A kötelező olvasmányok mindig hálás vitatémát jelentenek, az iskolakezdés idején időszerű is. Minisorozatunkban nem az aktuálisan előírt olvasmányokon rágódunk. Olyan közéleti szereplőket kérdezünk, akiknek nincs beleszólásuk a dologba, most például arról: mit ajánlanának kötelező olvasmányként.
Volt egy kötelező olvasmány, amely az egyik kedvenc könyvemmé nőtte ki magát, ez pedig Madách Imre: Az ember tragédiája. Számomra a világirodalom legjobb drámája.
Van egy furcsa hobbim, a kedvenc könyveimnek gyűjtöm a különböző kiadású példányait. A Tragédiából már tizenkettő darab van itthon.
Tíz kiadást gyűjtöttem össze Emily Brontë Üvöltő szelek című könyvéből, és ez sem véletlen. Letehetetlenül izgalmas, az érzelmekről olyan átfogóan és pontosan ír, hogy az embernek a zsigereire hat. Ami miatt kötelezővé tenném ezt a regényt, az a karakterek kidolgozottsága. Nincsenek benne pozitív és negatív hősök. Emberek vannak. Ez a több generáción átívelő történet megtanít arra, hogy ne ítéljünk el senkit egyetlen cselekedete vagy az aktuális viselkedése alapján, mert nem tudhatjuk, min ment keresztül. Megtanít arra, hogy a jó szándékkal hozott döntések is vezethetnek rossz útra, és ez fordítva is igaz.
Szabó Magda az egyik legkiválóbb írónk, az Abigél gyerekkori „szerelmem”, de pár éve megkaptam a Katalin utcát a testvéremtől névnapomra. Soha életemben nem olvastam még ilyen regényt, semmihez sem hasonlítható. A nyelvezete, a szerkezete, a hangulata és a történet összességében olyan, mint egy műalkotás.
Végül egy friss olvasmányt emelnék ki. A Klaus Mann Mephistójából készült filmet gyerekkoromtól kezdve sokszor láttam, de a könyvet sokáig nem olvastam. Viszont pár hónapja megtudtam, hogy a társulat, amelynél játszom, jövőre bemutatja a Mephistót a budapesti Bethlen Téri Színházban, és én is szerepet kaptam benne. Természetesen azonnal megrendeltem az antikváriumból. Bár Szabó István filmje zseniális adaptáció, azt kell mondjam, hogy Klaus Mann karakterleírásai, a szituációk kidolgozott érzékeltetése és az emberek közötti viszonyok tűpontos megfogalmazásai kihagyhatatlanok. A téma pedig örök, mindig aktuális, bár mostanában úgy érzem, hogy egyre aktuálisabb.
Kuna Kata
A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskolában végzett színésznő a Karinthy Színházban játszik, a Spirita Társulat tagja. Hétköznap esténként a tévéképernyőn bújik a Mintaapák Emmájának bőrébe.