Az egyszerű válasz, hogy ezt kérte a karmester. S ha már itt tartunk, adódik az alapkérdés: ki dönti el, hogy üljenek-e vagy álljanak a zenészek, és egyáltalán hol helyezkedjenek el? Jobbra, balra vagy középen, elöl vagy hátul?

S akkor máris visszakanyarodunk oda, ahonnan elindultunk: mindig a karmester dönti el, hogy a muzsikusok hol és hogyan helyezkednek el. Előfordulhat, hogy a dirigens nem csak koncertről koncertre változtathat a felálláson, hanem akár hangverseny közben is módosíthat. Így az egyik művet még jobb hátul kezdi a hegedűs, a következőben meg már bal középen ül. Vagy áll.

De mégis, mi alapján dönt az elhelyezkedésről a karmester? Egyrészt figyelembe veszi a zenemű sajátosságait abból a szempontból is, hogyan szól a darab ilyen vagy olyan felállással, mit követel meg az akusztika, de azt is mérlegeli, hogy milyen előadásmódot követel meg a játszott opusz, vagy csak egyszerűen hogyan lehet jobban, kényelmesebben, szebben hangzón megszólaltatni. És itt kerül képbe az állva vagy ülve kérdése is. Amikor nyilván figyelembe veszi a hagyományt, a nagy elődök példáját is. Vagyis azt, hogy a régiek hogyan játszották, játszhatták ezt vagy azt a darabot.