Én a rettegve szorongás mellett minden este videócsetelek valamelyik vidéken lévő haverommal. Van a Messengernek egy nagyon jó játéka: úgy kell énekelni benne, hogy a fejeden lévő virtuális macska ne ébredjen fel rá.

Talán még sosem szakadt annyira ketté a világ gyerekesekre és gyerektelenekre, mint most, és ehhez végül nem is a semjénzsolti értelemben vett szingliüldözés kellett, hanem a koronavírus. Mert amíg azok, akik egyedül, vagy legfeljebb a párjukkal várják éjt nappallá téve, hogy újra veszélytelenül ki lehessen tenni a lábukat a lakásból, azok közül sokan annyira unatkoznak otthon, mint macskaaltató kollégám, aki ugyan nem kérte a neve elhallgatását, de azért én az ő érdekében inkább elhallgatom.

Akik viszont gyereket nevelnek, azokra egy csapásra szakadt rá a home office-ban ugyanolyan hatékonyan elvégzendő munka és a képesítés nélküli pedagógusi életpályamodell, annak minden szépségével, de elsősorban mégis inkább minden nyűgjével együtt, lefagyó videókonferencia-programostul, otthoni torna- és zeneórástul, egy hétbe belezsúfolt, rekordmennyiségű tananyagostul (lásd erről korábbi cikkünket). „Évek óta nem volt ilyen, konkrétan nullára csökkent a magamra fordítható időm. Három napja a körmömet sem tudtam kilakkozni, és ma eddig egy kekszet ettem” – mondja délután kettőkor Janecskó Kata kolléganőm.

Szóval

arra adunk pár tippet, mit kezdjenek a szabad estéikkel azok, akik csinálnának valami mást is a film- és sorozatnézés, az olvasás, a zenehallgatás, a videócsetelés közben piálás és a szex mellett, ha már úgyis bezárt minden mozi, színház, kocsma, lefújták az összes koncertet, és egyébként is annyira tűnik éppen közeli lehetőségnek találkozni bárkivel, mint medencés karaoke-partit tartani a Szaturnuszon sebtiben felhúzott lakótelep árnyékában.

Az egyik legjobb lehetőség a társasjátékozás. A hazai társasjátékos élet egyre élénkebb, a legnagyobb tematikus Facebook-csoportnak majdnem 12 ezer tagja van, de azért még mindig rengetegen gondolják úgy, hogy a társasjáték alapvetően a gyerekeknek való, és valami olyan kiszámítható, repetitív dolgot jelent, mint egy menet Monopoly. Pedig az új játékok már hosszú ideje merőben másmilyenek: vagy komolyabb stratégiákra adnak lehetőséget, vagy ha nem is történetre épülnek, inkább absztraktak, akkor is összetettebbek és így sokkal élvezetesebbek, mint egy Ki nevet a végén.

A mai játékok közül rengeteg szól felnőtteknek, azaz a bennük megjelenő helyzetek nem gyermetegek, és a megoldásaik is lekötnek bárkit, életkortól függetlenül, vagy az előre tervezés szükségessége miatt, vagy a játék kidolgozottsága miatt. A jobb játékok már nagyon keveset bíznak a szerencsére, az is egyre ritkább, hogy egyáltalán legyen dobókocka a dobozban, így a saját sikerünk azon múlik, mennyire látjuk át a feladatunkat a maga komplexitásában: azaz mondjuk nem elég, ha az épülő városomba csak lakóházakat építek, mert a lakóknak kéne munkahelyeket és boltokat is telepíteni, ahhoz viszont már energiaszolgáltatóra is szükség lesz, és így tovább (mint a Quadropolisban).

Ráadásul már a társasokkal szembeni egyik előítélet is kiküszöbölhető: már összeveszni sem kötelező. Egyre több ugyanis a kooperációra épülő játék, ahol a játékosok nem egymást próbálják meg legyőzni, hanem együttműködnek a cél érdekében. (Ezek közül pont az a leghíresebb, amelyik a legaktuálisabb is: a világjárvány terjedését szimuláló Pandemic. De ilyen a Tiltott szigetek/Tiltott sivatag/Tiltott fellegek sorozat, vagy mondjuk a Holtak tele, amely egy titkos árulóval azért csavar egyet a békességen.)

A társasjátékipar témákban is túllépett már a „kemény férfiak háborúznak” egyeduralmán, na nem mintha ilyenekből ne lennének elérhető jó játékok, de akad már olyan, ahol madármegfigyelőkként próbálhatunk szebbnél szebb madarakat a kertünkbe csábítani (Fesztáv), vagy ahol iszonyú cuki erdei állatokként fejlesztjük a városkánkat az Örökfa tövében (Everdell), ahol a Marsot kell lakhatóvá tenni, ráadásul csupa olyan lehetőséggel, ami elméletileg elképzelhető tudományosan (A Mars terraformálása), vagy éppen olyan, amelyben egymással veszekedő, versengő vagy hisztiző kiskölykök népesítik be a lakótelep melletti tereket (Grund). És már a partijátékok közül sem csak az Activity létezik – bár ez a karantén idején pont nem túl fontos.

Ezek nagyobb része ráadásul tökéletesen jól játszható kettesben (sőt, több akár egyedül) is, de korábban összeszedtünk több kifejezetten csak két személynek szóló társasjátékot is. Aki viszont mindenképp ragaszkodik ahhoz, hogy a barátokkal játsszon, annak sem kel teljesen letennie erről: Világi Máté kollégám például rendszeresen játszik online a barátaival. „A távkapcsolat nehéz, és ez hatványozottan igaz akkor, ha 4-5-6 embernek kell összeszerveznie az életét. Most nem poligámiáról, vagy egy swinger klubról van szó, hanem a rendszeresen társasozók életéről” – mondja.

„Sajnos a Dungeons and Dragons szerepjátékos csapat lelkesedését megtörte a járvány, de más haverokkal még így is tudok online társasozni. A pécés játékáruházban, a Steamen több népszerű társas is megtalálható, bár ezek nem mindig sikerültek túl jól. Mi a Witcher (Vaják) világán alapuló Witcher Adventure Game-mel játszunk egy-egy este, de bent ül az Epic Games-es könyvtáramban a Carcassone és a Ticket to ride, amik nemrég ingyenesek voltak. A Steamen létezik még egy varázslatos játék, a Tabletop Simulator, amely interaktív, online felületet biztosít társasozásra. Rengeteg többtízezer forintos játék ingyen letölthető mod formájában, de igényesebben digitalizált játékokat (Scythe, Fesztáv) pénzért is lehet venni kiegészítőként. A táblás társasok online gyakorlatilag olyanok, mintha egy asztal körül ülnénk, csak sokkal egyszerűbbek, mert nem kell minden kis jelölőt nekünk felhelyezni.” De azért azt is hozzáteszi, persze a közösségi élmény nem ugyanaz.

Akit neveztek már valaha kényszeresnek vagy rendmániásnak, annak korlátlan lehetőséget tartogat a karantén: már jó pár éve elterjedtek a felnőtteknek szánt színezők, amelyek úgy lesznek most egyre népszerűbbek, ahogy a világban nő az egy négyzetméterre jutó unalom mértéke. A színezésben persze valójában nemcsak az hozhat kielégülést azoknak, akiket velem ellentétben nem idegesít halálra az ilyesmi, hogy a firkálás révén megvalósítható egyfajta teljes rend és tökéletesség, hanem meglepő módon még komoly pszichológiai tanulmányok is foglalkoztak a jótékony hatásaival. És ezek arra jutottak, hogy akár már harminc perc mandalaszínezés is jelentős nyugtató hatással bír, így ez a hobbi

És mivel egy színező előállítása meglehetősen egyszerű feladat, rengeteg érhető el belőle ingyenesen is. Letölthetőek mandalák innen vagy innen, de itt például vegyíteni lehet a szintén bezárt múzeumok utáni sóvárgást is a színezéssel, mivel híres festmények színezhetőek újra. De nem muszáj ilyen komolyan venni a dolgot: Las Vegas például letölthetővé tett egy, a minden szempontból színes városhoz kapcsolódó, fekete-fehér színezőt. Aki viszont eddig stikában a munkahelyi nyomtatón nyomtatta ki a privát dolgait is, és most nyomtató nélkül maradt a karanténban, annak sem muszáj pénzért színezőkönyvet rendelnie, ezen a listán szerepel néhány ingyenes app is, bár ennek a hatásait nem vizsgálta még pszichológusok egy csoportja sem. Mindenesetre ha a vírus miatti stresszűzésre használnánk, akkor azért inkább ne a koronavírus terjedéséről és hatásairól szóló színezőt válasszuk.

A dolog aprólékosságát tekintve hasonló elfoglaltság a makettezés is, amiről Molnár Réka kolléganőm beszélt lelkesen: „»Nahát, te makettezel?« vagy »Kevés lányt ismerek, aki makettezne«: általánosan bevett mondatok ezek azok szájából, akik találkoznak a ritkán, de annál régebb óta űzött hobbimmal. Az egész úgy kezdődött, hogy volt jó pár éve egy Millenium Falcon-makett az egyik boltban, én meg kihisztiztem anyámtól, hogy vegyük meg. Persze utána derült ki, hogy kell hozzá külön festék, ecset és ragasztó is, de ekkor már mit volt mit tenni, megvettük azokat is. Végül összeraktam otthon, és habár ember olyan csúnya és szabálytalan űrhajót még életében nem látott, azért mégiscsak kedvet kaptam egy újabb megépítéséhez” – mondja Réka a kezdetekről.

„A makettezés lényege egyébként annyi, hogy minél nehezebb és komplexebb darabot veszünk, annál több és kisebb részből kell csipeszekkel, gyorsan száradó ragasztókkal összeeszkábálni például egy tankot, egy repülőt vagy egy hajót, aztán pedig azt kifesteni úgy, hogy lehetőleg ne menjünk ki a vonalból. Utána újra kifesteni, hogy a két réteg miatt tökéletes legyen, és aztán a ragasztó és festék száradását is beleszámolva pár nap alatt kész is egy tizenvalahány centis jármű, amit felrakhatunk a polcra. Ez alapján persze nem sok értelme van, de ilyen bezárt napokon két okból is előnyös:

mert időigényes, és mert akkora koncentrációt igényel, hogy minden kinti káoszt ki lehet zárni vele.

Az esti órában filmezés meg tévézés helyett ilyen egyhangúnak tűnő, hosszú heteken jó leülni az asztalhoz, nagy nehezen összeilleszteni ezt, lefesteni azt, hozzáragadni ehhez meg ahhoz, és cifrán káromkodni, hogy aztán a végére valami maradandó szülessen.”

Akinek az ötlet tetszik, de a mutatóujjhoz ragasztózott kis biszbaszok gondolata már kevésbé, azoknak ott a legózás: egy újabb dolog, amit gyerekeknek találtak ki, de mára már a felnőtteket is meghódította. (A társasjáték egyébként valójában nem ilyen: már több száz éve is léteztek táblás játékok, hogy olyan dolgokról beszéljenek, mint az életben való előrehaladás a bűn és a jó cselekedetek ösvényein.) A Lego térhódítását semmi nem jelzi jobban, mint a cég termékkínálatának megváltozása: ma már nem találni olyan popkulturális jelenséget vagy sikerfilmet és –sorozatot, amelyből ne készült volna Lego-csomag, brutális árakon, és ahogy a puzzle-öknél, úgy itt is változó, néha egészen hihetetlen elemszámmal. Így egy komolyabb szett – például a 7541 darabból álló Millenium Falcon – összerakásának hatása vetekedhet egy nyugtatóval is, már amennyiben az ember nem hajlamos vörös fejjel anyázni, ha három órával később derül ki, hogy kimaradt egy fontos kocka valahonnan.

És persze létrejöttek a hamis változatok is, ami tud néha vicces eredményre is vezetni: mivel ezeket a cégeket nyilván nem köti semmilyen vállalati kódex, ezekből

(Az Index hírlevelét követők pedig biztosan találkoztak már képszerkesztőnk, Amerika legóinstallációval az egyes hetek hírei kapcsán, vagy csak úgy.)

Ha eddig időhiány miatt maradt volna ki, most elő lehet venni a hangoskönyveket és a podcasteket, utóbbiból nyilván az Index számos saját podcastjét ajánlom, de gyakorlatilag végtelen a kínálat a neten bármilyen témában, pláne annak, aki angolul is ért, akár klasszikus beszélgetős műsorként, akár szakértőkkel zajló tényanyag-átadásként. Hangoskönyvből meg pont most tett elérhetővé több százat a közmédia. Aki tud sport közben másra is figyelni, az akár vegyítheti is a kettőt: persze eddig is több, különféle edzést, jógát vagy akár táncot tanító online kurzus volt elérhető a neten (ebben a cikkben ajánlottunk párat), de vírus miatt ezek száma kilőtt az égbe, ráadásul nem kell pszichológiai tanulmányokat olvasni ahhoz, hogy egyértelmű legyen, mennyire fontos lenne a testmozgás a józan ész megőrzéséhez olyankor, amikor a leghosszabb megtett út a konyháig vezet és vissza.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy vannak olyan fiatalok, akik megtanultak kötni – hogy ne mindig csak a gyerekektől a felnőttek felé mozduló hobbikról beszéljünk, de a nagymamáktól a kettővel következő generációra szállókról is. És persze ott vannak a szobanövények, de ennek a témának nemrég egy egész cikket szenteltünk.

De akármivel is ütjük el a túlságosan is szabad estéinket, annyira jó elfoglaltságot biztosan nem tudunk magunknak választani, mint az a kollégám, aki arra a kérdésre, mi a kedvenc hobbija a karantén idején otthon, egyszerűen annyit felelt:

A sírás.

(Borítókép: Tarnóczy Zalán oktató a családjával a koronavírus-járvány miatt online funkcionális tréningórát tart nyíregyházi otthonukban 2020. március 30-án. A gyakorlatokat a Mozdulj Nyíregyháza programban regisztráltak az otthonukban végezhetik. Fotó: MTI/Balázs Attila)