Ritkán fordul elő, hogy az ember telefonhívásra felszólító, már-már sürgető hangvételű üzenetet kapjon egy ismeretlen feladótól. A címzett fejében ilyenkor minden lehetséges forgatókönyv megfordul: lehúzták a pénzt a bankkártyáról, kibukott az egyetemről, esetleg vírussal fertőződött meg a számítógépe. A szmájlikkal teletűzdelt üzenet azonban második ránézésre már nem tűnt annyira ijesztőnek, így megnyitottam. Vírus helyett ragályos boldogságérzet sugárzott a levélből, amelynek feladója nem volt más, mint Mosolyka.
Mosolyka? Mintha korábban hallottam volna ezt a nevet. Egy pillanatra elmerengtem, aztán belém csapott a hirtelen jött felismerés villáma: ez „az” a Mosolyka, vagyis Hozleiter Fanny, akit, ha máshol nem, de a televízióban annyiszor láttam. Mosolyka, akinek az életéről most film készült, és aki a nevéhez hűen oly kedves szavakkal illetett engem, egy vadidegen embert. Tárcsáztam a levélben mellékelt telefonszámot, az interjú pedig pár perc múlva már le is volt kötve. Megbeszéltük, hogy kivesézzük. Na nem őt, hanem a filmet...
Fanny és férje, Sankó megkapták, hogy a kapcsolatuk utópisztikus, holott hús-vér emberek személyes történetét láthatjuk a filmben. Fanny és Sankó úgy érzik, ők már a születésük előtt megegyeztek egymással, hogy ebben a világban is egy párt fognak alkotni. Megismerkedésük pillanata olyan, mint egy romantikus vígjáték.
Elment előttem Fanny, én pedig azt mondtam magamban, hogy nem megyek oda hozzá, ha úgy kell lennie, ő majd odajön hozzám. Ahogy ezt kimondtam magamban, ő odajött, és megkérdezte, segítenék-e neki. Ezek után nevetve mondtam igent neki. Én fogtam hátul a kerekesszéket, egy másik srác pedig elöl. Ekkor Fanny feje egy kicsit hátrabillent, be a két lábam közé. Odaszóltam neki, hogy „tetszik a kilátás, ugye?” Már akkor flörtöltünk...
Nos, ennek a két hősszerelmes léleknek a megpróbáltatásait és csodáit filmesíti meg a Mosolyka – Majd helyett MOST című kétórás alkotás, amely május 15-én kizárólag online formában Mosolyka és Sankó platformján debütál. A döntés mögött egyszerű – matematikai, pontosabban anyagi – indoklás áll:
Amikor (még) nem voltunk otthon a filmes szakmában, és nem volt rálátásunk arra, hogyan készül el egy film, hogyan zajlik annak a terjesztése, addig biztosak voltunk benne, hogy moziban is vetítjük az alkotásunkat. Azt gondoltuk, hogy a moziteremben szinte eggyé válunk a közönséggel. Aztán szembesültünk vele, hogy a mozi elvinné a bevételünk felét, a forgalmazó a maradék felét... Ha keresel egymillió forintot, abból megmarad kétszázötvenezer, még nem is adóztál, és akkor a többi költségről nem is beszéltünk...
Igaz történet, a beharangozón legalábbis ez áll – felmerül a kérdés, akkor hogyan kapta meg a játékfilm jelzőt?
Tudatos döntés volt, hogy játékfilmként hivatkozzunk rá, hiszen azt vettük észre, hogy a dokumentumfilmekhez még mindig máshogy viszonyulnak az emberek. Sokkal nyitottabbak az emberek a játékfilmekre. Mi döntöttük el, hogy a „saját gyerekünket” hova, milyen kategóriába soroljuk. Természetesen vannak benne dokumentumfilmre jellemző elemek, hiszen felelevenítjük azokat a pillanatokat, amelyek korábban megtörténtek velünk. Talán egy új kategória született!
– meséli Mosolyka.
Fannyban néha felmerült, hogy kevés ehhez a projekthez – volt, amikor kételkedett benne, hogy bárkit is érdekel majd a sztorija. Benne volt a pakliban, hogy ha „bénáznak”, végül színészek segítségét kérik, ám az egészséges önbizalmuk megszilárdította őket abban az elképzelésükben, hogy jó, amit csinálnak.
Gondolkodtunk azon, hogy minket is színészek játsszanak-e el, de végül Fanny követői megszavazták, hogy inkább mi szerepeljünk a filmben
– vélekedik Sankó.
Mivel azonban játékfilmről van szó, ismert színészek is szerepelnek a Mosolyka – Majd helyett MOST-ban: Csuja Imre, Udvaros Dorottya és Mácsai Pál csak néhány az ország kedvenc előadói közül, akik visszamosolyognak a képernyőről.
Sankó felvetette, hogy mi lenne, ha az apukámat Csuja Imre játszaná el. Tetszett az ötlet, de nem hittem, hogy nekünk, ismeretlen filmeseknek „csak úgy”, egyetlen telefonhívás után igent mond. Sankó csak annyit mondott: miért ne? Felhívtuk, találkoztunk vele, ő pedig beleolvasott a korábban megjelent „Te döntesz” könyvembe, aztán belevágtunk. De ugyanez elmondható Udvaros Dorottyáról is. Mivel Imre igent mondott, a többi híres színész is szívügyének érezte a Mosolyka-filmet.
Mácsai Pál nem mondott volna azonnal igent, ha csak egy „cuki” történetről lett volna szó, egy rosszul megírt forgatókönyv esetén nem vállalta volna el az újságíró szerepét. Az élet írta forgatókönyv, valamint a Vékony Zoltán rendezte film a színész szavaival élve annyira profi munka, hogy végül bizalmat szavazott az alkotóknak és a Mosolyka-filmnek.
Nagyon tudatos jegyzetelő vagyok, a létezésem összes fontos pillanatát papírra vetettem, főleg mióta Sankó belépett az életembe. Ezek után már csak annyi volt a dolgom, hogy visszanézzem a jegyzeteket, és beépítsem a forgatókönyvbe. Sankót már idegesítette a sok füzet, de jól jött, hogy végül nem dobtuk ki őket...
Mosolyka szándékosan nem beszél az orvosi diagnózisokról, hiszen úgy érzi, az erre való reflektálás nem segíti (és soha nem is segítette) őt a fejlődésben. A rossz mantra belebetonozza az embert az apátiába, így a múlthoz való ragaszkodást egyszerűen elengedte. Tudatosan veti le magáról a rásütött bélyeget, az utóbbi években pedig a sajtót is arra kérte, hogy ne firtassák életének ezt a részét.
Azt hiszik, ettől egész az én sztorim, de szerintem éppen ettől olyan földhözragadt.
Itt egy aprócska ellentmondásba ütközünk, ugyanis hogy lehet az, hogy a pár nemcsak boldog, de számos szomorú pillanatot is felelevenít a filmben? Nos, elmondásuk szerint nem volt egyszerű a dolog, sokszor érezték magukat mind testileg, mind lelkileg kimerültnek, nehezükre esett visszarázódni az optimista életszemléletbe. A végeredmény azonban egy varázslatos film lett, amely a visszajelzések alapján számos embernek okozott már örömet, vagy éppen nyújtott segítő kezet.
A pár Siófokon él – nagyon jól megvannak a biztonságos kis közegükben. Nem követik a híreket, a lélekromboló adásokból, köszönik szépen, de nem kérnek. Ehelyett inkább az élet pozitív pillanataiban keresnek menedéket: növényi alapú termékeket forgalmazó webshopot működtetnek, főzőcskéznek, a Mosolyka-filmet beterjesztik különböző fesztiválokra.
Évekkel ezelőtt megéreztük, hogy otthon kellene maradnunk, és inkább a pihenésre, alkotásra, fejlődésre koncentrálnunk. Bejártuk az egész országot, kiutaztuk magunkat, nincs az a pénz, hogy én most felüljek egy repülőgépre. Nekünk a Balatonnál nincs szebb a világon!
– vallja be Sankó.
(Borítókép: Jelenet a Majd helyett MOST filmből. Fotó: Majd helyett MOST film)