Miközben a magyar tudományos élet éppen elég nehéz napokat él át, egy új tudománykommunikációs központ nyílt a főváros szomszédságában. A martonvásári Agroverzumot maga Áder János adta át, és elvileg azzal céllal jött létre, hogy az MTA Agrártudományi Kutatóközpontjának eredményeit népszerűsítse és a pályaválasztás előtt álló fiatalokat meggyőzze arról, igen, érdemes tudósnak lenni. Szép feladat, különösen manapság.
Így – vézna, ügyetlen testi dologra –
Adtam fejem a bölcs tudományokra,
Barázda helyébe' szántván sorokat,
Nem kérkedem ezzel, mert azt se sokat.
De, hogy a mezőt, az anyatermészet
Kebelét elhagytam, sajog egy érzet,
Holtig sajog itt benn, – s tüzesebben vér
Láttodra, te búzás alföldi szekér.
Ez az idézet Arany János Vásárom című verséből származik, és ez olvasható a martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet (MGI) új élményközpontjának a falán. Az Agroverzumot a magyar tudományos élet átalakításának vészterhes árnyékában adta át Áder János többek között Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének társaságában május 27-én.
Az MGI egyike annak a négy intézetnek, amelyek az MTA Agrártudományi Kutatóközpontjához tartoztak – és augusztus 1-től az új tudományos csúcsszervezet, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat felügyelete alá kerültek, bár hogy ez a gyakorlatban mit jelent, ma még senki nem tudja. De ne ugorjunk ennyire előre. A kormány egy 2016-os rendeletben döntött egy agrárinnovációs centrum létrehozásáról, és a csaknem 10 milliárdos vállalkozás egyik alprojektje volt a látogatóközpont, pontosabban az MTA első – és most már valószínűleg utolsó – tudománykommunikációs intézménye.
A tudománykommunikáció nem más, mint a tudományok népszerűsítése, az elért eredmények bemutatása a közönség számára közérthető módon. Ez számos formában történhet: ezért született meg például a Kutatók Éjszakája, ezt a célt szolgálják a tudományos kávéházak, és ezért hozták létre az Agroverzumot is. A frissen nyílt élményközpont célja „az MTA Agrártudományi Kutatóközpontja eredményeinek kommunikálása középpontban az ATK missziójával, ami a klímaváltozás és a növekvő élelmiszerigény összehangolása” – tudtuk meg. És ez valóban elég égető kérdés, amire nagyon-nagyon gyorsan választ kell találnunk.
A természettudományos ismeretterjesztésnek mindig is nagy hagyományai voltak az országban és persze világszerte is. Mostanában talán azért került jobban előtérbe, mert a globális klímaváltozás, a biodiverzitás-krízis, a fenntarthatóság fokozott kihívást jelent, főleg az elkövetkező nemzedéknek. Ha az egyén szintjén egyre többet is teszünk a természet- és környezetvédelemért, társadalmi szinten még nem sikerült a szemléletváltás. Sokszor az a probléma, hogy nem is látjuk, hogy mi a probléma, mert nincs meg az a szemléletünk, hogy felismerjük az összefüggéseket. Azért van az MTA és annak tudományos intézetei, hogy helyre tegye ezeket a kérdéseket, és még több ilyen intézményre lenne szükség, hogy reálisan, vagy közelítően reálisan lássuk a valóságot, vagy legalább elemezni tudjuk azokat a jelenségeket, amik körülvesznek minket, és megfelelő döntéseket hozzunk
– nyilatkozta Bajzáth Judit, az Agroverzum szakmai vezetője. A kiállítás tartalmát egyébként Kárpáti Andrea, Palugyai István és Vásárhelyi Tamás tudománykommunikációs szakemberek készítették.
Az összesen 1100 négyzetméteres, kétemeletes látogatóközpontot még az új bútorok és a friss festék szaga lengi be, a nyugdíjasok csapatai keverednek az iskolásokkal, és a távolban még egy vloggerré lett tévés műsorvezető is feltűnik. Az intézménybe évente 35 000-40 000 látogatót várnak a különböző programokon, és állítólag az első két hétben ennek már megvolt a majdnem 10 százaléka. Mint megtudtuk, nagyon sok diákcsoport jön a közeli városok, például Székesfehérvár vagy Százhalombatta iskoláiból.
A központnak nem a legkisebbek a célcsoportja, hanem a nagyobbak, akik pályaválasztás előtt állnak. Már elértünk a célunkat, ugyanis van, aki azt írta a vendégkönyvbe, hogy tudós szeretne lenni. A tizenévesek nagyon tájékozottak, nekik abban kell segíteni, hogyan hozzanak jó döntéseket. Ez a kiállítás pedig módszertant ad hozzá. A felnőttek körében ugyan népszerűbbek öko- és bioélelmiszerek, és egyre többen próbálnak tudatosabb döntéseket hozni, de számukra viszont minden nóvum. Minden nap eszünk, de fogalmunk sincs, hogyan kerül az étel a polcra, csak levesszük onnan. Azt még csak tudják, hogy ehhez szükség van a mezőgazdaságra, de hogy ennek milyen agártudományi alapjai vannak, azt már nem.
A tervek szerint az élményközpontnak ötvöznie kellett a múzeum, a tudományos játszóház és az akadémiai tudományos kutatóhely jellegzetességeit. Manapság már a hagyományos értelemben vett múzeumok (vagy kiállításszervezők) sem nagyon engedhetik meg maguknak, hogy ne legyenek interaktív élmények, főleg ahol a fiatalabb közönséget kell megszólítani, egy látogatóközpontban ez pedig ugye kötelező elem. Számos szakember írt már arról, hogy milyen fontos az élményközpontú tanulás, hogy a tanórákon kívül, informális keretek között ismerkedhessenek meg a gyerekek a világgal, és úgy, hogy a magyar oktatásban az eszköz- és az erőforráshiány nem ismeretlen fogalom, valahol érthető, hogy ennyire nagy az igény az olyan programokra, amiket az múzeumok és a hozzájuk hasonló intézmények kínálhatnak. Persze ha sikerül is felkelteni az érdeklődést, az már más kérdés, hogy a jelenlegi helyzetben mennyire vonzó a tudományos pálya azoknak a fiataloknak, akik nem feltétlenül szeretnének külföldre költözni.
Az Agroverzum a martonvásári Brunszvik-kastély melletti kiskastélyban kapott helyet, amihez most hozzáépítettek egy nagyrészt üvegből készült fogadóteret. Az előterében óriási, a plafonról lógó pattogatott kukoricák fogadnak minket. Miért pont pattogatott kukorica? Az MTA martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézete azzal szerzett magának hírnevet, hogy itt állították elő Európa első hibrid kukoricáját, a pattogatott kukoricát pedig mindenki szereti, nem? Kukoricával mutatják be rögtön a túra kezdetén azt is, hogyan nőtt az emberiség lélekszáma 1493 óta, és ezzel fokozatosan hogyan nőtt a kukoricafogyasztás.
Még a földszinten kiderül az is, a magyarok mivel pakolják meg napról napra a bevásárlókosaraikat. Kérem szépen, húsból és krumpliból is hetente átlagosan 1,2 kilót fogyasztunk. Ha valaki ezeket a számokat megemésztette, megtudhatja, milyen területeket is kutatnak itt, Martonvásáron, és aztán jön a labor, ami hasonlít egy jól felszerelt iskola kémiai vagy biológialaborjához, bár ott valószínűleg nem gumicukor-készítésével mutatják be, hogyan is működik a világunk. Mert a gasztrolaborban állítólag ilyen kísérlet is van, hogy legyen valami kézzelfogható eredménye az itt töltött időnek, amit aztán haza lehet vinni. Ugyanitt található egy foglalkoztató zongora is, hiszen ez ugyanúgy egy kulturális központ is, de erről majd később.
A második emeleten az előbb említett vers fogadja a látogatókat. Itt szembesülünk azzal, hogy mit jelent igazán a klímaváltozás, Lego-házakkal mutatják be, hogy mi is az üvegházhatás, és két kérdéssel azt is ki lehet deríteni, hogy a közlekedés különféle módjai mekkora terhet jelentenek a környezetünk számára. A problémafelvetés megtörtént, lehet visszamenni az alapokhoz. Nincs mezőgazdaság talaj nélkül, ugye? Bizony, az egyik helyiség csak ezzel foglalkozik, egy interaktív térképen település szerint rá lehet keresni a talajtípusokra, a kicsik pedig egy homokkal teli ládában tapogathatják ki, milyen élőlények élnek a talajban.
Miután megismerjük az ATK Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetének a munkáját, jöhet a színtiszta biológia, hiszen az agrártudományoknak, a növénynemesítésnek és -termesztésnek komoly genetikai alapjai vannak. Az általános ismeretterjesztés mellett nagy százalékban van jelen, hogy az itteni kutatók milyen eredményeket értek el, de hát ugye ez az élményközpont fő küldetése. A látottak szerint a legnagyobb teremben két kedvenc van: az álfitotron, ami azoknak a klímakamrának a mintájára készült, amikkel pár épülettel arrébb kísérleteznek a tudósok, illetve a VR-szemüveg, amivel egyrészt meg lehet tapasztalni, hogyan is látnak valójában a méhek, másrészt mi is méhekké válthatunk. Ezért elég komoly harc ment, reméljük, bírja majd a gyűrődést.
Nincs természettudomány kitömött állatok nélkül, az utolsó szobában velük is találkozunk, ahogyan azzal is, milyen mikroorganizmusok élnek bennünk, hogy súlyunknak mekkora részét teszik ki, illetve, hogy lehetünk-e betegek attól, ha szájon nyal a kutyánk. A túra azzal zárul, hogy két képernyőn egy tudós és egy szkeptikus ember beszélget, ami az álhírekkel és összeesküvés-elméletekkel terhelt időkben kifejezetten hasznos lehet.
Nincs már interaktív ismeretterjesztés telefonos appok nélkül. Az Agroverzumnak is lesz majd letöltendő alkalmazása. Vagyis van, mert a végső tesztek folynak, de még nem elérhető a nagyközönség számára, ez napok, hetek kérdése. Ebben egyébként két menüpont lesz: az egyik az élményközpontban segít majd kalauzolni a látogatókat, a másik pedig a kastélykertben található tanösvényen. Ezeket a információs pultnál kapott kóddal lehet majd letölteni az okostelefonra.
Több jegytípus van, lehet kombinált belépőt is venni, ez egy háromfős családnak 5000 forintjába kerül, és van külön jegy az élményközpontba, az emlékmúzeumba is, illetve a parkba is. A tárlatvezetések, illetve a tematikus séták (ezek minimum 10 fővel indulnak csak), illetve az egyéb programok, például a koncertek plusz pénzbe kerülnek. A büfében az árak barátiak, egy capuccino 450 forint, az ásványvíz 220 forint, sörből van dobozos, 450 forintért, sőt röviditalok is, a szendvicsek 450 forintnál kezdődnek, a legdrágább étel a 1290 forintos zöldsaláta, amit stílszerűen kukoricamorzsába forgatott csirkével tálalnak...
Egyre jobban felértékelődnek azok a szabadidős, természetközeli programok, amiket egy nap alatt le lehet tudni, amik miatt nem kell messzire utazni. Az Agroverzum és a Brunszvik-kastély pedig tulajdonképpen egy egész kellemes hétvégi program, Martonvásár Budapestről könnyen megközelíthető, a Déliből például fél óránként indulnak vonatok, és Budapest-bérlettel csupán 310 forint a jegy, de Székesfehérvár sem távolság. A vasútállomástól pedig körülbelül tíz perces sétával lehet eljutni a célhoz, ahol nem az élményközpont az egyetlen látnivaló.
Az Agrártudományi Kutatóközpont a fenntartója a Brunszvik-kastély oldalában található Beethoven Emlékmúzeumnak is, amit 1958-ban nyitottak, és ami 1988-ban került a MTA-hoz. Akit jobban érdekel a német zeneszerző munkássága, ennek a helyszínnek mindenképpen fel kell kerülnie a listájára Bécs vagy éppen Baden mellett. Beethoven a Brunszvik család kérésére háromszor látogatott el Martonvásárra, a kiállítás pedig a zeneszerző és vendéglátói barátságának állít emléket.
Ahogyan belépünk az épületben, rálátunk a bejárattal szemben, a leghátsó szobában kiállított zongorára, amin 1846-ban Liszt Ferenc is játszott. Ezenkívül természetesen számos tárgyi emléket is összeszedtek, a gyűjtemény egyik érdekes darabja például Beethoven medalionba zárt hajfürtje. Az Agroverzummal ellentétben itt az interaktivitás nincs középpontban, ez egy hagyományos értelemben vett tárlat, ahol a tárgyakat szinte néma csendben csodálva lehet megismerni a múltat. A tervek szerint ezt is felújítják majd, lehet, hogy akkor ez is megváltozik.
Ahogyan vezetőnk fogalmazott, itt a tudomány, a kultúra és a természet egyszerre van jelen. Utóbbival leginkább a kastély 70 hektáros kastélyparkjában találkozhatunk, ami 1953 óta természetvédelmi terület. Az angolparkot is a Brunszvik családnak köszönhetjük, ugyanis mielőtt 1758-ban id. Brunszvik Antal bérbe vette volna a birtokot, nem voltak fák, csak egy mocsaras terület két kerttel és egy halastóval. Az elmúlt 200 évben persze hatalmas átalakuláson ment keresztül, és a második világháború is komolyabb károkat okozott benne, de a parkot mindig helyreállították, így fás ligetek és hatalmas pázsit várja a vendégeket.
A parkban kialakított, 1750 méter hosszú Barangoló tanösvény 11 állomáson mutatja be a hely flóráját és faunáját, illetve történetét, és egy fahídon keresztül be lehet menni a tó közepén található kis szigetre is, ahol többek között egy színpad és egy Beethoven-szobor is található. Amivel már biztosan nem találkoznak az idelátogatók, az a világ leghíresebb csertölgye. A 250 éves fát 2017 decemberében vágták ki, a szakértők szerint olyan komolyan megsérült egy nyári viharban, hogy az megpecsételte a sorsát.
(Borítókép: Vasvári Tamás / Index)