Két brácsás elment csónakázni, majd beborultak a vízbe.
– Segítség! Nem tudok úszni!
– Akkor imitáld!
– Mi a különbség a brácsás és a mosógép között?
– A mosógép is vibrál, de ami kijön belőle, az tiszta.
A Mennyország kapujában egy lelkész és egy brácsás várakozik. Amikor kinyílnak a kapuk, a lelkészt nem engedik be, de a brácsást örömmel fogadják.
A lelkész felháborodva megy Szent Péterhez:
– Egész életemben az egyháznak szolgáltam. Ez a brácsás semmi ilyesmit nem tett, mégis ő mehetett be. Hogy van ez?
– Tévedésben élsz – feleli Szent Péter. – Amikor te prédikáltál, az egész gyülekezet aludt, bezzeg amikor a brácsás szólózott, az egész zenekar imádkozott.
Köszönjük, hogy velünk töltötték A magyar klasszikus zene napjának estéjét!
Arra kérjük azonban olvasóinkat, hogy maradjanak még, mert bár ezen a felületen az Index szerkesztőségének percről-percre közvetítése most elbúcsúzik,
az Index YouTube-csatornáján a koncert folytatódik!
A Concerto Budapest ma esti utolsó hangversenye igazi zenei különlegességet ígér. További jó szórakozást, tartalmas zenei élményt kívánunk!
Viva Viola – Ligeti György-születésnapi koncert
Csalog Gábor zongora, Klenyán Csaba klarinét, Szűcs Máté brácsa
Szűcs Máté bárcsa
Haruka Nagao, brácsa
Concerto Winds
Amadinda Ütőegyüttes
A mai napon ünnepeljük a magyar klasszikus zene napját és Kocsis Zoltán születésnapját. Ha rá emlékezünk, feltétlenül meg kell említenünk, hogy bár betölthetetlen űrt hagyott maga után, van, aki ápolja szellemi örökségét.
Fia, Kocsis Zoltán maga is zongoraművész, és máris figyelemreméltó komponista. Ha nem hiszik, győződjenek meg róla, bizonyságul bátran ajánljuk megtisztelő figyelmükbe az Albertfalva alapításának 200. évfordulója alkalmából írt darabját:
A Concerto Budapest ma esti koncertje után a jövő nagy ígérete, Kocsis Krisztián muzsikájával búcsúzunk. Kívánjuk, őrizzék meg magukban a zene szeretetét!
– Hogyan védekezel a hegedűlopás ellen?
– Brácsatokban tárolod.
Brácsás a zenekari meghallgatáson:
– Mit fog nekünk játszani?
– Játszhatok Bach-szonátát vagy egy koncerttételt, esetleg trillás etűdöt.
– Halljuk a trillás etűdöt!
– Jó, ha maguknak annyi idejük van...
A brácsás panaszkodik:
– Nem tudom, mitévő legyek, a rezesek lehangolták az egyik húromat.
– Hát hangold vissza!
– De nem mondták meg, hogy melyiket...
A Concerto Budapest immár hagyományos születésnapi Ligeti-hangversenye idén a Keller András által összeállított, brácsaközpontú Viva La Viola! sorozat extra ráadásaként kerül a közönség elé. Olvasóink ezt az Index YouTube-csatornáján követhetik majd figyelemmel.
E koncert első fele bizonyítja majd, hogy a kortárs zene nagy alkotói komoly érdeklődést tanúsítanak az olykor még ma is alábecsült vonós hangszer iránt. Kurtág György 1990-ben bemutatott, hangszerelésével Schumann Mesejeleneteit megidéző Hommage-a nyomában Krzysztof Penderecki 1984-es, a mélyhegedű lehetőségeit sűrítetten felmutató Cadenzája, valamint Ligeti 1994-ben befejezett, hattételes szólószonátája következik Szűcs Máté, illetve a fiatal japán művésznő, Nagao Haruka közreműködésével.
A koncert második részében Ligeti György életművének két másféle és már más hangszereket játékba hozó, reprezentatív alkotása szólal meg: az 1968-as Tíz darab fúvósötösre, melyben mind az öt hangszer – a komponista szavaival – saját magát játssza, azt, ami rá a legtipikusabb, valamint a Weöres Sándor verseire szerzett kései dalciklus, a Síppal, dobbal nádihegedűvel, amely ezúttal is, akárcsak a 2000-es ősbemutatón, Károlyi Katalin és az Amadinda Ütőegyüttes előadásában hallható.
Két brácsás elment csónakázni, majd beborultak a vízbe.
– Segítség! Nem tudok úszni!
– Akkor imitáld!
– Mi a különbség a brácsás és a mosógép között?
– A mosógép is vibrál, de ami kijön belőle, az tiszta.
A Mennyország kapujában egy lelkész és egy brácsás várakozik. Amikor kinyílnak a kapuk, a lelkészt nem engedik be, de a brácsást örömmel fogadják.
A lelkész felháborodva megy Szent Péterhez:
– Egész életemben az egyháznak szolgáltam. Ez a brácsás semmi ilyesmit nem tett, mégis ő mehetett be. Hogy van ez?
– Tévedésben élsz – feleli Szent Péter. – Amikor te prédikáltál, az egész gyülekezet aludt, bezzeg amikor a brácsás szólózott, az egész zenekar imádkozott.
Nemzetközi hírű magyar brácsaművész, aki amellett, hogy a Berlini Filharmonikusok szólóbrácsása, itthon és Európa-szerte lép fel sikerrel szóló- és kamaraesteken. szeptembertől a genfi zeneakadémia (Conservatoire de musique de Genève) tanára lesz.
Debrecenben született zenész családban. Ötéves kora óta hegedül, az alapokat Szesztay Zsuzsa tanárnő osztályában kapta meg Debrecenben, középfokú tanulmányait pedig Szegeden végezte el Prof. Szecsődi Ferencnél. A brácsára 1996-ban váltott. Ervin Schiffer tanítványa volt a brüsszeli Királyi Konzervatóriumban, majd Waterloo-ban és Antwerpenben folytatta tanulmányait. 2003-ban kezdte meg szólamvezetői munkáját. Olyan zenekarokban játszott, mint a Flamand Királyi Filharmonikusok, a Bambergi Szimfonikusok, a Sächsische Statskapelle Dresden, a Deutsche Kammerphilharmonie Bremen és a Frankfurt am Main-i Hessische Rundfunk Rádiózenekar. 2011-től a Berlini Filharmonikusokat erősíti. Évente több mesterkurzust tart világszerte.
Idén fellép a Klassz a parton! fesztiválon is: július 13-án Keszthelyen Rohmann Dittával és Oláh Vilmossal játszik.
Bartók Brácsaversenyének ma este megszólaló változatát ez a bizonyos Fibonacci-sorozat inspirálta. Ha most kissé zavarban érzik magukat, nincs miért szabadkozniuk, a Fibonacci-sorozat ugyanis olyasmi, mint a relativitáselmélet vagy a kvantumfizika. Minden önmagát műveltnek beállítani igyekvő ember úgy csinál, mint ha értené, hogy pontosan miről van szó.
Persze a világért sem állítanánk, hogy ez a tudás nem megalapozott, elvégre A Da Vinci-kódot (majdnem) mindenki olvasta vagy látta legalább egyszer, még ha ezt nem is nagy erény bevallani. A Fibonacci-sorozat az a számsor, amit a titokzatos hulla köré írva megtalálnak beavatási rejtvényként a Louvre padlóján, aztán pedig ezzel törik fel Tom Hanksék a feltörhetetlen szupertitkos svájci bankszéfet, hogy kivegyék belőle a Grál rejtekhelyét leleplező masinát. Ugye, hogy ismerős?
Nézzük, mit ír róla a Wikipédia: A Fibonacci-számok a matematikában az egyik legismertebb másodrendben rekurzív sorozat elemei. A nulladik eleme 0, az első eleme 1, a további elemeket az előző kettő összegeként kapjuk. A Fibonacci-számok végtelen, növekvő sorozatot alkotnak; ennek első néhány eleme a nulladiktól kezdve 0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34.
Az egész leginkább azért érdekes a számunkra, mert a Fibonacci-sorozat egyfajta matematikai kifejezése a tökéletes arányoknak, amit a régi korok művészei aranymetszésként emlegettek. Ez volt számukra a természet harmonikus elrendezését kifejező legfőbb ideál, amelyet számosan követtek a görög szobrászoktól a reneszánsz mestereken keresztül a modern korszak olyan kiválóságaival bezárólag, mint amilyen Bartók Béla is volt.
A Brácsaverseny a szerző félbemaradt remekműve. Bartók nem sokkal a halála előtt így írt a darab megrendelőjének, a legendás skót brácsaművész William Primrose-nak:
Örömmel értesítem, hogy az Ön brácsaversenye vázlataiban már elkészült és már csak a partitúrát kell elkészíteni, ami bizonyos mértékig gépies munka. Ha semmi nem jön közbe, öt vagy hat héten belül elkészülök vele s ez azt jelenti, hogy október második felére már a partitúra egy példányát (...) is elküldhetem Önnek.
A munkát nem sikerült befejezni, ám 1949-ben Minneapolisban bemutatták Doráti Antal vezényletével. A rekonstrukciót Serly Tibor végezte el a fennmaradt jegyzetek alapján, a feladat nehézségeiről cikket is írt a New York Timesban. Beszámolt arról is, hogy Bartók szinte befejezettnek tekintette a művet, aminek az elkészüléséhez már csak a hangszerelés hiányzik.
A ma este hallható változatot Rakos Miklós készítette el, aki a Fibonacci-számsor alapján rekonstruálta a darab felépítését.
Keller András hegedűművész, a Keller Quartet alapítója, a Concerto Budapest zeneigazgatója, a londoni Guildhall School of Music and Drama hegedűprofesszora március 15-én kapta meg a Kossuth-díjat.
Azt hiszem, a mostani járványnak az az egyik tétje, hogy merre fordul a világ. Azt gondolom, hogy kaptunk egy jelzést a Jóistentől, hogy változzunk meg, hogy az ember találjon vissza önmagához, a legfontosabbhoz, a családhoz, a szeretethez, a megértéshez, a testvériességhez, tehát azokhoz a nagy emberi dolgokhoz, amiktől ember az ember. És ha ide vissza tudunk találni, akkor lesz jövője a mi emberi világunknak
– mondta abban az interjúban, amit az Index munkatársa, Torkos Matild készített vele. Itt olvashatják cikkünket:
Paul Hindemith (1895–1963) német zeneszerző, zenetudós és -pedagógus, hegedűs, brácsás, karmester. Kilencéves korában kezdett zenével foglalkozni. Előbb hegedülni tanult, majd a frankfurti konzervatórium növendéke volt. Kiválóan játszott brácsán, zongorán és klarinéton is.
Az első világháború harmadik évében besorozták, de katonai zenekarban teljesített szolgálatot. Az 1920-as években az Amar-vonósnégyes brácsásaként járta Európát. Korai kompozícióra hatott a háború borzalma, de a fülledt lokálok hangulata is. 1930-ban Kairó-i tanulmányútra utazott, majd Kemál Atatürk hívta Ankarába, hogy szervezze meg a török zeneoktatást. A náci Németországban zenéje nem csupán süket fülekre talált, de 1936-ban Hindemith tiltólistára került.
A zeneszerző emiatt előbb Svájcba, majd az Egyesült Államokba emigrált. A Yale Egyetemen oktatott, zenét szerzett. Csak 1953-ban tért vissza Európába, Svájcban telepedett le. Haláláig aktív karmester volt, sokat utazott. Halálát hasnyálmirigy-gyulladás okozta.
A következő darab szerzője, Paul Hindemith maga is kitűnően játszott brácsán, több versenyművet is komponált a hangszerre. Trauermusik című darabjának középpontjában is a mélyhegedű áll.
A művet 1936-ban komponálta V. György brit uralkodó halálhírére. A Concerto Budapest honlapján a most hallható előadásról ez olvasható:
A gyászzene ezúttal mindenekelőtt Kocsis Zoltán emlékére szól majd, aki ezen a napon lenne 69 esztendős.
A változatok (vagy variációk) a romantika egyik legkedveltebb műformája. Bár a korábbi szerzők is előszeretettel bíbelődtek vele, például Mozart, a műfajt Beethoven fejlesztette tökélyre. Utána már presztízskérdés volt, hogy megpróbálják túlszárnyalni – persze senkinek sem sikerült.
A variációsorozat lényege, hogy egy zenei témára, motívumra épül a darab, és annak minél sokszínűbb, sokrétűbb kifejtését tűzi ki célul a szerző, egyre virtuózabb és virtuózabb formában.
Csajkovszkij egyik legismertebb slágerműve a Rokokó-változatok, a gordonkások híres bravúrdarabja. Témája nem egy ténylegesen a rokokó korból áthagyományozódott dallam, hanem a szerző saját szüleménye a rokokót idéző stílusban. Ezt a motívumot dolgozza fel jópár variációban, a változatokat rövid közjátékok kötik össze:
Csajkovszkijnak sem kellett a szomszédba menni egy kis humorért, mint ahogy példaképének, a jeles előd Mozartnak sem. S nem áll távol a brácsásoktól sem, bizonyság erre az a néhány vicc is, ami szeretetteljes öniróniájukról tanúskodik:
– Hány brácsás vicc van?
– Csak egy. A többi igaz.
– Megy az utcán a gyors brácsás, a lassú brácsás és Hófehérke. Találnak a földön egy 500-ast. Melyik veszi fel a pénzt?
– A lassú brácsás, mert a másik kettő csak a mesében van.
– Hogyan fedezték fel a kánont?
– Két brácsás megpróbált egyszerre játszani.
Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) hat gyerek közül a második gyermek volt a családban. Már négyévesen dalt komponált a húgával. Zongorázni tanult, majd jogot is. Anyja halálát követően, 1854-től nem csupán zongora- és énekleckéket vett, de figyelme az operák világa felé fordult. Megtanult orgonálni és fuvolázni is.
Zeneszerzői zsenialitása mögé magánéleti árnyak vetültek, s bár huszonnyolc évesen nősülésen törte fejét, mégis inkább a férfiak érdekelték. Később ugyan plátói viszonyt ápolt egy vasúti vállalkozó özvegyével, aki anyagilag is támogatta, és egy rajongóját végül kényszerűségből elvette, a frigyet a nő sorozatos házasságtörései miatt fel is bontották. Egy időben depressziótól is szenvedett, öngyilkos akart lenni. Magányossága elől a komponálásba menekült, sokat utazott.
Egyik legismertebb művét, a Hattyúk tava balettet a cár kérésre írta. A balett 1877-es moszkvai bemutatóján azonban a siker elmaradt. Ennek ellenére sikeres zeneszerzőként tartották számon, Oroszországban és Nyugat-Európában is ünnepelték. Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálának oka ma is talány. Egyik olvasat szerint kiderült homoszexualitása miatt vetett véget életének. Mások a kolerát okolták...
Csajkovszkij Változatok egy rokokó témára című darabjának szólóját eredetileg gordonkára írta. A ma este hallható átiratot brácsára a szólista, Maxim Rysanov készítette.
A már a Viva La Viola! első hangversenyén is brácsázó Maxim Rysanov ezen a második koncerten újra kitüntetett szerephez jut: szólistaként és átíróként is. Csajkovszkij 1876-os „kvázi csellóversenye”, a Változatok egy rokokó témára a 2010-es brácsa-változatában hallható.
Ezt követően a mélyhegedű valóságos professzora, Szűcs Máté játszik Paul Hindemithet, aki az V. György brit uralkodó halálhíre hallatán komponált 1936-os szvitben a brácsát helyezte a kísérő vonós kamarazenekar előterébe. A gyászzene ezúttal Kocsis Zoltán emlékére szól, aki ezen a napon lenne 69 esztendős.
A harmadik számban azután a brácsát – egyik interjújának tanúsága szerint – terápiás hangszernek tekintő Szűcs Máté Bartók Béla legutolsó, befejezetlenül maradt alkotását játssza, különleges, jelenkori (re)konstrukciót megszólaltatva. Rakos Miklós ugyanis a Fibonacci-számsor alapján tételezte a Brácsaverseny struktúráját.
Miként az első koncertet, a most következő hangversenyt is Batta András zenetörténész vezeti fel.
A Concerto Budapest ma esti második koncertje előtt nézhetik meg azt a kisfilmet, amelyben láthatják Edvi Péter főigazgató, Keller András zeneigazgató és Kaczander Orsolya fuvolaművész videóüzenetét.
A két esti koncert szünetében nézhetik meg azt a werkfilmet, amelyet az Index munkatársai készítettek. A felvétel pénteken készült a Concerto Budapest próbáján.
A Concerto Budapest zeneigazgatóját, Keller Andrást a Mozart-versenyműben mint szólistát és az együttes irányítóját láthattuk, Martinu darabjában pedig a karmesteri dobogón.
Ezekről a szerepekről egy korábbi interjúban azt mondta az Indexnek:
Míg az egyiket hangszerrel a kezemben irányítom, a másikat, a zenekart a szellememmel, a gondolataimmal, a zeneiségemmel, a személyiségemmel. A zene közvetítése belülről jön.
A brácsaverseny kialakulása a XIX. század közepére tehető, előtte nem sokan írtak a hangszerre versenyműveket. Ennek oka talán az, hogy a brácsaszólisták általában maguk is hegedűsök voltak, ezért a zeneszerzők inkább a szólisztikusabb hanggal rendelkező hegedűre komponáltak hegedűversenyeket.
Ám a romantikus kor előtt is születtek brácsaversenyek: ezek közül talán a legismertebbek Telemann vagy Stamitz brácsaversenyei, bár az első, viszonylag a virtuóz kategóriába sorolható versenymű Mozart Sinfonia Concertanteja volt, jóllehet ez valójában hegedűre, brácsára és zenekarra íródott.
Ukrajnában született 1978-ban, majd családjával Moszkvába költözött, ahol a Központi Zeneiskola növendéke lett. Ezt követően a Guildhall School of Music and Drama-ban tanult Londonban.
Számos verseny győztesem övé a genfi (2005), a Lionel Tertis (2003) és a Valentino Bucchi (1995) első helyezése. A Classic FM Gramophone a 2008. év fiatal művészének választotta.
Maxim Rysanov szólistaként együttműködött Vladimir Ashkenazyval, Vásáry Tamással, Christoph von Dohnányival, Sir Colin Davisszel és Long Yuval. Kamarazenészként partnere voltak Gidon Kremer, Maxim Vengerov, Alexei Ogrintchouk, Martin Fröst és Julian Rachlin is.
Rysanov a kortárs darabok lelkes interpretátora, többek között Dobrinka Tabakova, Arytom Vassiliev, Elena Langer, Richard és Richard Dubgnon műveinek ősbemutatójában vett részt.
Részt vett a többi között a Pekingi Fesztiválon, a Grand Teton Fesztiválon a New York-i Mostly Mozart Fesztiválon, a Zágrábi Fesztiválon, és a BBC PROMS-on. Tavaly a Kaposvári Kamarazenei Fesztivál vendége volt.
Maxim Rysanov egy 1780-as Guadagnini brácsán játszik az Elise Mathilde Alapítvány jóvoltából.
Bohuslav Martinů (1890–1959) cseh zeneszerző. Tanulmányait a prágai konzervatóriumban és orgonaiskolában végezte. Huszonhárom évesen lett a Cseh Filharmonikusok hegedűse. Istar című balettje nagy siker lett 1922-ben, és elismerést vívott ki magának Tűnő éjfél című zenekari művével. A második világháborúban, a német megszállás idején elhagyta Csehszlovákiát, 1946-ig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Itt írta szimfóniáit, több egyetemen is óraadóként dolgozott. Zenei világát sokféle hatás érte: a középkori többszólamú dalok, Monteverdi, Corelli, Vivaldi, Bach és Beethoven muzsikája is.
A háború után visszatért hazájába, a prágai konzervatórium zeneszerzési mesteriskolájának oktatója lett. 1959-ben, Bázelben hunyt el 68 éves korában.
Most hallható Brácsaversenyét 1952-ben komponálta.
A rapszódia előtag arra a zenei műfajra utal, amelynek lényege, hogy a témákat és motívumokat a formai kötöttségektől eltérve, szabadabban és szertelenebbül dolgozza fel, mint a szigorúbb szerkezetű műfajok.
Egy újabb szokatlan műfaj, de maradunk a brácsánál.
A zenekar továbbra is a Concerto Budapest, a szólista Maxim Rysanov brácsaművész.
Az előző tétel mélabúja után végre egy kis elevenség.
Ahogy a szerkesztőségben megállapítottuk az imént hallottak alapján, az iménti világ már a romantika melankóliáját idézte. Már-már annyira, hogy eszünkbe jutott Molnár Ferenc klasszikus aforizmája: Ilyet csak röviddel a halála előtt ír az ember. Vagy utána.
Közben pedig az életrajzi adatok egész mást mutatnak. Ennyit a felületes ítélőerőről és Mozart zsenijéről, hogy ő még ezt is tudta. Megérdemeltük ezt a fricskát.
S erre még itt ez a vérbő harmadik tétel. Újabb bizonyosság.
A barokk és klasszicista zenekari művekben a brácsa feladata inkább harmóniai és ritmikai jellegű, ritkábban melodikus anyaggal. Ha dallamosabb feladatot írtak a hangszerre, akkor is inkább vagy unisonóban vagy oktávpárhuzamban szólalt meg egy másik vonós (esetleg fúvós) szólammal.
A zenekarban a brácsa helyzete így látszólag komikus: feladatuk szinte észrevehetetlen, ám ha hiányoznának, azt rögtön megéreznénk. Persze nem volt ez mindig így: a XVII. század elején alakult ki, amikor a hegedűk és a csellók kerültek előtérbe, a középszólamok viszont egyre inkább háttérbe szorultak.
A Concerto Budapest Szimfonikus Zenekar 2007 óta, Keller András világszerte elismert hegedűművész igazgatása alatt nagyívű pályát járt be, és a hazai kulturális élet kiemelten fontos szereplőjévé vált. Erre a szisztematikus építkezésre alapozva, a zenekar az elmúlt években már megjelent a világ fontos fesztiváljain és színpadain. A Concerto Budapest 2021-ben és 2022-ben az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság koncerttermeiben hirdeti és ápolja a magyar klasszikus zenei hagyományokat.
Márciusban, amikor a Concerto Budapest zenekar Mozart-nap című koncertsorozatát közvetítettük az Indexen, Keller András, az együttes vezetője így jellemezte a szerzőt:
Benne vagyunk ebben a szörnyű Covid-világban, de amikor mi interpretáljuk egy nagy zeneszerző műveit, akkor nekünk ki kell tudunk lépni ebből, és át kell lépnünk egy paradicsomi világba, ami Mozart világa.
A zenekarral lépett fel a világhírű zongoraművész, Angela Hewitt is, aki az Indexnek azt mondta:
Mozart csodálatosan írta le az emberi érzéseket, az élet drámáját és komédiáját, olykor a kettőt egyszerre.
Az 1989-ben született hegedűművész Kemény Sándornénál kezdte hegedűtanulmányait Vácott, 2002-től a Bartók Konzervatórium előkészítő tagozatán tanult Dénes László növendékeként. Felsőfokú tanulmányait a Zeneakadémián Kelemen Barnabás, Kokas Katalin és Szenthelyi Miklós vezetésével végezte.
2000-ben Miuyi Kanekoval (zongora) és László Bencével (cselló) megnyerte a székesfehérvári Nemzeti Kamarazenei Fesztivál fődíját. Egy évvel később a Dolny Kubin hegedűverseny különdíját nyerte meg, valamint a Koncz János hegedűverseny különdíjasa is ő lett.
2003-ban legfiatalabb indulóként különdíjas volt a Bárdos Alíz hegedűversenyen, ahol 2005-ben és 2007-ben is első díjas lett.
A Kelemen Kvartett alapító tagjaként olyan művészekkel játszott együtt, mint Joshua Bell, Lendvai József, Pekka Kuusisto és Nicholas Alstaedt. 2011-ben megnyerte a Pekingi Nemzetközi Zenei Versenyt, második díjat, közönségdíjat és „Musica Viva” különdíjat nyert a VI. Melbourne-i Kamarazene Versenyen. A kvartett 2015-ben debütált a Carnegie Hallban.
Egy 1771-es Januarius Gagliano hegedűn vagy egy 1862-ben készült Luigi Fabris mélyhegedűn játszik.