A február 13-án elhunyt Tandori Dezső 2018. december 8-án volt nyolcvan éves. Születésnapjára a Tiszatáj Alapítvány kiadásában, Tóth Ákos gondozásában jelent meg Nincs beszédülés című kötete, melyben főként irodalmi fejrajzok találhatók, kevés szöveggel. Ezeken kedves írói és irodalmi szereplői jelennek meg: Mándy Iván, Ottlik Géza, Anton Csehov, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, Balzac, Stendhal, Goncsarov, Maupassant, Alexandre Dumas, Virginia Woolf, Samuel Beckett és Georges Simenon, valamint egy kakukktojás is: a "kisasszonyok rue Avignon madámmal és Picassóval". A kötetről A. Horváth András írt tanulmányt az Óbudai Anziksz kulturális magazinban. Ebben maga Tandori is megszólal, valószínűleg utoljára a halála előtt, és a magazin olvasóinak további rajzokat és szövegeket is küldött.

Az irodalmi fejrajzok sűrűn telerajzolt füzetlapokon sorjáznak, laponként hat-tizenöt fej. A rajzokon nevek, szavak, mondatok, utalások, kiemelt szereplők és közöttük néhány gépelt szöveg, főleg a könyv vége felé. Tandori a kötetet gondozó Tóth Ákosnak is üzen:

Nyilván megdöbben Tóth Ákos, aki elsőül látja együtt ezt így, és talán viszonylag sokan fogják még látni, és csodálkoznak kissé,

sőt, a kötet 174. oldalán egyfajta használati utasítást is hagy maga után, ma már elég mellbevágó felütéssel:

Csak majd 

Ennek a cuccnak engem nem zavaró megjelentetése csak "holtom" után lehetne. ("Mit képzel, ennyi fej" stb.)

Addig is: nevek futnak végig e képoldalakon – így él tudatunkban pl. az irodalom. Igen.

Tandori évtizedek óta rajzolt, voltak kiállításai, a köteteit sokszor saját maga illusztrálta. Arra a kérdésre, mikor kezdődött nála a rajzolás, a következőket nyilatkozta a tanulmány szerint:

1976 körül Korniss Dezső festőművésszel csináltam több száz közös alkotást úgy, hogy egy híres sorozatának, az Illuminációknak, amely fejekből áll, kivágta a dúcát, egy konstruktivista dúcot, amit ő ezerféleképpen kiszínezett. A dúcot nekem adta, és én egy indigóval és egy hártyapapírral forgattam rajta a saját belső elképzelésemet az ő szellemében, illetve az én szellememben. Jártam föl hozzá nagyon sokat, és én rajzoltam meg, ami egy különös csoda, hogy az én kezem munkája Korniss Dezső által is alá van írva.

Már nem volt elég az írás, és rengeteg időt fordítottam a rajzolásra külföldi útjaim során és itthon is, úgyhogy nekem sok ezer rajzom van. Korábban egzisztencialista rajzokat csináltam meg filozofikus rajzokat. Az Ördöglakat (2010 – a szerk.) az egyik könyvem, amely az ilyen rajzok gyűjteménye. Ezek a fejek a legújabb fejlemény. Annyit olvastam ezeket a szerzőket, hogy hirtelen átcsaptam rajzolásba. Mándy, Csehov, Ottlik és Simenon.

A kötet három rajzolt fejezetből és néhány gépelt szövegből áll, utóbbiakat mintha a kényszer szülte volna, írja az Óbuda Anziksz. "De ez a sok duma cucc: ellenemre van. (…) Holott úgy lenne jó. Egy egész könyv egy árva szó nélk." (178. oldal)

Tandori Dezső az olvasóknak rajzokat és szövegeket küldött, és egy rövid bevezetőt írt melléjük:

Köszönjük az Óbudai Anziksz kulturális magazinnak, hogy hozzájárultak a képek közléséhez.