Hajnóczy Soma kétszeres bűvész világbajnok saját fejlesztésű társasjátéka, a Fröccs igazi üdítő a nyári melegben.
Aki már rendelt valaha legalább egy fröccsöt életében, biztosan találkozott azzal a jelenséggel, hogy sokszor még a pultban robotolók sem tudják, milyen arányban kell összeönteni a bort és a szódát, annyiféle variációja létezik a fröccsnek.
Viszont azok, akik kipróbálják a Fröccs nevű játékot, egy életre megtanulják a fröccsök bor-szóda arányát.
A Fröccs Hajnóczy Soma bűvész első, saját fejlesztésű társasa. Kifejezetten profi, szórakoztató és vicces játék. Bár a doboz alkoholtartalma miatt 18-as karikát kapott, a társas könnyen játszható nagyobbacska gyerekekkel, így családi nyaralások nagy megmentője lehet, ám baráti társaságokban biztos, hogy a piknikkosár alapkellékévé válik.
Már amennyiben valaki szereti a partijátékokat, amelyeknek egyik sajátossága, hogy nem csupán a győzelmünkre kell koncentrálni, hanem a többiek szívatása is főszerepet kap. Ám amitől ez a tulajdonsága mégis kiemelkedik a Bears vs. Babies, illetve az Unikornisok, a rémes ménes közül, ahol a szívatás maga a játék esszenciája, az a tárgyalás szabadsága.
Soma ugyanis úgy alkotta meg a szabályokat, hogy ha kapunk egy kártyát, amely kilöttyintené poharunkból a szódát, vagy ha üres, széttörné, nem kell egyből elfogadnunk a sorsunkat és beleállni a mártír szerepébe: kibeszélhetjük magunkat a szívatás alól.
Ez pedig megváltoztatja a társas dinamikáját, hiszen az függ a játékosok beszélőkéjétől, viszonyától és kedvétől is. De az alkudozásnak is megvannak a szabályai: ha leraknak elénk egy lapot, amely egy deci bort kiöntene a poharunkból, nem kell elvállalnunk egy hétig a mosogatást vagy hogy kicseréljük a forgácsot a tucatnyi hörcsög alatt, hanem olyan dolgokkal lehet alkudozni, amelyek a játék részét képezik.
Például ha megkegyelmeznek a deci zöld veltelininek, cserébe adunk szódát a poharukba, és az illetőt két körön keresztül nem szívatjuk vissza.
Ezt a másik fél vagy elfogadja, vagy nem, viszont ügyes alkudozás eredményeként sokkal nagyobb előnyre tehetünk szert, mintha a kártya eredeti funkciója ért volna célt. Viszont ha az alkudozás nem működik, a húzópakliban el van rejtve néhány diszkrét „kabbekártya”, amelynek kijátszásával megúszhatjuk a szívatást és az alkudozást is.
A szabályok könnyen értelmezhetők és tanulhatók, a lényeg pedig az, hogy különböző fröccsöket keverjünk és adjunk el. Ha a húzópakli elfogy, a játék a kör befejeztével véget ér, a győztes pedig az lesz, aki a legtöbb pontért tudta értékesíteni a portékáját.
Különböző nagyságú poharak vannak, amelyekbe bort és szódát kell kevernünk, háromféle bortípus pedig különböző áron fut. Az üres poharak pénzbe kerülnek, pénzt viszont csak boreladásból vagy a másiktól elcsent borravalóval tudunk szerezni.
A játék két gyengesége az imént taglalt dolgokból adódik. A játék vége felé sokszor hatalmas számolás veszi el a hangsúlyt a könnyed játékélményről, ha többen játszanak, tényleg kevés különbségen múlhat a rangsor. Másrészt pont az alkudozás az, ami messze a játék legjobb része, de áteshetünk a ló másik oldalára, amitől szintén a könnyed és gyors játékélmény csorbulhat.
A társas humora a maga visszafogottságában kiváló, a karakterek remek grafikája és leírása megalapozza a hangulatot. Minden karakter más képességekkel rendelkezik, ezek egyensúlyban vannak. Ott van például a Löttyintős, amelyet a grafikus Hajnóczyról formázott, és aki képessége szerint lapokat tud átmozgatni a poharába körönként egyszer. Vagy itt van a retrodíva Icuka, aki egy kártya eldobásával bármikor eladhat fröccsöt, amit szabály szerint mindig csak a saját első akciónkként tehetünk meg. De ne feledkezzünk meg a sarki Jézusról sem, aki fröccseladásnál gond nélkül változtat egy deci szódából ugyanannyi bort, és ott van Böske, a Rettentő is, aki minden ellene irányuló szívatáskártyát ki tud védeni bármilyen lap eldobásával.
Hajnóczy Soma saját YouTube-csatornájára egy videót is feltöltött, ahol impozáns társasággal próbálja ki a játékot: Mucsi Zoltán, Csuja Imre, Badár Sándor láthatóan megtalálta magát a bűvész partijátékában. Még azt is megmutatták, hogy az is lehet mókás, ha az ember csak kívülről szemlél egy társasozó társaságot.
A játékot két–hat fő játszhatja. Két személy esetén a szabályok kicsit módosulnak, például a felek két lap helyett hármat húznak, illetve akadnak karakterek, akik kétfős változatnál kiesnek. De ahogyan a legtöbb partijátékra, erre is igaz, hogy a dinamika és az élvezhetőség miatt többen játszani jó. Így már az alkudozásnak is nagyobb a tétje.
A design egyszerre buherál modern színekkel és retrónak ható karakterekkel, így nosztalgikus érzetet sugároz, amit az újdonság varázsa egészít ki.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)