Az idei Oscar-díj utolsó kategóriája, a gála utolsó pár perce. Jane Fonda kinyitja a borítékot, és kimondja az Élősködők címét. Üdvrivalgás, ováció, a dél-koreai film stábja pedig felmegy a színpadra, egy pillanatban összesen huszonegy ember áll a pódiumon, köztük a rendező Pong Dzsunho is, aki addigra már három Oscaron túl volt, és az első után kijelentette, hogy mostantól elkezdhet inni. Pong már nem is ment a mikrofon közelébe, inkább átadta a helyet Kvak Sine producernek, akinek az IMDb szerint ez a második filmes kreditje, egy rövidfilm produceri feladatai után.

Kvak megköszönte az akadémia tagjainak a döntést, majd a beszédét követő tapsvihar után egy alacsony nő ment oda a mikrofonhoz, de azt – ahogy a túlnyúló beszédeknél szokás – már leeresztették. A közvetítés rendezője nem is mutatta a pillanatot, inkább a színpad szélén álló Jane Fondára koncentrált. Az addigi taps csalódott ó-zásba ment át, majd egyre több híresség, köztük Tom Hanks és Charlize Theron elkezdte az első sorból, nagy mozdulatokkal szuggerálni az állványt, hogy emelkedjen fel ismét.

„Hi everybody!” – kezdte az alacsony nő, azaz a 61 éves Miky Lee, Dél-Korea egyik legnagyobb médiamogulja, a K-Pop és a koreai filmkészítés kitartó finanszírozója, és nem mellesleg Pong karrierjének legnagyobb mecénása, akinek a segítségével kezében tarthatja élete első Oscar-díját. Az első olyan szobrocskát, amit a legjobb film kategóriájában nem angol nyelvű film nyert.

Lee, azaz eredeti nevén Li Mikjong megköszönte az Oscart Pongnak („Szeretem, ahogy beszél, ahogy jár, de leginkább azt, ahogy rendez!”), a testvérének, illetve a dél-koreai közönségnek, amiért támogatják a helyi filmeket, és amiért nem rejtik véka alá a véleményüket, hogy mit szeretnének a mozivásznon látni. Lee azonban nem egy producer, aki meglátta a lehetőséget Pong tehetségében, hanem egy komoly üzletasszony egy még komolyabb családból: a koreai CJ Entertainment alelnöke, a Samsung alapítójának unokája, első unokatestvére jelenleg a Samsung Electronics elnöke. A CJ Entertainment egy olyan konglomerátum, ami a dél-koreai szórakoztatóipar minden zsírosbödönében benne tartja a kezét, a filmgyártástól a lemezkiadáson át a mozivetítésekig. Elég nagy szó egy olyan cégtől, amit az ötvenes években alapítottak, és ami eredetileg lisztet árult.

A CJ-t Lee nagyapja, Li Bjongcshol alapította, mint a Samsung nevű kereskedelmi cég cukor- és lisztgyártó alegységét. A CJ az élelmiszerek mellett elkezdett biotechnológiával és gyógyszerekkel is foglalkozni, de médiával, zenével és főleg filmekkel azután, hogy Li nagypapa 1987-ben meghalt. A családi irányítású Samsungot szétosztották az örökösök között, a CJ Groupot megkapta Miky testvére, Li Dzsehjon. Ő két dolog miatt érdekes: egyrészt a nővére személyesen említette az Oscar-köszönőbeszédben, másrészt pedig még előtte pár évet börtönben töltött az egész országot átszövő korrupció miatt. De erről később.

Bosszúvágy, Mad Max, Kék bársony

Nagyapja halálakor Miky éppen végzett a Harvardon, és a Samsung amerikai leányvállalatánál állt munkába. Ott dolgozott, amikor 1994-ben a család egyik ügyvédje azzal kereste meg, hogy többek között Steven Spielberg filmrendező és David Geffen lemezkiadó szeretne egy saját stúdiót létrehozni, és ez érdekelné-e a Samsungot. A nagy biznisz abban az évben nem jött össze, de 1995-ben az akkor még Cheil Foods & Chemicals néven futó CJ 300 millió dolláros befektetéssel nagyjából 11 százalékos részesedést szerzett a Dreamworksben, a kilencvenes-kétezres évek egyik legjelentősebb filmgyártó stúdiójában, ahol olyan alkotások készültek, mint a Deep Impact, az Amerikai szépség, az Egy csodálatos elme, vagy a Madagaszkár című rajzfilm. A cég harmadik befektetője, a Disney-t maga mögött hagyó Jeffrey Katzenberg később azt nyilatkozta, hogy két ember nélkül soha nem jött volna a Dreamworks: az egyik Paul Allen, aki 500 millió dollárral szállt be, a másik pedig Miky Lee. Akinek a segítségével a CJ megkapta a Dreamworks filmjeinek ázsiai forgalmazási jogát is.

De hol mutassák be ezeket a filmeket a kilencvenes évek Dél-Koreájában? A CJ ezt is elintézte magának, Miky és testvére elkezdte kiépíteni az ország első multiplex-hálózatát, többek között azért, hogy lenyűgözzék az amerikai partnereiket, de azért is, hogy kiépítsenek egy felvevőpiacot a helyi, koreai filmek számára is. A nagyon eklektikus filmes ízlésű Miky Lee (kedvencei többek között a Bosszúvágy, a Mad Max és a Kék bársony) ugyanis egyfajta koreai filmes nagykövetként ment tárgyalni mindenhova Amerikában, és vitte magával az országának filmjeit DVD-ken. „Mentem a Warnerhez, a Universalhoz, a Foxhoz, bárkihez, akihez tudtam, és pitcheltem a koreai filmet, a koreai filmet, a koreai filmet” – mondta a The Hollywood Reporternek, amikor nem sokkal az Oscar-díjak előtt riportot készítettek vele a CJ főhadiszállásán.

A CJ első multiplexe 1998-ban nyitott ki, 2020-ra már Dél-Korea mozihálózatának ötven százalékát birtokolják. A cég sikerét megirigyelték más helyi cégek is, és sorra nyíltak az új mozik, ezzel sikerült megnégyszerezni a moziba járók számát: a 90-es évek végén egy koreai évente 0,8 alkalommal ment moziba, ez 2020-ra 4 alkalom lett. Dél-Korea ma a világ ötödik legjelentősebb területe a mozibevételek szempontjából.

Miért egy hal? Akció kell!

Ahhoz viszont még bőven kellett idő, hogy Miky Lee áldozatos munkájának beérjen a gyümölcse, a koreai film berobbanását ő maga is csak 2004-ra teszi, amikor az Oldboy című brutális bosszútörténet megnyerte az Arany Pálmát a cannes-i filmfesztiválon. Az Oldboy sikere megnyitotta a kapukat olyan dél-koreai rendezőknek, mint az azt rendező Pak Cshanuk, Kim Dzsiun (Két nővér), vagy éppen 2020 csodarendezője, Pong Dzsunho. Hollywood malmai lassan őröltek, de szinte ugyanakkor mindegyikőjük elkészíthette az első, Egyesült Államokban forgatott, angol nyelvű filmjét: Pak a Vonzások című erotikus thrillert, Kim az Erőnek erejével című Schwarzenegger-visszatérést, Pong pedig a Snowpiercer című pompás sci-fit. Az utóbbit még az sem tudta tönkretenni, hogy rátette a koszos kezét Harvey Weinstein, és követelte, hogy Pong vágjon ki, egyértelműsítsen jeleneteket, és szerepeljen benne többet az akkoriban éppen felfutóágon lévő Chris Evans.

A dél-koreai rendező volt talán az egyetlen, aki ellen tudott állni a nagyhatalmú producernek, egy alkalommal konkrétan hazudott is neki. 2019-ben Pong egy interjúban elmondta, hogy Weinstein utált egy jelenetet, amikor a filmben kibeleznek egy halat. “Miért egy hal? Akció kell!” – mondta a producer, amire a rendező rövid gondolkodás után rávágta, hogy neki ez a jelenet sokat jelent, ugyanis az édesapja halász volt, ez a snitt pedig tisztelgés előtte. Weinstein elmondta, hogy számára a család a legfontosabb, ezért megengedte Pongnak, hogy megtartsa a belezést. „Kibaszott hazugság volt. Dehogy volt az apám halász” – mondta később a rendező.

Amikor a Snowpiercer rosszul szerepelt a tesztvetítéseken, Weinstein azt akarta, hogy még többet vágjanak ki belőle. Pong engedelmeskedett, de a szerződése azt is engedte neki, hogy egy rendezői változatot elkészítsen és levetítsen, ami viszont sokkal jobb eredményeket ért el a tesztközönség előtt. Weinstein belement abba, hogy az utóbbi kerüljön a mozikba, azzal a feltétellel, hogy sokkal szűkebb forgalmazást kap. Pong később azt mondta erről, hogy Weinstein biztos úgy érezte, hogy sikerült legyőznie, de ő ezt úgy élte meg, hogy azért megmaradt a rendezői változata.

A Snowpiercernek, ahogy Pong szinte minden másik filmjének, szintén Miky Lee volt a producere, aki a koreai popkultúra másik ágának a népszerűsítésén is dolgozott. Amikor Miky Lee elment egy UFC-s harcművészeti gálára, kipattant a fejéből az ötlet, hogy mi lenne, ha hasonló eseményeket szervezne a cége, de k-pop előadóknak. Azaz összetoboroznának egy csomó k-pop bandát, és egyben, egy este többen is fellépnének. Így született meg a KCON, amit ma már a világ több országában megtartanak, volt már Franciaországban, Japánban, Ausztráliában, és természetesen többször az Egyesült Államokban is. Egy ilyen alkalommal lépett fel először Amerikában 2014-ben a BTS, ami azóta a világ első számú k-pop fiúbandája lett.

Az elnök tanácsadója javasolta, hogy inkább egy kicsit most ne

Ha a koreai filmes hatalomátvétel, és a K-pop exportja nem lett volna elég a cégbirodalomnak, a koreai belpolitikával is meg kellett harcolnia. A 2013-as elnökválasztás győztese, Pak Gunhje meghirdette, hogy megregulázza az olyan családi kézben lévő konglomerátumokat, mint a Samsung és a CJ. A nyomozások után letartóztatták Miky Lee testvérét, akit adócsalással és sikkasztással vádoltak meg nagyjából 208 millió dollárnak megfelelő értékben, majd ezért négy év börtönre ítélték. Az ítéletet később két és fél évre enyhítették.

Miky Lee-t nagyjából ebben az időszakban főleg az Egyesült Államokban látták, a vállalati teendőiről egészségügyi okokból lemondott. Később kiderült, hogy Pak elnök egyik tanácsadója nyomására mondott le a pozíciójáról. A koreai hatóságok szerint az elnök azért ment neki ekkora erővel a CJ-nek, mert az egyik csatornájukon futó SNL Korea nevű műsor kritikusan mutatta be őt.

Pakot később letartóztatták, amiért nyilvánosságra került, hogy hatalmas összegeket fogadott el ő és a kabinetje pont azoktól a családi kézben lévő vállalatokból, amiket meg akart rendszabályozni. A kenőpénzeket azért cserébe kapták, hogy a cégekre nézve előnyös szabályozási döntéseket hozzanak. Az elnököt 24 év börtönre ítélték, vele együtt letartóztatták Cso Junszon kulturális minisztert is, akinek a bukásával együtt kiderült egy művészeti feketelista létezése olyanokról, akik kritikusan álltak a kormányhoz, ezért elvágták őket mindenféle állami támogatástól. A listán szerepelt Pong Dzsunho is.

A belpolitikai korrupciós ügyek ellenére a CJ bődületes méretűvé nőtte ki magát, filmes iparágának pedig lényeges eleme a mozik birtoklása, illetve a sikereik remake-jeinek elkészítése. A cég jelen van Kínában, Thaiföldön és Japánban is. És a remake-vonat nem áll meg, a hírek szerint készül az Élősködők sorozatváltozata is, amit az Öröklésért is felelős Adam McKay vezényelne le. Egyelőre még sokat nem tudni róla, azon kívül, amit Lee mondott a The Hollywood Reporter újságírójának: az amerikai változatban a személyzetnek hispánoknak vagy Fülöp-szigetekinek kell lenniük. Miky Lee pontosan tudja, hogy mi kell Ázsia nagyrészének, miért ne tudná azt is, hogy mi kell Amerikának.