Majdnem pont a fenti címmel írtam másfél éve egy cikket. Akkor találkoztam először Dányádi Sára Belvárosi növényvilág című könyvének ötletével, és nagyon megtetszett. Mint a szerzőtől megtudtam, némiképp ennek az írásnak is köszönhető, hogy sokan érdeklődni kezdtek a terv iránt. Annyian, hogy végül a Corvina Kiadó fantáziát látott benne, és a közelmúltban megjelentette. Szóval most az következik, amit épületeknél gyakran szoktam, de könyveknél még soha nem tettem: a látványtervek után végre bemutathatom az elkészült alkotást!

Egyetlen igazán fontos különbség van a tervekhez képest: a borító más lett. A maketten még vakdombornyomással rajzolódott ki egy kanálisfedél rajta a könyv címével, a hátterében pedig egy klasszikus, mindenfelé elterjedt térkőtípus volt látható. A megjelent könyv ennél jóval konzervatívabb külsejű, viszont sokkal kedvesebb - behozva egy újabb színt is. Marketingszempontból mindenképpen jobb lett, és felteszem, hogy olcsóbb is ez a megoldás. Szerencsére maradt szép, kemény borítós kötet.

Az alak és a belső dizájn pontosan olyan viszont, mint a terveken volt. Maradtak a sötétkék, árnyszerű ábrák, a borítóbelső tapétamintája, a fejezeteket bevezető vonalrajzok, a jó arányú tördelés. Persze, jöhet a kérdés: minek is foglalkozom ennyit a külcsínnel, mikor ez egy könyv? Nos, Dányádi Sára munkája sokkal inkább iparművészeti alkotás, mintsem bármi más. Nem véletlenül kezdődött az egész projekt Behance-oldallal, sőt, még korábban, a szerző grafikai tanulmányaival - amiről az előző cikkben részletesen is írtam.

Ennek ellenére, természetesen, mint hagyományos értelemben vett könyv is megállja a helyét. Elfér akár a kabát belső zsebében is, bármikor el lehet olvasni egy rövidke ismertetőt belőle. Nagyon szellemes a növények "rendszertana" benne:  dézsafák, vályúvirágok, kandelábervirágok, terasznövények és járdanövények. Az utóbbi ráadásul, a Google alapján, alighanem a szerző találmánya. Talán senki más nem nevezte még ilyen kedvesen azokat a gyomokat, amelyek a belvárosok lekövezett, leaszfaltozott, lemindenezett területein is képesek felütni a fejüket.

A rövidke ismertetőkben sok mindenről szó esik: egy kis morfológia, gyógyhatás, reneszánsz virágnyelv, egyéb felhasználások, ősi hiedelmek vagy akár a nevek eredete is. A megszokott témák között aztán van, hogy egészen furcsák is felbukkannak, például a kínai hibiszkusznál:

Bár a stilizált hibiszkusz a hawaii ingek egyik legjellemzőbb mintája, úgy tűnik, hogy Magnumnak, a hawaii ingek legismertebb rajongójának nem volt hibiszkuszos inge.

A sok érdekes részlet ellenére azért felmerül a kérdés, hogy mégis mi a célja a könyvnek. Merthogy, méretéből adódóan egyik témában sem tud túlságosan elmélyedni, ugyanakkor határozóként sem tud működni, hiszen a dizájnos árnyrajzok alapján nem lehet felismerni a növényeket. Nem a színek hiányával van a baj, mondjuk Csapody Vera ceruzaábrái alapján simán be lehet azonosítani egy-egy fajt. Ezek rajzok viszont nem határozáshoz készültek, sokkal inkább illusztrációnak, hogy szép legyen a könyv.

És szép is lett. Szóval ez elsősorban egy ajándéktárgy - és ezzel semmiképp nem kisebbíteni akarom az értékét. Olyan ajándéktárgy, aminek mindenki örül, aki szereti a természetet, a várost vagy csak a kedves apróságokat. És, ki tudja? Könnyen lehet, hogy az ajándékozott épp ennek hatására kezd el érdeklődni majd a növények iránt is.

Borítófotó: Danyi Balázs. További nagyvárosi témájú könyvajánlók a Facebookon és az Instagramon.