkcióját. Ami ezen felül megy az meg már plusz/szórakozás.

Volt már olyan, hogy valakinek elmondtátok, hogy ti csináljátok az Illiberal Memest, és vágták mi az?

Peti: Ha valaki baráti társaságban megemlíti az Illiberal Memest, egy-két ember már hallott róla, vagy követi is. Ennek az lehet az oka, hogy az oldal követői is hasonló korúak és közegben mozognak, mint mi magunk (20 és 30 év közötti egyetemisták vagy egykori egyetemisták). Egyébként a Facebookról látjuk, hogy mely ismerőseink lájkolták az oldalt, közülük a legtöbben biztosan nem gondolnák, hogy mi szerkesztjük.

Van bármi hosszútávú célotok az oldallal?

Peti: Szeretnénk hosszú távon is platformot nyújtani a lelkes mémkészítőknek. Úgy gondoljuk, hogy a hazai politikai életbe könnyen bele tudnak fásulni az emberek, és inkább kizárják az életükből az egészet, ami nem jó. Talán a hozzánk hasonló oldalak formájában könnyebben eljutnak a hírek az emberekhez. A mémek mondanivalóját rögtön megértheti bárki, nem kell hozzá hosszú cikkeket olvasni.

Peti: A követőink közel fele a 18-24 év közötti korosztályba, míg több, mint 30%-a a 25-34 közötti korosztályba tartozik. A felmérések alapján pont a fiatalabb korosztályt érdekli legkevésbé a hazai politikai élet, szóval van még tennivaló, igyekszünk minél több fiatalt elérni.

Gergő: Azt gondolom, hogy az oldalnak célként kell kitűznie a fiatalok ösztökélését a kulturált keretek között folytatott vitázás elsajátítására, a jelenleg működő személyeskedő, pökhendi és felettébb cinikus közéleti kommunikációs stílussal szemben. Ahogy Peti is említette, fontos, hogy platformként szolgálunk a követőink számára, akik kiléphetnek abból a fullasztó és frusztrálóan torzító politikai légkörből amit a közmédia és az általános politikai kommunikáció teremtett Magyarországon, kifejezhetik saját véleményüket, és nevethetnek egy jót.

Volt olyan, hogy egy tüntetésen, mondjuk egy transzparensen visszaköszönt az egyik mémetek?

Peti: Olyan még nem, viszont a jelenlegi is kintlévő borítóképünket pont egy tüntetésről szereztük (Orbi az illiberális gőzmozdony). Az április 8-a utáni tüntetésen találkoztunk egy transzparenssel, amit két srác készített. Kérdeztük, hogy elküldenék-e nekünk, mert kitennénk az Illiberal Memesre borítónak, aztán kiderült, hogy követnek is minket, úgyhogy szívesen küldték.

Láttatok már vicces kormánypárti mémet?

Peti: A 888.hu-t és az Origót tekintjük legnagyobb versenytársainknak, rendkívül fantáziadús mémeket posztolnak nap, mint nap, van még mit tanulnunk.

Zsolt: Alapvetően viszont jó, eredeti kormánypárti mémekkel nem fut össze az ember, még mi is jobb mémeket csinálunk az ellenzékről, mint ők.

(Borítókép: Index)