A Fókuszcsoport YouTube-csatorna feje, Nagy Ádám úgy döntött, hogy végignézi az elmúlt tíz év összes magyar nagyjátékfilmjét, majd ezeket időrend szerint tízes listába szedve videókritika-sorozatot indít. Az első rész fel is került a csatornára, amiből megtudhattuk, hogy a Drága besúgott barátaim egy „vérszegény unalom”, a Tüskevár „vállalhatatlan”, viszont a Csak a szél című filmet nagyon pozitívan értékelte. Beszélgetésünkből megtudhatják, hogy miként látja a Vajna-korszakot, melyik volt az a magyar film, amelyiktől – a többségtől eltekintve – nem volt elájulva, illetve hogy mi vonzza őt a filmezés felé. Nagy Ádám dolgozott a szakmában, a YouTube-on másfél éve rendszeresen gyárt videókat, amit több mint százezer ember követ, és vannak rendezői ambíciói.

Hónapok óta beszél róla, most végre elkezdődött az elmúlt tíz év magyar filmjeiről alkotott videókritika-sorozata is. Ez egy nagy vállalás, ami továbbra is rengeteg munkával és idővel jár, alsó hangon 15 videó. Mi fogja motiválni, hogy végig is csinálja?

Mivel már elkezdtem, örülök, hogy van legalább egy videónyi az egészből. Az átlagos videóimnál kevesebben nézik, de nem baj. Főleg az motivál, hogy eljussak a jelenbe, és akkor már nem kell darálnom a filmeket, hanem amint kijönnek, nézhetem. Plusz van bennem egy érzés, hogy ha már elkezdtem valamit, akkor azt befejezem. Idegesítenek a félbemaradt dolgok, most már csak azért is végigcsinálom, ha senkit sem érdekel, akkor is. Olyan ez, mint a játékelmélet, ha ennyi időt beleöltem, nem állok meg.

Honnan jött az alapötlet?

Gyerekkorom óta érdekelt a filmezés, dolgoztam is filmes közegekben kvázi senkiként, és mindig kínosan éreztem magam, hogy az adott rendezőről nem tudtam, hogy milyen filmeket csinál. 

Így megfogalmazódott bennem ennek a sorozatnak a gondolata. Először az volt a terv, hogy megnézek ötven filmet, de rájöttem, hogy ez csak úgy izgalmas, hogyha van egy időszakasz, amit feldolgozok. Szelektálni nem akartam, hiszen mi alapján tettem volna? Ez csak úgy érdekes, hogy egy időszak összes mozifilmjét sorra veszem.

Magamtól nem kezdtem volna el több mint 150 filmet végignézni, de azt gondoltam, hogy ez videó-alapanyagnak érdekes lehet, ráadásul még senki más nem csinálta meg. De igazából idegesített, hogy nem ismerem a magyar filmeket, ez volt a kiindulási pont.

Érdekli, hogy mások hogyan látják a filmeket? Utánanéz kritikáknak?

Ránézek néha egy-kettőre, főleg, ha annyira rossz egy film, hogy muszáj közben a telefonomon nézelődnöm, mert enélkül kikapcsolnám. Ilyenkor néha utánaolvasok, hogy mások hogyan látták az adott filmet, de sokszor nem értek egyet a magyar filmkritikusokkal. Az a tapasztalatom, hogy mikor én fogom a fejem, hogy ilyen szörnyűséget még sosem láttam, akkor rámegyek egy kritikára, ahol elismerően nyilatkoznak arról az alkotásról.

Plusz utólag általában utánanézek filmeknek, hogy hogyan, milyen körülmények között készültek, de azért próbálom önmagában értelmezni őket, nem felmenteni valamit, hogyha például nem állami támogatásból készült.

Nem mentség egy gyenge filmre, hogy saját pénzből készült. Azért nem rossz, mert nem az adófizetők pénzéből forgatták. Sajnos független filmek között is vannak nagyon rosszak meg jók is, pedig azt gondolnám, hogy ha valaki a saját pénzét rakja bele, akkor tényleg valami fantasztikus dolgot csinál, amiért szerinte megéri ennyit áldozni, de sajnos nem ez a tapasztalatom.

Tud mondani olyan filmet, amit kevésbé élvezett, mint amennyire várta a visszajelzések alapján?

Elsőre most a Liza, a rókatündér ugrik be, amit tudom, hogy mindenki imádott, de én sajnos nem voltam tőle elájulva. Nem utáltam, mielőtt ezt a következtetést szűrné le valaki, egyszerűen csak kellemetlen volt, kicsit kínos. Szerintem Ujj Mészáros Károlynak van ennél sokkal jobb rendezése. De azt mindenképp értékelem, hogy a Liza egyedi volt, csak egy idő után kellemetlen volt nézni a sok szerencsétlenkedést.

Ha már kritikákat fogalmaz meg filmekről, érdekes lehet, hogy mi az a film, amit jónak tart, vagy akár a kedvence.

A Whiplash jut először eszembe, szerintem Damien Chazelle a mai rendezők között az egyik legjobb, a La La Landet is imádtam. A kedvenc filmem viszont tudom, hogy nem a legjobb a világon, ezért ilyen szempontból nem lehet mérvadó, de az a Rockhajó. Főleg azért, mert nagyon közel áll hozzám a zene, ez a film pedig a zene szeretetéről szól, és nagyon hangulatos. Olyan hangulatos, hogy bármikor meg tudom nézni.

Az első tízes listában arról beszélt, hogy egy film célja a szórakoztatás, mégis egy olyan filmet értékelt a legjobbra, ami témájából adódóan nem túl szórakoztató. Ez volt a Csak a szél, ami egy filmdráma.

Valóban nem szórakoztató, de végig leköti a figyelmet. Igazából itt az a kérdés, hogy hogyan értelmezzük a szórakoztatás fogalmát. Úgy gondolom, hogyha nem unatkozom egy filmen, és valamennyire leköt, akkor az szórakoztat, még ha ez nem is azt jelenti, hogy hangosan nevetek. De valószínűleg ezt azért mondtam, mert alapból az a benyomásom a magyar filmekről, hogy nem mindig a szórakoztatás a lényeg, a fő cél számukra nem az, hogy a néző is élvezze, hogy érthető és szórakoztató legyen, hanem hogy a rendező kiverje magára. Ettől a hozzáállástól egy kicsit ódzkodom. Ez a jelenség az egész filmes világra jellemző, és itthon is jelen van.

Alapvetően hogyan látja a magyar filmeket?

Azt látom, hogy a Vajna-korszak rendbe tette kicsit a magyar filmipart, és bár nyilván ekkor is születtek kevésbé igényes alkotások, de sokkal több jó dolog került a mozikba, még ha volt is köztük olyan, ami nekem nem tetszik annyira. Hogy ez Vajna után kitart-e, sikerült-e átalakítania az egész hozzáállást és a rendszert, vagy sem, ez majd a következő évek nagy kérdése lesz. Biztos lehet rá rosszakat mondani, de igenis hozott jó filmeket. Azok alapján, amiket filmes berkekből hallok, nem vagyok túl bizakodó a jövőre nézve.

Mire gondol pontosan?

Hogy egyre inkább ideológiai és pártalapon dől el, hogy ki kap pénzt; a fő szempont az, hogy haver legyen a filmes, az se baj, ha nem ért annyira hozzá, majd melléraknak egy technikai rendezőt, aki ért is a szakmájához. Az a tény, hogy Dobó Kata a Kölcsönlakás után megint rendezhet, számomra sajnos ennek a teóriának a bizonyítéka.

Bárki fogalmazhat meg kritikát? Mit gondol, mi az, ami hitelesíti a véleményét?

Szerintem bárki mondhat kritikát. Akiket én szeretek és követek YouTube-on, ők sem feltétlenül filmesekből lettek filmkritikusok, csak szeretik a filmeket, sokat néznek, és van egy ízlésük, ami nyilván mindenkinek más, de én is megtaláltam azokat az embereket, akiknek adok a szavára, még ha nem is értek velük feltétlenül egyet. Ami nálam segíthet? Nem vagyok egy filmes szakember, habár azért az átlagembernél kicsit jobban rálátok erre a világra, de közben nem erőltetem azt a nagyon sznob hozzáállást, amit sok kritikus, és próbálok a közönségízlés szempontjából is nézni, még ha én válogatósabb is vagyok ennél.

Ha jól tudom, egyik fő célja, hogy filmrendező legyen. Nem fél, hogy egy ilyen kritikasorozat nehezítheti a jövőjét a szakmában?

Nem hiszem, hogy nehezítené, bár többen óva intettek, mielőtt elkezdtem, mert nagyon sértődős a magyar filmszakma. Mégsem hiszem, hogy túlságosan érdekli őket, amit valaki a YouTube-on magyaráz. De amúgy igen, szeretnék még kisfilmeket rendezni, ott nagyon sokat gyakorol és tanul az ember. Bár cél a sorozat és a film, de nagyon belterjes a magyar szakma, szóval eleve nehezített a pálya, nem a videósorozat miatt lesz bonyolult bekerülni.

Nemrég rendezett egy kisfilmet. Mit lehet róla tudni?

A Magyar Média Mecenatúra Program keretében pályáztunk, és kaptunk rá támogatást. A Café Filmmel forgattuk, akik készítenek nagy filmeket is. Ezt még a vírus előtt hoztuk össze, nagyon szerettem. A történet egy magyar youtuberlányról szól, aki nem érzi, hogy összhangban van a médiában mutatott karakterével.

Mi az, ami ennyire vonzza a filmezés felé?

Szerintem alapból érdekes egy nagy projekt, amit évekig készít az ember. Én hozzászoktam a YouTube-on is, hogy nincs költségvetés azok mögött a dolgok mögött, amiket csinálok. De hogyha van, akkor pont emiatt megpróbálom a lehető legjobban kihasználni. Legutóbb egy Középsuli-újragondolást forgattunk pár nap alatt, nulla forintból, mégis azt gondolom, hogy

Maga a munkafolyamat nagyon tetszik, hogy valami szórakoztatót csinálunk, ami mégis valami értelmeset mond. Szerintem a filmezés a videózás csúcsa, amivel átadhatunk valamit egy időtálló, kompakt formában. Aki azért videózik, mert imádja ezt a nyelvet, annak a filmrendezés ötlete biztos, hogy megfordul a fejében. Persze szeretem a YouTube-ot is, de a filmben olyan lehetőségek vannak, amik a YouTube-on közel sincsenek.

Többször is nyilatkozott negatívabban a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmes szakáról. Anno jelentkezett az SZFE-re?

Jelentkeztem, de nem vettem olyan komolyan, ha jól emlékszem, akkor nem is indult filmes rendező szak, talán csak televíziós műsorkészítő. De nem nekem van negatív véleményem vagy tapasztalatom. Azokon a helyeken, ahol dolgoztam, az volt az általános vélemény, hogy nem feltétlenül az SZFE-n végzett diákok azok, akiket először hívnak. Egy ott tanuló mögött több az elmélet, mint a gyakorlat, és azokon a helyeken, ahol én dolgoztam, a gyorsaság és a tapasztalat volt a legfőbb szempont, az elméleti tudás kevésbé számított. De lehet, hogy csak én fordultam meg olyan helyeken, ahol ezt így látták, és máshol nem ez a jellemző.

Ha gyerekkora óta ez a pálya vonzza, milyen utat látott a Színművészetin kívül?

Fiatalként mi volt a fejemben? Nagyjából semmi, ökörködés. Aztán egyszer bekattant, hogy nem tudom, mit csinálok megint egy irodában. Ezen felszívtam magam, és sikerült bejutnom egy filmes céghez gyakornoknak. Mentem, néztem, ki mit csinál, próbáltam proaktív lenni, tanulni, segítettem, ahol tudtam, közben indítottam egy YouTube-csatornát. Látták, hogy lelkes vagyok, és ezek után vittek ide-oda dolgozni, reklámfilmeket, doksikat, események after movie-ját készítettük. Így lett ez a munkám.

Nem tartja elengedhetetlennek az egyetemet?

Szerintem manapság már minden művészet tanulható, annyi elérhető tudás van az interneten, hogy bármikor lehetsz zseniális zenész is akár, mert minden szükséges tudáshoz hozzá lehet jutni. Én is folyamatosan a filmkészítésről nézek videókat, szuper anyagok vannak, illetve remek könyvek. Innentől kezdve pedig a gyakorlat a legfontosabb, ott lehet igazán tanulni. Nyilván egy orvosnak legyen diplomája, de a művészetben nem azt kéne nézni, hogy ki hol végzett, hanem hogy amit csinál, azt milyen minőségben teszi.

A magyar filmes videókritika-sorozatnak van szponzora?

Nem a legjobb youtubert kérdezed, nekem általában nincsenek szponzoraim. Bár ez pont egy olyan videósorozat, ahová jöhetne támogató, szóval helló, itt vagyok! Volt is egy megkeresés, hogy a magyar filmeket akarják népszerűsíteni, de mire elkezdődött a sorozat, már nem jött össze. Ha jó üzletember lennék, biztos, hogy lenne szponzor, de nekem ez mindig a sokadlagos. Ehhez nincs erőm, érzékem vagy agyam. De ezt tudom, hogy rosszul csinálom.

Meg lehet élni a YouTube-ból? Megéri például ennyi időt és energiát fektetni ebbe a sorozatba?

Mindenből meg lehet élni, kérdés, hogy hogyan. Ezt a sorozatot semennyire sem éri meg megcsinálni, sokkal több munkám van benne, mint amennyit visszahoz. Ha csinálnék valami primitív videót, vagy bármilyen, balhét generáló reakcióvideót, amibe tizedannyi munkám lenne, sokkal jobban megérné. De közben úgy érzem néha, ahhoz, hogy értékeljem, amit csinálok, vagy egyáltalán azt érezzem, hogy valamit csinálok, ahhoz kellenek olyan projektek, amik érdekesek számomra, meg lehet őket jegyezni. Ha csak azt figyelném, hogyan tudnék még nagyobb nézettséget generálni, még több nézőt bevonzani, akkor már rég kiégtem volna. A videózás számomra többről szól. Az ilyen projektek tartják bennem a lelket. Lehet, hogy nem érdekel annyi embert, de akit igen, az értékeli.

(Borítókép: Nagy Ádám)