Nem túl elegánsan kezdődik a történetünk: május 26-án, az éjszaka közepén nyújtotta be ugyanis Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azt a törvényjavaslatot, amely értelmében szeptember 1-től alapítványi tulajdonba került át a Színház- és Filmművészeti Egyetem. Az ügy már akkor heves reakciókat váltott ki az egyetem vezetéséből, állításuk szerint ugyanis a sajtóból értesültek róla, hogy a korábban tervezett, január 1-i határidő helyett már ősztől megtörténik a modellváltás, ezt az időt pedig ijesztőnek kevésnek tartották az átszervezésre.
Az addig fenntartói szerepet ellátó Innovációs és Technológia Minisztérium szerint a modellváltásra azért volt szükség, hogy így versenyképesebb, a társadalmi-gazdasági környezet kihívásaira jobban reagáló intézmény váljon a Színművészetiből. Az átalakítás ellen hiába tiltakozott az egyetem vezetése és szólaltak fel a korábbi és jelenlegi hallgatók is, július elején mégis elfogadták az erről szóló törvényjavaslatot.
A minisztérium július végén ki is nevezte az új tulajdonos, a Színház- és Filmművészetért Alapítvány kuratóriumát, amelynek vezetője Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója lett. Bár korábban volt ígéret arra, hogy a Színművészeti vezetése is javasolhat tagokat a kuratóriumba, az egyetem által összeállított névsorból végül senki nem került be az öt fős tanácsba: abban Vidnyánszky Attila mellett Rátóti Zoltán színész-rendező, Lajos Tamás operatőr-producer, Bacsa György, a MOL stratégiai ügyvezető igazgatója és Világi Oszkár, a SLOVNAFT Igazgatóságának elnöke, vezérigazgatója kapott helyett.
A történések időrendi felidézése mellett érdemes egy rövid kitérőt tennünk: már a törvényjavaslat kapcsán kibontakozott vitában látszott, a Színművészeti átalakítása mellett szóló szakmai érvek helyett a politikai csatározásé lesz a főszerep. A parlamentben elhangzott beszédektől kezdve, a kormánypárti és ellenzéki politikusok kommentárjain keresztül az érintett színházi szereplők megszólalásáig a fókusz a kultúrharcon volt. Bár a felek között konszenzus van abban, hogy az ország egyik legfontosabb művészeti képzőjében szükség van a változásra, már az alapkérdésekben sem értenek egyet. Hiába szerveztek egyeztetést is a témában, teljesen elbeszéltek egymás mellett a szereplők.
A színművészek, rendezők, dramaturgok, operatőrök, filmes és televíziós szakemberek képzése iszonyú összegekbe kerül, az ehhez szükséges forrásokat eddig az állam biztosította. Ez az alapítványi modell esetében sem szűnik meg, nem válik klasszikus értelemben vett magánegyetemmé, azaz tisztán piaci alapon működő, fizetős intézménnyé. Az új szervezeti keret azonban lehetőséget biztosít arra, hogy a jövőben könnyebben jusson magánforrásokhoz az egyetem, a közalkalmazotti státusz helyett pedig hagyományos munkaviszonyban lehessen foglalkoztatni az oktatókat, akiknek így könnyebb piaci béreket kialkudniuk (ha ezekre van forrás), de elbocsátani is egyszerűbb őket. A finanszírozás szempontjából tehát kedvezőbb helyzetbe kerülhet az egyetem a modellváltásnak köszönhetően.
Az alapítványi tulajdonba került egyetem önrendelkezése már más kérdés. A korábbi struktúrával szemben ugyanis minden fontos gazdasági és személyi döntés az egyetem eddigi legfontosabb szervétől, a szenátustól az öt fős kuratóriumhoz került át. Szeptember 1-től Vidnyánszkyék dönthetnek az egyetem működési szabályairól, a költségvetésről, az egyetem rektoráról, az intézetvezetők és osztályvezető tanárok személyéről.
Itt térünk vissza az elmúlt hét legfontosabb eseményeihez. Múlt hétfőn ugyanis nagyszabású demonstrációt tartottak a színművészetis diákok, hogy így tiltakozzanak az egyetem átalakítása ellen. A modellváltás előestéjére szervezett tüntetés után azonban nem mentek haza a hallgatók, hanem elbarikádozták magukat az SZFE Vas utcai épületében és kijelentették: nem engedik be az új vezetést az intézménybe. Másnap délután sajtótájékoztatók tartottak, ahol megfogalmazták konkrét követeléseiket is, amelyek teljesüléséhez kötik a blokád feloldását. Az egyetemfoglalók a jelenlegi kuratórium lemondását követelték, valamint a szenátus elvont jogköreinek visszaállítását. Az elkövetkező napokban számtalan szervezet és művész állt ki határon innen és túlról a diákok és az egyetem ügye mellett, vasárnap pedig már több tízezren csatlakoztak ahhoz az élőlánchoz, amely az SZFE Szentkirály utcai épületétől a Kossuth térig tartott, ahol a színművészetisek kitűzték követeléseiket az Országház épületére is, hogy így üzenjenek a döntéshozóknak.
Az elmúlt hetek két kulcsmondatát Upor László rektorhelyettes és Nagy Ervin színész fogalmazták meg. Előbbi arról beszélt egy sajtótájékoztatón, hogy a diákok erős kiállása olyan erőket mozgatott meg, amelyekre ők korábban nem voltak képesek. Utóbbi pedig arról beszélt az Indexnek, hogy ha már jobboldali emberek, színészek is kiállnak a Színház- és Filmművészeti Egyetem mellett, azt már Orbán Viktor miniszterelnöknek is meg kell hallania. Ha ugyanis az egyetemfoglaló diákok képesek olyan tömegeket és személyeket maguk mellé állítani, amire a politikai-, szakmai- és személyi konfliktusaik miatt megosztóvá vált tanáraik nem voltak képesek, arra már a döntéshozóknak is reagálniuk kell valamit. Erre a válaszra várunk most.
(Borítókép: Az SZFE-től az Országházig tartó élőláncot szerveznek az egyetemfoglaló diákok 2020. szeptember 6-án. Fotó: Trenka Attila / Index)