A ritmus, a rím, a vers az ember, az emberiség legősibb rítusa az érzelmei kifejezésére. A csecsemő gőgicsélése, a gyerek hintázása az ágyban vagy a székén, esetleg értelmetlen dudorászása, ahogy ma mondanák: a mentálhigiénés egyensúlyát, feszültsége csökkenését, lelki gyógyulását szolgálja.

– ezt mondja Nógrádi Gábor arra a felvetésre, hogy manapság, amikor már szinte minden kisiskolásnak van mobilja, és mindennapjaikat applikációk között töltik, veszélybe kerülnek-e a rímek, s hogy azok fontosak-e még az életükben.

– kérdez vissza, és azonnal meg is válaszolja:

Mert akkor elengedi magát, és a legősibb önmegnyugtató technikához nyúl. A versnek ez a funkciója az óvodában még működik, de az iskolában már egyre kevésbé, mert ugyebár ott »fontosabb« ismereteket kell szereznie. Pedig mi lehetne fontosabb, mint a lelki béke, harmónia, ami a boldogsághoz vezető út...

Az IBBY-életműdíjas, Janikovszky Éva-díjas költő, író ezzel magyarázza azt, miért írta meg a Keresd a rímet! című új könyvét, s hogy abban versrejtvényeivel miért akarja ritmusra, rímelésre tanítani a gyerekeket és felnőtteket.

Szerinte a pandémia olyan időszak, amikor a gyerekek és felnőttek többet vannak együtt, mintha vakáción volnának vagy nyaralnának, éppen ezért azt reméli, hogy a bezártságban a felnőtt többet foglalkozik a gyerekkel, a gyerek pedig a szüleivel. Mint mondja:

A nyolcvan rímrejtvény tanítani is akar, mint minden könyvem. Az iskolákban már sok száz éve is rigmusokkal tanítottak törvényszerűségeket, szorzótáblát, definíciókat. A Segítség, ember!-hez hasonló gyűjteményeimet is úgy írtam, hogy először kutatást végeztem a témában, aztán összegeztem az ismereteimet, és végül 6-8-10 sorban megverseltem a témát. A rövid versekben persze csak információtöredékeket rejtettem el. Akit az adott háziállat, vadállat vagy madár jobban érdekel, az könnyen utánaolvashat a neten.