Soroshoz fordulni óriási hiba, mert azt hiszem, nem tévedek, ha azt gondolom: Soros úgy ad pénzt, hogy azért kér valamit cserébe. Például azt, hogy tüntetést szervezzenek

– nyilatkozta Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, a kormánybarát Magyar Teátrumi Társaság alapító-vezetője a Népszavának adott interjújában arra a támogatásra utalva, amelyet a Soros Alapítvány adott az állam által nem támogatott, a túlélésért küzdő színházi társulatoknak és más, nehéz helyzetben lévő kulturális szervezeteknek. Vidnyánszky szerint Soros „a támogatottakat saját politikai játszmájának a szereplőivé tette”, és az így kiosztott pénzek mértékével csökkenteni kellene „az érintett intézmények állami támogatását, és azt a pénzt adjuk oda másoknak”.

Vidnyánszky Attila néhány nappal korábban a Pesti Hírlapnak azt mondta, „a színházak 90 százaléka szerint” nem volt helyes a tüntetés, „mert ahol politikusok lépnek fel, az nem szakmai tüntetés”. Most is hasonlóan nyilatkozott, közölve, a tüntetés „katasztrófa volt": 

„A Magyar Színházi Társaságon és a Magyar Teátrumi Társaságon kívül létrejött egy kör, amelyet a Katona József Színház, az Örkény, a Radnóti és egy sor független társulat alkot, amelyek nem tagjai a két nagy szakmai szervezet egyikének sem. Ez a kör tüntetett – azt a látszatot keltve, mintha az egész szakmát képviselnék. Ők azok, akik – például ezzel a tüntetéssel – a párbeszéd lehetőségét is akadályozzák, és politikai síkra terelnek minden szakmai kérdést.„ A Katona és az Örkény „köreit” később is említi: Vidnyánszky szerint e két színház köré csoportosul a Színművészeti Egyetem működtetése. Az intézmény vezetése állítása szerint ugyanakkor nem érdekelné.

Vidnyánszky arra a kérdésre, helyes-e „zaklatószínházakról” beszélnie a kormánynak Gothár Péter Katona József Színház-beli zaklatási botránya után, azt mondta: „Voltak mondatok, amelyeknek nem kellett volna elhangozniuk. De ha nem szól bele a politika, eltussolják az ügyet.” Ez egyébként tényszerűen nem igaz, mivel a Gothár-ügy eleve azzal a közleménnyel került napvilágra, amelyben a színház az érintett rendező szerződésének megszüntetését jelentette be, a kormány csak ennél később használta fel az ügyet a politikai szándékai érdekében.

A Népszava kérdezte az igazgatót az NKA átalakításáról is, miután a kultúrtörvény első vázlata szerint a Nemzeti Kulturális Alapot kiüresítették volna, de a végül elfogadott törvényből ez kimaradt. (Az NKA átalakításának tervét Demeter Szilárd elismerte, noha Fekete Péter államtitkár korábban azt állította, fel se merült ilyesmi.) Vidnyánszky is elismerte:

Az NKA kapcsán mindenki tudja, hogy szükség van változtatásra, és évek óta folynak is szakmai viták erről.

Hozzátette: „A színházi törvény legfontosabb eleme, hogy rendbe lehet tenni a finanszírozás torzulásait”, majd megismételte a kormány álláspontját: „A főváros meghatározhatja a maga prioritásait, eldöntheti, hány színházat akar, de akkor azok működéséhez a forrást is biztosítsa. Amelynek a finanszírozásában viszont nem vállal részt, ott ne tartson igényt a vezetői kinevezésekre.”

A lap arról is kérdezte a Nemzeti Igazgatóját, mi a véleménye arról, hogy bár évek óta támadta a taót, a megszűnése után a Nemzeti hatalmas összegekhez jutott a taopótló összegekből. „A hatalmasra dagadó taót az állam el is vonhatta volna, de nem tette. Plusztámogatásként juttatta vissza a rendszerbe, erről pedig butaság lett volna lemondanunk” – mondta.

Vidnyánszky a napokban a Mandinernek is interjút adott, amelyből a Magyar Nemzet ma közölt egy részletet. Ebben is beszél a kultúrtao pótlására kiutalt összegekről. Erről korábban megírtuk: noha a kormány maga határozta meg, hogy csak előadó-művészeti szervezetek kaphatnak a kultúrtaót helyettesítő támogatásból, a nyilvános döntések alapján sokszor pályázati azonosító nélkül kaptak tízmilliókat vagy akár milliárdokat fideszes politikusokhoz köthető cégek, önkormányzatok, tűzoltóegyletek, majdnem kétmilliárd jutott az Egységes Magyar Izraelita Hitközségnek, jutott pénz Mészáros Lőrinc üzlettársaihoz vagy lottózót üzemeltető, sportszereket árusító és követelésbehajtással foglalkozó cégeknek is.

Vidnyánszky mindezt így foglalta össze:

Olyan rendszerekhez merünk hozzányúlni, amilyenekhez eddig nem lehetett. Kezdődött azzal, hogy két éve nagy háborúskodás árán megszüntettük a társaságiadó-támogatást, most pedig a színházak finanszírozásának áttekinthetetlen rendszerében teremtünk tiszta helyzetet.