Január 11-én ünnepli hatvanadik születésnapját Eszenyi Enikő Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, rendező, a Vígszínház korábbi igazgatója. 

A művész a Szabolcs-Szatmár megyei Csengeren született. A színészetbe 1976 nyarán Debrecenben, az agrártudományi egyetem irodalmi színpadán kóstolt bele, az Oresztész statisztájaként, később a Csokonai Színház stúdiójának növendékeként ének-, beszéd- és mozgásórákra járt.

Érettségi után első nekifutásra került be a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, Horvai István és Kapás Dezső osztályába. Főiskolai gyakorlatát a Vígszínházban töltötte, majd 1983-ban friss diplomával zsebében oda is szerződött. Első nagy feladatát a Sándor Pál által rendezett Ragyogj, ragyogj csillagomban kapta.

Nevéhez vígjátékokban és drámákban egyaránt hatásos alakítások fűződnek, játékát izgalmassá teszi a naiva alkata és kirobbanó, energikus egyénisége közötti ellentét. Amikor Blanche-t játszhatta Tennessee Williams A vágy villamosa című drámájában, szinte monodrámát csinált a darabból, a Sylvia című darabban pedig egy kiskutyát alakított.

Eljátszotta Shakespeare nőalakjai közül Lady Annát, Lady Macbeth-et, Kleopátrát, Rosalindát, Violát, a Lear királyban Cordéliát és a Bolondot. Megformálta Tündét (Vörösmarty: Csongor és Tünde), Madame Trouvelt (Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok), Johannát (Shaw: Szent Johanna), Maggie-t (Tennessee Williams: Macska a forró tetőn), Pukkot (Shakespeare: Szentivánéji álom), Sen Tét (Brecht: Jóembert keresünk) és Ibsen Nóráját, John Cassavetes Premier című filmjének színpadi változatában a főszereplőnőt, Myrtle Gordont alakította.

Rendezőként nagy sikerrel állít színpadra klasszikus és kortárs darabokat itthon és külföldön, hívták egyebek között Pozsonyba, Prágába, Washingtonba is. Első bemutatójára 1991-ben a Budapesti Kamaraszínházban került sor, ahol Büchner Leonce és Lénáját állította színpadra, ezt követte A West Side Story a Vígszínházban. Shakespeare-drámákat ugyanúgy rendez, mint habkönnyű vígjátékokat, operetteket és koncertet, sőt reklámfilmet is készített. 2016-ban a prágai Nemzeti Operában Rossini Hamupipőke című operáját vitte színre, 2018-ban Európában elsőként állította színpadra Charlie Chaplin klasszikus filmjét, A diktátort a Vígszínházban.

Számos filmben szerepelt, köztük volt Az élet muzsikája, a Cha-cha-cha, az Eldorádó, A skorpió megeszi az ikreket reggelire, a Legényanya és a Kontroll. Több hangoskönyv készült vele, E-Tangó címmel hanglemeze jelent meg, írt könyvet Szabó G. Lászlóval Igyime Prága címmel. A gyönyörben nincs középút című előadóestjén kedvenc verseit adta elő és sanzonokat énekelt, egy kereskedelmi televízió tehetségkutató versenyén zsűritagságot vállalt.

Színészi és rendezői tevékenységéért több alkalommal megkapta az országos színházi találkozó díját, a tévékritikusok és a színikritikusok díját, a filmszemle díját. 1989-ben Jászai Mari-díjat és Ruttkai Éva-díjat, 1989-ben, 1990-ben, 1992-ben, 2001-ben és 2013-ban Ajtay Andor-díjat kapott. 1996-ban érdemes művész lett, 2001-ben Kossuth-díjat vehetett át „karakterszerepet és naivát egyaránt magas színvonalon megformálni képes színészi, filmszínészi munkájáért, erőt és komoly belső tartalékokat sejtető, átlényegült, emlékezetes alakításaiért, továbbá egyéni hangvételű rendezői tevékenységéért”.

2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. 2010-ben elnyerte a Magyar Kultúra Követe, 2011-ben az Év Művésze címet, 2013-ban a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választották és Prima-díjat kapott. 2001-ben szülővárosa, Csenger, 2015-ben Belváros-Lipótváros, 2017-ben Budapest XIII. kerületének díszpolgára lett. 2018-ban Pro Urbe Budapest díjat kapott, 2019-ben a fiatal tehetségekért végzett munkájáért a Szegedi Tudományegyetem Emlékérmét vehette át.

2009-ben lett a Vígszínház igazgatója, az ezt követő évtizedben a teátrum társulata számos szakmai- és közönségdíjat nyert el, fontos fesztiválok vendége volt. Az Európai Színházak Uniója 2015-ben a Vígszínházat művészi eredményei és nemzetközi elismertsége révén teljes jogú taggá választotta.

Eszenyi Enikő 2020 elején ismét megpályázta az igazgatói posztot. Jóllehet a szakmai bizottság az ő pályázatát találta legjobbnak, azt március közepén visszavonta és bejelentette, hogy befejezi vígszínházi munkáját. A megelőző hetekben ugyanis sok bírálat érte, korábbi társulatának több tagja verbális erőszakról, megaláztatásról és agresszív vezetői stílusáról beszélt a nyilvánosság előtt, amit az igazgató visszautasított.

A fővárosi önkormányzat a Vígszínház vezetésével a posztra szintén pályázó Rudolf Pétert bízta meg.

Eszenyi Enikő az ezt követő időszakban nem mutatkozott a nyilvánosság előtt, csak szeptemberben tűnt fel az egyik kereskedelmi televízió műsorában. Szülővárosában, Csengeren elvállalta egy színházi workshop szakmai felügyeletét és színészhallgatókkal létrehozott egy nemzetközi alkotóközpontot.